Idióták / 3 - Interjú
LARS VON TRIER ÉS A DOGMA 95

1995 tavaszán filmrendezők alakították meg a Dogma 95-öt, amelynek célja bizonyos tendenciák kiküszöbölése napjaink filmjeiből. A Dogma 95-ről és az Idiótákról készült interjú Lars von Trierrel, amit a Best Hollywood bocsátott most rendelkezésre.

- Igaz, hogy mind a Dogma 95, mind a film célja az, hogy felrúgja a szabályokat?

- Igen, nem is fogalmazhatna pontosabban. De ezzel beskatulyázta őket. Tehát miről kellene még beszélni... ?

- Örömét lelte a filmben?

- Hát persze! Megpróbáltam derűssé és élettelivé tenni a mozit, és ez sikerült. Néhány vélemény szerint a film ostobaságokról szól, és pontosan erről van szó. Bizonyos jelenetekben katasztrofális butaságok és értelmetlen hülyeségek szerepelnek. De a film más elemeket is tartalmaz. Ha oly módon vizsgáljuk meg a filmtörténetet, ahogy én folyamatosan teszem, akkor kiderül, hogy melyek azok a tendenciák, amelyeket alkalmaztam az Idiótákban: a francia újhullám és az, amit én éneklő London periódusnak nevezek - beleértve a Beatles-filmeket, melyek egyikében egy vas ágykeretet hurcolva rohantak keresztül Londonon. Az újhullám friss levegőt hozott a filmkészítésbe, hogy visszanyerje az elveszett ártatlanságot.

- A Hullámtöréssel könnyre akarta fakasztani a nőket, és ez sikerült. Hasonló nézői reakciókat remél ettől a filmtől is?

- Az Idióták sokkal komplexebb, sokkal hátborzongatóbb mozi, olyan film, ami ugyan szórakoztat és megmozgatja a képzeletet, de egy kicsit zavarba is ejt. A normalitással bűvészkedik, aminek kritériumai szerint kellene élni. És ha valaki alábecsüli a racionalitást, a világ hajlamos széthullani körülötte.

- Néhányan fel fognak háborodni bizonyos jelenetek miatt, de az egész film nem fogja zavarni őket, bár ellentmondásos jeleket bocsát ki...

- Ódivatú meghatározással azt mondhatnám, hogy az Idióták sokkal politikusabb film, mint amiket korábban forgattam. A felszínen arról van szó, miként bánunk az értelmileg sérült emberekkel, mennyire vagyunk képesek elfogadni őket. Ha mélyebben belenézünk, felfedezhetjük benne az abnormalitás melletti kiállást... Az Idióták ötlete egy időben merült fel a Dogma 95 megalakításával. Egy bizonyos szinten a Dogma szabályai abból a követelésből erednek, miszerint engedelmeskedni kell a hatalomnak és a szabályoknak - de ezt humanista, baloldali kulturális neveltetésemből következően sohasem tudtam elfogadni -, másrészt viszont kifejezik azt a vágyat, hogy az ember valami egyszerűt alkosson. Egy normális filmprodukció során a rendező akadályoztatva van a döntésében és számos szabályt be kell tartania, például a színvilággal kapcsolatban. A Dogma szabályai kimondják, hogy ezekkel nem kell törődni.

- Ön írta a forgatókönyvet, amin az áll, hogy május 16-a és19-e között vetette papírra. Valóban négy nap alatt hozta össze?

- Így igaz. Ez a kitétel egyébként de Sade márkitól ered, aki - úgy tudom - két hét alatt írta meg a Bastille-ban a Justine-t. Persze korábban már eljátszadoztam a gondolattal, de nem tettem be egyetlen végszót sem, csodálatos érzés volt csak úgy irogatni. Nem is olvastam el újra, ez kiderül abból a jelenetből, amikor az egyik figura végig rossz nevet mond... Régebben éveket töltöttem el a szüzsé megírásával, de sokkal jobban illik a Dogmához az, ha sutba dobom a szabályokat. Az alapötlet az, hogy rázzuk le magunkról az út porát, de ha ez túl szimplán hangzik, mondhatjuk azt is, hogy dobjuk le a terheket. Ha valaki folyamatosan javítgatja a forgatókönyvet, elveszítheti a lelkesedését. Ez megtörténhet a forgatás során is, amikor rengeteg idő töltünk el azzal, hogy beállítgatjuk a jeleneteket, más és más kameraállásokat keresünk, aztán visszatérünk az eredeti elképzeléshez, s a film végső változata nagyjából egybevág a szüzsével. Az Idióták azonban örömet szerzett, legalábbis a filmkészítés örömét, s ha nem így lett volna, az egész projekt kudarcba fullad.

- A forgatókönyv bevezetőjében a dramaturgia kikerüléséről ír.

- Igen, de csak olyan értelemben, hogy élni is nehezen lehetne a levegővétel kikerülésével. Ez ellentmondásnak tűnik, mivel nem számít, hogyan döntesz, az mégis dramaturgia. A Dogma 95 tartalmaz egy pár lehetetlen, paradox szabályt, de ugyanez a helyzet a vallási dogmákkal is... Az én dramaturgiai szempontom lényege az, hogy ki akarom dobni a legtöbb megszokott, de nélkülözhető kényszert, menekülök a ridegségtől, de ugyanakkor nem feledkezem meg róla, hogy a film egyfajta kommunikáció. James Joyce szintén ezt akarta, de számára fokozatosan bonyolulttá vált kommunikálni azokkal, akik elkülönültek tőle. Nagyon, nagyon szeretem az Ulyssest, de a Finnegan ébredése sem könnyű olvasmány, legalább négy-öt nyelv ismerete szükséges hozzá, és tisztában kell lenni különféle kulturális csoportok álláspontjaival.

- A forgatókönyvvel összevetve, néhány jelenet improvizáltnak tűnik.

- Igen, arra bátorítottam a szereplőimet, hogy mondják a saját szövegeimet. Mindent összevetve, óvodás módon közelítettem hozzájuk. Azt mondtam nekik: gyerünk, lássuk, mit tudtok csinálni. És természetesen mindenki tétovázott, mivel a színészeknek általában szükségük van fogódzókra, az improvizáció többnyire szokatlan nekik. A spontán improvizáció olyan, mint egy teniszjátszma labdák nélkül. A csináld úgy, ahogy akarod megközelítés viszont azt eredményezi, hogy lazábban viszonyulnak az eljátszandó karakterhez. Az ötlethez kapcsolódott az is, hogy a stáb főzött és takarított magára, soha nem láttam még ilyen pocsék házimunkát, minden a feje tetején állt és hihetetlen kosz volt. A felvételek befejezése után kénytelen voltam beszédet tartani nekik a felelősségteljes szabadságról.

- Akkor is jelen volt a hülyeség, amikor nem forgattak?

- A forgatás hetei alatt sokat foglalkoztunk vele, s végül a stáb már nagyon büszke lett rá. És lassanként unatkozni kezdtek, ha nem hülyéskedtek. Kívülállóként egy idő után én már érzéketlenné váltam erre, bár első alkalommal csinos meglepetés ért, amikor valaki leköpte a nadrágomat. A hülyeség végül egész természetesen funkcionált, akárcsak a meztelenség. Egy reggel pucéran üdvözöltem a társaságot és közöltem, hogy ma meztelen napot tartunk. Nem, nem volt semmi problémánk a nudizmussal... A hathetes forgatás több okból is a legintenzívebb filmes tapasztalataim egyikének bizonyult. Mivel én voltam az egyik operatőr is, a megvágott felvételek nyolcvan-kilencven százaléka az én munkám. Egész idő alatt őrült tempóban dolgoztam, és éjjel gyakorlatilag nem aludtam.

- Egyszer azt nyilatkozta, hogy olyan keveset foglalkozik a színészeivel, amennyire csak lehet, mivel ellenkező esetben terapeutaként kezelik önt...

- Csak a bolond nem fél a színészektől, de nem tudom legyőzni őket, s ha ez így van, akkor ahogy mondják, csatlakozni kell hozzájuk. Ahogy öregszem, egyre inkább érdekel a munkának ez a része... A felvételek során különben kiderült: az a Dogma-szabály, miszerint a hangot és a képet nem külön-külön kell rögzíteni, nagyon érdekes. Tulajdonképpen a hangosfilm megjelenése óta külön vették fel őket, azonban jobb, ha ez egyszerre történik, s a felvétel után nem változtatunk rajta. Ez azt jelenti, hogy gyakran a hang szerint vágunk a kép helyett, mivel ha egy bizonyos hangeffektust akarunk, alá kell vágni a megfelelő képet. Az eredei jelenetben például fel kellett tennünk a fára egy mikrofont, hogy megfelelő hangot kapjunk. Mintha újra feltalálnánk a filmcsinálást, nem? Ha a környezetet állítjuk előtérbe a jelenet hangja helyett, ez egyszerű effektus, de hirtelen bonyolulttá vált megvalósítani, mivel a döntésnek a helyszínen kell megszületnie. Az erdőben forgatott jelenetek után kicsit megrémültem, mivel olyan érzésem támadt, mintha visszatértem volna ahhoz a költőiséghez, amit gyermekkoromban éreztem, amikor amatőr filmeket forgattam.

- A jelenetet zene festi alá - ez nem csalás?

- Nem. Harmonikát használtuk, egy olyat, amit a régi szép időkben a Mickey Mouse Magazinból lehetett megrendelni. Amikor zene következett, a harmonikást egyszerűen beleépítettük a jelenetbe. Az erdőjelenetben egy fára erősített mikrofon mellett álldogált, s a felvétel közben a hangmérnök keverte a zenét és a beszédet. Egy másik Dogma-szabály szerint nem szabad kellékeket használni, de a házban találtunk néhány ósdi sílécet, magunkkal vittük Holte-ba és a nyár közepén felvettük a síelést - ez dióhéjban a Dogma. A háttérben kutyák ugattak, ezt normális körülmények között el szoktam kerülni, de ezek hirtelen annyira odaillettek! De természetesen lehetséges, hogy én vagyok az egyetlen, aki örömét leli az ilyen dolgokban.

- A hülyeség jó ürügy arra, hogy megszabaduljunk a kötöttségektől...- Igen, ez volt az elképzelésem, de a film valahol ellentmond önmagának, mivel a csoport nem arat sikert. Csupán Karen számára működőképes, s ez lehet az erkölcsi mondanivalója. A filmjeim roppant etikusak.

- És az erkölcs...?

- Az erkölcsöt a technikán keresztül lehet gyakorolni - a Dogma-technikán vagy a hülyeségtechnikán át - mivel az új birodalomból nem kaphatsz meg semmit anélkül, hogy nem éreznél iránta mély, szenvedélyes vágyat és ne akarnál tenni érte valamit. Karen rájön, hogy szüksége van a technikára, s ezért megváltoztatja az életét. A hülyeség olyan, mint a hipnózis vagy a magömlés: ha akarod, eléred, s nem akarod, azt is megteheted.

- A film forgatása során többé-kevésbé ön is meghülyült?- Nem, ez nem volt lehetséges... Ez inkább a saját terápiám része lett, éveken át bánatosan üldögélek, fővök a saját levemben, aztán adódik egy lehetőség, ahogy az anyám megjósolta és élek vele, de attól még nem leszek kevésbé félénk.

- Filmjeinek sikere nincs önre terápikus hatással...

- Úgy érzem, nem... nincs. De úgy érzem, mindegyik filmem egyfajta kis emlékmű ... ez a mozi nagyon olcsó, de roppant fárasztó emlékmű. Ezeknek az emlékműveknek az eredet az életben gyökerezik, ezért nagyon nehéz lemondani róluk... valamiféle szenvedéllyé válnak...

LARS VON TRIER FILMJEI:

Orchidégartneren (1977)

Menthe - la bienheureuse (1979) Nocturne (1980)

Sidste detalje, Den (1981)

Befrielsesbilleder (1982)

Forbrydelsens element (1984)

Medea (tévéfilm, 1987)

Epidemic (1988)

Európa (Európa, 1991)

Hullámtörés (Breaking the Waves, 1996)

Riget (1997, tévé minisorozat)

Idióták (Idioterne, 1998)

D-dag - Lise (tévéfilm, 2000)

D-dag (tévéfilm, 2000)

Dancer in the Dark (Tánc a sötétben, 2000)