nyomtatóbarát verzió

























  Az Álmosvölgy Legendája
Sleepy-Hollow 1999

Szokás úgy beszélni a filmekről, hogy "ez az enyhe kis horror", vagy "közönséges akció", vagy "elröppent művész", mégis, mindegyik műfajnak megvannak a rangos képviselői, beleértve a horrort is. Kedvenc horrorjaink például a Sikoly, és a Még mindig Tudom, Mit Tettél Tavaly Nyáron. Persze lehet vitatkozni azon, hogy a horror egyáltalán értelmes műfaj-e, de a szórakozás szentesíti a filmet, és ha már jól szórakoztunk valamin, megadhatjuk neki azt a megbecsülést, hogy elismerjük, hogy jó. Ilyen alapokkal az Álmosvölgy Legendája gyakorlatilag tiszta lapokkal tud indulni nálunk, mindenféle megkülönböztetés nélkül. 
A film beavat minket az 1800-as évek előtti állapotokba, Johnny Depp a közelgő évszázadváltásra hivatkozva tiltakozik a törvényszéki vizsgálatok primitív, tudományosságot nélkülöző módszerei ellen. Nem volna szabad babonákat, misztikus hiedelmeket belekeverni a nyomozásba, ehelyett műszerekkel, értelemmel és tudományos módszerekkel felvérezve kellene bizonyítékok után kutatni, és rejtélyesnek tűnő ügyeket felgöngyölíteni. Pimaszságáért a bírák, mint egy újoncnak, aki még nem tudja, miről beszél, azt róják ki rá, hogy akkor utazzon le szépen az Álmosvölgybe, és találjon racionális magyarázatot az ott történtekre. Vagyis kap egy lehetőséget, hogy bebizonyítsa, a tudományos módszerei megállnak a lábukon még a legmisztikusabb környezetben is. 
Oops! -ez a fa vérzuik, és innen lovagol elő a lovas ...
Ez alapötletnek egész jó, hiszen a Sherlock Holmes stílus, amely a krimik ősatyjától, Edgar Ellen Poe-tól származik klasszikus vonalat jelent, és az ilyenre általában jó építeni. Igen, lássuk, hogyan veszi fel a racionalitás a harcot az emberi butasággal szemben! 
Adva van egy rejtélyes lovas, akinek hiányzik a feje, és ez még nem is volna akkora baj, mint az, hogy akivel összetalálkozik, általában egy fejjel kevesebbel végzi. A néző örömmel veti magát bele a kalandba, csak az a bibi, hogy nem feltétlenül a racionalitás oldalának drukkolva. Miért is drukkolna annak, hogy kiderüljön, egy közönséges halandó öltözött be fejnélkülinek, és ő kaszabolja le a falubeli fejek  fejeit, hiszen horrorfilmre fizettünk be, és nem a spektrum televízió egyik tudományos ismeretterjesztő adására. A racionalitás ellen esik latba az a tény is, hogy bármi, ami a megmagyarázhatatlan jelenségeken kívül esik, eléggé kevéssé tud levenni minket a lábukról félelmetességével, hiszen az 1800 körüli technika még alig tud valamit felmutatni, ami egy olyan thrillerhez szükséges, mint pl. a 
Egy másik rejtélyes hely a közeli erőben ..
Végképp Eltörölni. Mégis, a sötét szándékok, amik a háttérben meghúzódnak eléggé horrorisztikusak tudnának lenni, mint ahogy bármi horror, ami a mi kényelmes (és kellemes) 20. Századunkhoz képest elmaradottabb. Elég lenne azt megnéznünk, ahogy  valakinek, az Álmosvölgy lakói közül éjjel pisilnie kell, vagy bepillantanunk egy korabeli börtön hétköznapjaiba, vagy végignézni egyetlen foghúzást fényes nappal. 
A film mindenesetre az okkult (homályos) fenyegetés módszerét választotta félelemkeltés céljából. Egyszerűen jön a lovas, és levágja valakinek a fejét. Ebben a módszerben az a hátrány, hogy  levágott fejű emberekért nem sírunk, mivel nem igen ismerjük őket, és egyáltalán nem kötődünk hozzájuk, egyszerű gyalogok a sakktáblán. 
 
UIP-DUNA FILM

Katrina Van Tassel (Christina Ricci)
Marad az egyetlen Johnny Depp, aki a film elején a racionalitás iránti vágyával, illetve azzal az egyszál jelenettel, ami a horroron kívül esik, elfogadtatta magát velünk mint főszereplőt. Katrina Van Tassel (Christina Ricci), a női főszereplő 16 éves fejecskéjével hiába is próbálkozik, soha nem fogunk érte úgy aggódni, mint Sarah Michelle Gellar-ért a Tudom Mit Tettél-ben, vagy Tatum-ért a Sikoly 1-ben, hiszen a filmen belül semmit nem csinál, ami miatt ragaszkodnunk kellene hozzá. Vele, vagy nélküle, tökmindegy, csak legyen már valami. 
Az ellenséges erőt a fejnélküli lovas jelenti, fegyverzete egy darab izzó kard, közlekedési módja lóhát, előfordulás kifejezetten sötétben, és általában magányos áldozatokra vadászik. 
A film felénél rájövünk, hogy nem fognak rajta a fegyverek, mint például puska, és ekkor elkezdünk gyanakodni, hogy itt valami X akták szerű van készülőben, és soha nem kapunk választ arra, hogy hogy működik egy ilyen fej. Akár jó is lehetne a film, ha következetesen végigviszik azta koncepciót, amit vélhetőleg kitűztek maguk elé, hogy Cooper ügynök utazzon le 1800-ba, és találjon egyszerű választ egy homályosan bonyolult ügyre. Ezzel szemben, amit Johnny Depp csinál az nem más, mint egy hetykéskedés, és folyamatos visszavonulás, állandóan meg kell adnia ugyanis magát a fura jelenségeknek, amit a fejnélküli produkál. Ennek enyhítésére dobja be a film a burkológörbe effektet, ami egy huszadik századi jelenség, és arról szól, hogy az emberek sok olyan dolgot tudnak használni, amit nem értenek egészen pontosan. Régen, mielőtt valaki teljes magabiztossággal bekapcsolta volna a tévéjét, tudni akarta, hogy hogyan működik. Vagy egy-egy vállalatvezető, mielőt felverekedte volna magát a cég topjára, végigcsinálta az összes szintet, mint ahogy Ottis Chandler, az L.A. Time főnöke tette fiatal korában, apja parancsára. Napjainkban sok-sok olyan dologgal számolunk, amiknek a konkrét működéséről halvány fogalmunk sincs, mert ma már nem hisszük, hogy erre szükség van. 
Amikor Depp megérkezik, még izgulunk is ...
Az összes készüléken ott van a play gomb, meg ami még kell, és tudjuk, milyen utasításra mit reagál a készülék, és kész is, ennyi elég a működtetéshez, és ahhoz, hogy számolni tudjunk valamivel. Lovas barátunk esetében is ilyesmi helyzet adódott elő, azt, hogy hogyan mozog egy nem élő szervezet, mit csinál egy ember fej nélkül, semmilyen magyarázatot nem talált, de valójában nem is keresett Depp barátunk. (OK, nem rójuk el neki, mert egy ilyen dolgot nehéz lenne megmagyarázni, és nem is az ő sara, hogy szabadon futkározik az a féktelen vadállat.) Depp ehelyett arra kénytelen szorítkozni kutatásai során, hogy kiket és vajon mi alapján támad meg ez a szörnyeteg. Ezt aztán szerencsésen kiötli, és a film egész szépen meg is oldódik, a végén már, mint egy sima focimeccsen, lepasszolják a fejet a fejnélkülinek, és így lehet tőle megmenekülni. Hogy melyik fejet? Természetesen az ő fejét, amit valaki elvett tőle, és mások házába csempészve uszította áldozataira a fejnélkülit, mintha valami egyszerű fegyvert használt volna, cél, tűz, kész. A film nem érdekfeszítő és nem izgalmas, az egyetlen dolog amit kapunk tőle az, hogy másfél óráig lazíthatunk, hanyagolhatjuk az agyunk használatát, és tényleg jobban is tesszük, ha nem használjuk, így kerülünk egyenlő szintre a fejnélkülivel. 
-skót-
 

oldal: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23