| |
 |
ÍZLÉS DOLGA cikk Le gout des autres
Rendezte: AGNES JAOUI 120 perc Díjak:
Magyarországi forgalmazó: Budapest Film Forgatókönyvíró: Színésznő: [Az Agnes Jaoui-val közösen készített műveit ld. Jaoui filmográfiájában] Jelentős filmjei: Szerepei: Beszélgetés Agnes Jaoui rendezővel - Mióta vágyott arra, hogy filmet rendezzen? - A Konyha és függőségek óta. De nem éreztem még magam késznek a rendezésre. Egyébként most sem, de eljött a pillanat, amikor döntenem kellett. Végre szerettem volna ellenőrizni, hogy azok a képek, amelyek a fejemben vannak, működőképesek-e. És szerettem volna, először életemben, felelősnek érzeni magam a munka egészéért, az írástól a rendezésig. - Találkozott-e olyan rendezői szempontokkal, amelyekre nem számított? - Igen. Azt tudtam, hogy bizonyos választásokat meg kell hozni, de sohasem gondoltam volna, hogy ennyit. Jean-Pierre Bacri ugyan állandóan mellettem volt, mégis most először éreztem magam teljesen egyedül. Erre sem számítottam. A rengeteg döntéshelyzet és a döntésekkel szembeni magány érzése erősebb volt, mint vártam. - Az életben könnyen dönt? - Nem. - Akkor ez igen kemény próbatétel lehetett. - Igen. Rettegtem és kétségek gyötörtek, de voltak csodálatos pillanatok is. Amikor azonban a színésznő kollégákat néztem, akik "csak" színésznők voltak, nagyon irigyeltem őket. - A rendezés melyik szakaszát élvezte a legjobban? - Azt hiszem, a forgatás kezdetét. Az első eredmények megnyugtattak, ugyanakkor még lehetőségem volt változtatni a forgatókönyv bizonyos részletein. A vágás befejeztével gyötrelmesnek éreztem azt a tényt, hogy végleges formát öltött a film. Az életben nem szeretek sem választani, sem pedig végleges döntéseket hozni. - Megbánta, hogy vállalta a megpróbáltatást? - Nem, egyáltalán nem. Szeretem a nehézségeket. Szeretek kockáztatni és új kalandokba kezdeni. Különben sosem választottam volna ezt a mesterséget. - Milyen filmeket szeret? - Amikor eljutottam a munkának ahhoz a szakaszához, hogy jelenetekre bontottam a filmet, akkor egészen más szemmel kezdtem nézni a filmeket. Újra megnéztem Woody Allen összes filmjét és rengeteget tanultam belőlük. Ugyanakkor tudtam, hogy technikai ismereteim hiányosak, tehát a lehető legegyszerűbbnek kell lennem. A szövegnek és a színészek játékának kívántam alárendelni magam. Ezért van rengeteg hosszú beállítás a filmben. Úgy gondoltam, ez segíti legjobban a színészeket. - Első alkalom, hogy színészeket irányított. Volt valamilyen módszere? - Egyetlen módszerem volt: úgy dolgoztam velük, ahogy én, mint színésznő szeretem, ha velem dolgoznak. Vagyis bízzanak bennem és ezt éreztessék is velem. Sokat próbáltunk; több mint egy hónapon át minden egyes színésszel először egyenként, majd csoportos jelenetekben, az operatőr és a hangmérnök pedig végig videóra forgattak. - Hol végződik a közös munka Jean-Pierre Bacrival? Nehéz lehetett lemondania a döntésekről, miközben a forgatókönyvön végig együtt dolgoztak. - Állandóan kikértem a véleményét. Ő volt mindig az első, akihez tanácsért fordultam. Az én jeleneteimben ő irányított, a többiekével kapcsolatosan pedig elmondta a véleményét. Szinte mindig jelen volt, s én igényt is tartottam a jelenlétére. - És önnek nehéz volt Bacrit irányítania? - Nem, hiszen gyakran eljátsszuk a szövegeket, amiket írunk. Első pillanattól kezdve mindent megbeszélünk. Ugyanakkor vigyáznom kellett arra, hogy ne legyek vele túl családias, hogy ugyanúgy figyeljek rá, mint a többiekre, ne higgyem, hogy vele szavak nélkül is megértjük egymást. - Hogyan választotta ki a zenét? - Már a forgatókönyv írásakor a fejemben voltak egyes darabok, a többi forgatás közben jött. A zenét a vágás kezdetétől rákevertem a képekre, hogy kipróbálhassam, milyen hatást keltenek. Teljesen világos volt számomra és a vágó számára is, hogy ezek teljesen különböző zenei anyagok, mégis megállják helyüket a filmben, kapcsolódnak a témához. - Nem voltak kétségei afelől, hogy első önálló rendezésében egyúttal szerepeljen is? - Szeretek játszani, nem tudok meglenni játék nélkül. Tudtam, hogy ez majd több munkát igényel, de nem voltam képes lemondani róla. Sikerült úgy összeállítani a forgatási tervet, hogy az első két hétben nem játszottam. Már ekkor nagyon hiányzott a játék. - Hogyan határoznák meg a film témáját? Jean-Pierre Bacri: Azt gondolom, természetes dolog, hogy az ember a természetes környezetében él és nevelkedik. Mi azonban a szekta-, a klikk-szellemről akartunk beszélni, az ízlés diktatúrájáról. Mert attól, hogy zárt körben mozgunk, még nyitottnak kell maradnunk, minden előítélet nélkül kell tekintenünk mások ízlésére és világára. Ehhez pedig hozzátartozik a másik iránti kiváncsiság, mások megismerése is. Agnes Jaoui: Abból az egyszerű tényből indultunk ki, hogy férjünk, barátaink 99%-a ugyanabból a közegből kerül ki mint mi, annak ellenére, hogy magunkat szellemileg nyitottnak tartjuk. Ebben a filmben a legkülönbözőbb közegek élnek egymás mellett, de mégsem találkoznak egymással. Vannak ugyan kísérletek a találkozásra, de ez mégsem megy ilyen egyszerűen. - Már előző írásaikban is foglalkoztatta önöket az előítélet, mégsem vált központi témájukká. J.-P.B.: Igen, a Családi ünnepben kerültünk legközelebb e témához. A.J.: Ez egy olyan kérdés, amely mindig foglalkoztatott minket és amelyre mindig reagálnunk kell filmben ugyanúgy, mint az életben. - A film alaphangja komolyabb, mint korábbi műveikben. J.-P.B: Talán kicsit meghatóbb az eddigieknél. De én mindig komolynak érzem, amit írunk. Van bennük humor, de az alap mindig komoly. A.J.: A kirekesztettség gondolatát az ember egészen kis korától ismeri; mindannyian átéltük valamilyen formában: az iskolában, ahol nem tartoztunk ahhoz a bandához, ahová szerettünk volna... Az ember sokszor nem érti, miért közösítik ki és ez így megy tovább a felnőttkorig, amikor már képesek vagyunk relativizálni a dolgokat. Ez engem mindig megérint. - Úgy érzik, fejlődött munkamódszerük, stílusok? A munkamegosztásra gondolok, hiszen ha sematizálni kellene az eddigieket, Agnes a dramaturgiáért felelos, Jean-Pierre pedig a dialógusokért. A.J.: Igen, de a Családi ünnep és a Megint a régi nóta esetében ez kevésbé helytálló. J.-P.B: Talán e téren változtunk a legtöbbet. A.J.: Már a forgatókönyvet a színészekre írtuk. - Miért osztották magukra Castella és Manie szerepét? A.J.: Sokáig Clara szerepét szerettem volna eljátszani, de ez egyrészt túl nagy szerep lett volna, és mivel én rendeztem a filmet, nyilvánvaló volt, hogy ez nem jó ötlet, másrészt az is fontos volt, hogy nálam idősebb szereplő legyen. Továbbá régóta kerüljük azt, hogy szerelmi történeteket írjunk magunknak. - Anne Alvaro és Christiane Millet új színészek az önök világában... A.J.: Teljesen ismeretlen, de csodálatos színházi színészek mindketten és pontosan megfeleltek a film témájának. Anne Alvaro 17 éves kora óta a legnagyobb szerepeket játssza az államilag dotált színházban, de sokan nem ismerik. Még azok sem, akik gyakran járnak színházba, de nem állami, hanem magánszínházakba. S vannak, akik állami színházakba járnak, de soha nem mennek magánszínházba. Ez is egy őrület, pedig mindkét típusú színházban kíváló előadások vannak. Mi szükség az elhatárolódásra? Anne Alvaro olyan számomra, mintha zenerajongók nem hallottak volna soha Callasról. Olyan színésznő, aki bármilyen szöveget képes intelligenssé tenni. Mi pedig, akik gyakran járunk színházba - legyen az magán- vagy állami -, abban a szerencsében részesülhettünk, hogy láthattuk őt és már régóta szerettünk volna együtt dolgozni vele. - A film valamennyi alakja magányosnak tűnik. Úgy gondolják, hogy mindannyian magányosak vagyunk? A.J.: Persze hogy egyedül vagyunk a világban. Ezért is oly jó feloldódni egy csoportban, ahogy a film szereplői is teszik, jó dolog csapatban, klikkben lenni, ahol megvannak a jól ismert kódok és szabályok. Ez nagyon megnyugató. A csoportot a szektarizmustól azonban csak néhány lépés választja el... J.-P.B.: Mindannyian egyedi esetek vagyunk, saját benyomásainkkal, érzéseinkkel, komplexusainkkal, elfojtott érzelmeinkkel, frusztrációinkkal és egzisztenciális félelmeinkkel. Ugyanakkor a többiekkel való együttélés átsegít bennünket e nehézségeken. A társaság - amely valójában nem választás, hanem kényszerűség -, akármilyen kis társaság legyen is, baráti kör, emberi melegséget, cinkosságot s finomságot jelent. |
