Öld Meg Romeót Romeo Must Die 2000

Már hónapok óta készülünk erre a filmre, az Aaliyah-klip miatt, és most, hogy eljött a nagy nap, nagy volt az öröm, és szinte csak a film előtti utolsó másodpercben futott át az ember fején az, ami az Ötödik Elemben az Egyesült Tartományok elnökén, hogy "kétségem támadt". Persze, hogy felmerül a kétség, hiszen ha ennyire vár valamit az ember, az soha nem szokott jól alakulni. Lásd Tony Scott Közellenség c. filmje, amire a Tiszta Románc után vártunk, vagy Besson Jeanne D'Arc-ja, az Ötödik Elem után, vagy minden idők legnagyobb csalódása, (persze, csak ahhoz képest) a Die Hard III, ahol aztán semmilyen jel nem utalt arra, hogy rossz, vagy sokkal kevésbé jó lehet, mivel már két részt láttunk, és mindegyik 10 pontos volt.

A kérdés már csak az, hogy miért és mit vártunk ettől a filmtől, na és persze kérdés az is, hogy mit kaptunk. Aaliyah nagyon jó zenét csinált, egyből az első számú kedvenceink közé került, a klipnek nagyon jó volt a hangulata, és végül, de egyáltalán nem utolsó sorban Jet Li felbukkanását már nagyon vártuk a Halálos Fegyver 4. óta, amiben az elpusztíthatatlan, veszettül kegyetlen kínai gonosztevőt alakította, de közben még arra is volt ideje, hogy civilként megkedveltesse magát velünk, mert annyira eredeti és szimpatikus srác benyomását keltette. Ennek a három dolognak az együttállása miatt volt tehát, hogy az Öld Meg Rómeót vetítésének a napja helyből piros betűs ünnepként került a naptárunkba.

Aztán nagy nehezen túljutottunk a film előtti egy másodperces "kétségen", és ami elénk tárult, az eléggé bíztató volt. Sötétkék, éjszakai autózás-képek, egyből Malek Andreára gondoltunk, hogy ez a film az ő kedvence lesz, mert akkora nagy és drága autók húztak keresztül a városon, és persze külön öröm volt, hogy ezalatt remek zenéket hallhatunk. A feliratok nemcsak jól néztek ki, hanem cool-ak is voltak, és különösen tetszetős volt, hogy kínaiul is megjelentek, bár ennek racionális oka az lehet, hogy komoly léptékű ázsiai közönségre számíthat a film, lévén Jet Li Ázsiában a legnépszerűbb sztár (rögtön Jackie Chan után).

A felállás Wst Side Story-s, ill. Rómeo és Juliás, mint a sakkbábuk, feketék és fehérek, sorakoznak egymással szemközt a szembenálló felek: gengszter-papa, gengszterfiú, gengszter-jobbkéz, mindkét oldalon, a kínai-amerikai és az afro-amerikai maffia képviseletében. Rögtön az első jelenetben össze is csapnak, az egyik kínai srác ugyanis pont a getto-ban bulizik, és két táncoló lány viselkedéséből arra lehet következtetni, hogy valakitől drogot szereztek, így a hatalmas beengedők megkérik a srácot, hogy távozzon, aki ahhoz képest, hogy milyen kicsi, egészen eredményesen küzd. De nem kell sokáig küzdenie, mert érte jönnek a testőrei, élükön apja "jobb kezével", Kai-jal, akit a végtelenül rokonszenves, csajok számára pedig egyenesen bombázó Russell Wong alakít. Mondanunk sem kell, hogy további összecsapások várhatóak a helyszínen, és talán azt sem kell említenünk, hogy a kung-fu, és azon belül is Russell Wong uralja a helyzetet. Ez volna hát az előjáték, bár egy apróság még hátra van, a kínai maffiózó-fiú-t hajnalban holtan találják, és persze mindenki egyből arra gondol, hogy a fekete csapat tette, cserébe a tegnap estéért. Akárhogyan is, de elkezdődik a szimmetrikus bandaháború.

Persze nem úgy, mint a Keresztapában, hanem inkább mint egy mesében, ezért is szimmetrikus a felállás, az egyik partot az egyik nagyhatalom, a másikat a másik uralja, eddig "békében" megfértek egymással, de most elszabadul a "pokol". De mit csinál ezalatt Jet Li? Hát ő éppen egy Hongkongi börtönben csücsül, először nem tudjuk, miért, és tekintve, hogy a Halálos Fegyver 4-ben ilyen karaktert alakított, nem feltétlenül örülünk, amikor a börtönben tudomást szerez öccse haláláról, (mert ő az, akit megöltek), és hozzálát, hogy kiszabaduljon.

Itt jön az a lógós-verekedős jelenet, amit a film bemutatójában is lehet látni. Ezt követi egy olyan jelenet, ami egy az egyben a Midnight Express c. klasszikus, valóságos történetet elmesélő film klasszikus szabadulás-jelenetét utánozza, és Jet Li máris úton van az USA-ba. Egy videóklipet általában 3-4 napig vesznek fel, mármost ehhez képest ezeket a harcjeleneteket 5 (!) napig vették föl, még azt a lógós-küzdést is, amiről senki nem gondolná, hogy ennyire időigényes tud lenni. Pedig ez még csak a kezdet, a további küzdésjeleneteknél ugyanis konkrétan leesik nekünk a tantusz, hogy a mozgásokat mátrixosították, ami azt jelenti, hogy a szereplők egészen furcsa dolgokat tudnak művelni a levegőben, például akár irányt is tudnak változtatni. A Mátrixban ezek a trükkök egészen elképesztőek voltak, és itt is nyilván azok volnának, ha a történet megalapozná ezeket a különleges mozgásokat. Így azonban néhol egészen zavaróak is tudnak lenni, mert olyan, mintha egy rajzfilmet néznénk, ahol a lendület, a tömeg és a gravitáció törvényei nem igazán szoktak működni. A küzdés-trükköket egyébként az eredeti Mátrix-os cég, a Manex készítette, és úgy működnek, hogy a szereplőket huzalokkal mozgatják, amikor például felugranak a levegőbe, hirtelen megrántják őket oldalra, vagy bármilyen más irányba, és persze egymás után akár többször is, és máris kész a Mátrixos levegőben röpködés. De a harc-vonal csak egy a film pillérei közül. Jet Li ugyanis végre megérkezik az USA-ba, és percek alatt meglátjuk az igazi arcát, és örülünk neki. Aki Hongkongban félelmetes fickó, az itt most egy mosolygós, nagyon aranyos, tinédzserfejű csávó, aki udvariasan érdeklődik a taxistól, hogy elvinné-e egy adott címre, és szorgalmasan tanulja a nyelvet, és általában is igyekszik gyorsan bekapcsolódni a helyi életbe. A taxis közli, hogy lejárt a műszakja, ez az első mondat, amit Jet Li (Khan) megtanul, (i'm off duty), és miután elköti az autót, egyből módja is van gyakorolnia a frissen tanultakat, ugyanis beül hozzá Aaliyah (Trish), és megkéri, hogy hajtson. Jó dolog ez a taxis találkozás, mivel Jet Li az ügyeletes ötödik kerék, az ember a rossz helyen, rossz időben. Hamarosan megtudjuk, hogy ő valójában rendőr volt, tehát jófiú, és csak azért került börtönbe, mert az apja miatt tartotta a hátát, de mindentől függetlenül kitartóan a jó oldalon szándékozik maradni. Jet Li tehát a jó ember a rossz helyen és időben. Az, hogy Aaliyah-val összetalálkozik, pedig azért jó, mert hamarabb kedveli meg a (gyönyörű) lányt, mint mielőtt megtudná, hogy pont az ellenséges család fejének a lánya. Ahogyan találkoznak, tök aranyos, teljesen Rómeó és Juliá-s, ráadásul iszonyatosan jól néznek ki együtt. Jet Li egyébként, (meglepő információ fog következni) 37 éves, Aaliyah pedig 21, és ez az első filmje, és szerintünk tök jó színésznő. Aaliyah 171 és fél, Jet Li pedig 167 és fél cm magas. Jet Li a 90-es évek kung-fu hongkongi dömpingjében már sztárként vett részt, egyébként Wu Shu annak a harcművészeti műfajnak a neve, amit művel, és nem Kung-Fu, és többször is volt világbajnok, először 11 éves korában. Idén áprilisban született első (lány) gyereke, kicsivel a Romeo Must Die világpremiere után. Visszatérve, amikor Aaliyah-val találkoznak, nagyon Rómeó és Júliá-s, de itt nem az 1996-os Rómeo és Julia-filmre gondolunk, hanem a Shakespeare-darabra (aminek csak örülhetünk). A 96-os DiCaprio-s film úgy működött, hogy a Shakespeare-i vázra ráöntötték a modern löttyöt, ezzel együtt, tudjuk, hogy sokaknak nagyon tetszett, de akkor is jó, hogy most fordított a helyzet. Persze nem az van, hogy most a modern akciófilmre öntik rá a Shakespeare-i "löttyöt", itt a Shakespeare-darabnak nem a vázát, hanem a lényegét és tartalmát ragadták meg, és pakolták bele a modern környezetbe. Ez a lényeg, illetve tartalom a fiatalok szerelme: az, hogy egy fiú és egy lány nem vesz részt a családjuk álságos működésében, és egymásra nemcsak hogy képtelenek ellenségként tekinteni, de akármit is csinálnak, ellenállhatatlanul vonzódnak egymáshoz. Tényleg aranyosak együtt, amire Jet Li kisfiús feje még egy lapáttal rá is tesz, és még egy olyan küzdés jelenet is van, amiben Jet Li Aaliyah kezével üt és lábával rúg, körülbelül úgy vezetgeti, mint a remek klipben, és ez a jelenet megintcsak öt forgatási napot igényelt.
Az, hogy a dolgok hátterében egy "hatalmas ingatlan-biznisz" áll, gyakorlatilag hidegen hagy minket, mondjuk meg kell jegyezni, hogy Aaliyah, Jet Li és Russell Wong triója mellett a legjobb mellékszereplő az a "fehér csávó", Vince Roth (Edoardo Ballerini), aki ezt az ingatlan-bizniszt kezdeményezi és vezeti. Nagyon jó választás volt a szereposztók részéről, hogy egy huszonéves srácot tettek meg a film legnagyobb hatalommal rendelkező karakterének, ez szinte Tarantino-i színvonalú találat. De mint mondtuk, mindez csak a háttér, csakúgy, mint az egész meccs a két család között, ennek előterében játszódnak a látványos harcjelenetek, melyek tulajdonképpen ugyanígy csak hátteret jelentenek annak, hogy Aaliyah mint Trish és Jet Li mint Khan néhány randit lebonyolíthassanak egymással, "hip-hop"-stílusú környezetben.

Ez a film nem képezi majd a klasszikusan remekül sikerült filmek listájának az élbolyát, de biztos, hogy nehezen felejthető, jó élményt jelent. Valamint biztos, hogy a "hip-hop" kedvelőinek (csak úgy, mint a filmes kung-fu rajongóinak) külön jól fog jönni ez a dózis. Az pedig, hogy a film nem annyira nagyon jó, mint a klip, végül is nem fáj nekünk, mert az (úgy látszik) tényleg verhetetlenül jó.

-joey tribiani-