cspv logo
cspv szám: 41 / 02 tartalom
keresés

cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím

this is
cspv home
régi link, már nem működik

page number: 03 00157
film info
PREVIOUS articleNEXT article
2002-07-15

Men In Black - Sötét Zsaruk 2.

MIB 2. - MIIB 2002.
1997 nagyszerű év volt, két olyan "fantasztikus" film is megjelent, mint a Men In Black és az Ötödik elem. Az pedig, hogy 2002 hogyan vonul be a történelembe, vélhetően attól függ majd nagyban, hogy a Men In Black 2 most hogyan szerepel.

A helyzet roppant mód egyszerű, mint egy tárgyalóteremben, szinte csak egyetlen egy kérdésre kell választ adni, igennel, vagy nemmel. Van olyan jó ez a második rész, mint az első? Igen., vagy nem? Örülünk, vagy nem örülünk? Nos, kedves MIB rajongók és egyszerű filmbarátok, a válasz az, hogy igen, örülünk, mert ez a második rész abszolút méltó követője az első résznek! Ez tehát az örömhír.

Az örömhír, amire szívünk mélyén vártunk, ám aminek tudatunk legmélyén nem igazán adhattunk nagy valószínűséget, hiszen ritka dolog a Die Hard eset, amikor első és második rész tök egyformán jó. Márpedig most ez a helyzet, egy szép kifejlett Die Hard eset.

Szinte minden úgy alakul, mint egy álomban. A filmnek nem kis ellenállást kellett legyőznie, hogy bejusson a légterünkbe, hiszen azt már a szereposztásból tudtuk, hogy Tommy Lee Jones-t (akit már nagyon régóta imádunk) visszatérítik, Linda Fiorentino-t azonban, a hullaházas L ügynököt, akit az első rész végén beígértek nekünk, kihagyták. Ezeknek nem örültünk, és arra gondoltunk, biztos magasról tojnak majd bele, hogy mit vártunk az első rész után, és egyedül azzal lesznek elfoglalva, hogy jó sok pénzt csináljanak ebből a második részből. A filmnek tehát ezt a morcos alapálláson kellett keresztültörnie, amivel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy nem félórát, nem is hosszú perceket, csupán kábé 13 másodpercet vett igénybe. Mire észbe kaptunk, a film már magáévá is tett minket, és mintha mi sem történt volna, ott folytattuk, ahol abbahagytuk, ami nem kis élményt jelentett. Természetesen holtbiztos, hogy az első rész ismerete nélkül is teljesen bejön ez a film, ám gyakorlatban eléggé nehéz elképzelni, hogy valaki ne látta volna, szóval erre az esetre most nem térünk ki.

Ez a film roppant, elegáns, és roppant felkészült is egyben. Egy kis eminens, aki hibátlanul suhan végig a tök nehéz pályán, és közben egyre másra lepi meg az ámuló nézőt. Az első rész roppant mód magasra tette a mércét, úgyhogy már amikor rég tudtuk, hogy ez a második rész tök jó, még akkor sem lehettünk benne biztosak, hogy mindent tudni fog, amit az első rész tudott. Ez természetesen csak a film legvégén derülhet ki, fura viszont, hogy tényleg ki is derül, fura, hogy amikor a film után már némiképp józan fejjel számba vesszük, hogy mitől volt igazán jó az első rész, kiderül, hogy mindazt ez a rész is hozta, rendre. Nem semmi.

Az első rész szépségét egyebek közt a végtelenség érzetének köszönhette, annak, hogy a galaxis a cica övén helyezkedett el, na és annak, amit a film vége után láttunk még vagy fél perc terjedelemben. Ezek a 80-as években Karl Sagan által, a Kozmosz c. sorozatában bevezetett univerzumképnek a modern leszármazottjai, és nagyon sokat dobnak az amúgy is minden képzeletet felülmúló filmen.

Csak a rend kedvéért, Karl Sagan azt találta ki, hogy a mi univerzumunk minden egyes elektronja (amik, ugye felbonthatatlanok, oszthatatlanok) egy-egy univerzummal egyenlő, ami persze "belülről" ugyanolyan nagy, mint a miénk, és ugyanúgy "pulzál" látástól vakulásig, ősrobbanástól a tágulás szélső értékéig, majd vissza.

Az első rész (és ugyanígy ez a második is) nemcsak ettől az univerzális, végtelen világképtől lett nagyon bomba, hanem az idegen életformák forradalmi megközelítésétől is. Korábban minden ufótól féltek az emberek, vagy elájultak tőlük, istenként tisztelték őket, mint a 3. Típusú Találkozásokban, ilyen azonban még sosem volt, hogy "na jó, akkor ez egy ufó, és?". És akkor mi van? Kérdés, hogy mit akar? Mit mond, mit gondol, hol lakik, miből él, stb. A Sötét Zsaruk az idegenforgalmat tartják kézben, és ez egy elképesztően jó ötlet, elképesztő remek formában megvalósítva. Valódi tolerancia-film, ami a fiatalokban felszínre hozza a baloldalit. Ott volt a híres jelenet, amikor Will Smith több ügynök-jelölt társával bekerült egy terembe, ahol mindenféle lények voltak láthatóak,és mindenki arra adott le lövéseket, akit veszélyesnek tartott. Will Smith éles szemmel kiszúrta, hogy az idegenlények tök ártalmatlanok voltak, és az egyetlen lény, akit fejen lőtt egy 8 éves kislány volt, aki kezében egy kvantumfizika-könyvvel mászkált a gettóban, ami Will Smith számára roppant gyanús volt.

Akárhogyan is nézzük, a második rész tényleg mindent tud, amit az első, sőt, időközben még egy kis visszacsatolás is bekerült a pakliba. Az ugyanis az érzésünk, hogy a film alkotói mindent pontosan tudnak rólunk, és az első részről, tudják, mit imádtunk benne, és azt is, hogy miért, és vették a fáradtságot, és a ezt a tudásukat bele is építették az új részbe. Ott van Frank, a beszélő kutya, az első rész sztárja, aki egy I Love NY-os, kapucnis felsőben sétáltatta magát, és akiből Tommy Lee Jones "rázással" csikarta ki a vallomást. Ez a híres rázás, melyben frank azt mondja, "ne rázz!", és amelyhez egyszerű trükkfelvételt is alkalmaztak (gyorsították), hogy a kutyusnak élőben semmi baja se legyen, méltán lett mindenki kedvence. Most pedig, íme, itt, a második részben Frank valóságos főszerepet kapott, legalább is az első ötben abszolút benne van. Mintha a film alkotói direkt nekünk, a nézőknek akartak volna kedvezni! Szép dolog, de ritka.

Millió poén van a filmben, de természetszerűen nem akarjuk egyiket sem lelőni, csak arra szeretnénk utalni, hogy a fekete csaj, Laura Vasquez, (Rosario Dawson) iszonyat bombázó. Mint a Bronxi Mese fekete lánya, itt is megtapasztaljuk a szerelem érzését, mert amikor kijövünk, hiányzik nekünk ez a fantasztikus lány. Mármost ez a lány kapcsolatban áll az esővel, most ne részletezzük, hogy hogyan, de annál finomabb poén-kezelést, mint amit ezzel az esővel csináltak, ritkán látni. Hibátlan. Már szinte várná az ember, hogy "szakadni kezd az Hollywood-i eső", erre mindez csak egy roppant kis helyen történik meg. Ez nagyon szép, majd meglátod, kedves olvasó, igazi finom megoldás, ami tökéletesen jellemző erre a remekbeszabott filmre.

A filmre egyetlen furcsaság jellemző csupán, ami a második rész voltából adódik, és ez az, hogy jó hosszan kezdődik. Már megy vagy 50 perce, és mi csak ámulunk, mint a moziban, mintha még mindig az elején járnánk, ekkor kezd leesni, hogy már rég a főakció zajlik, de ez nem hátrány, és az oka is teljesen érthető: ezt a filmet, ha tehetnénk, nem órákig, de napokig, évekig néznénk.

-zé-
2002-07-15
cspv.hu
oldal: 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11