cspv logo
cspv szám: 45 / 02 tartalom
keresés

cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím

this is
cspv home
régi link, már nem működik

page number: 11 00212
film info
PREVIOUS articleNEXT article
2002-11-07

Mérges Pókok

Eight Legged Freaks 2002.

Pókleárazás
A horrorfilmekhez nem kell túl sok minden, csak valami, amitől nagyon lehet félni, akkor ezt jól fel lehet nagyítani, és már kész is a film. A Mérges Pókok szemlátomást ezt az egyszerű receptet követte, mégpedig betűről betűre.

A film elején egy nyuszi eléugrik egy kamionnak, az kicsit megborul, és egy hordó lerepül a platójáról, egyenesen a kis falucska kicsi tavába. Ezzel a kocka el is van vetve, és innentől már csak azt kell várnunk, hogy a pókok egyre nagyobbak legyenek. Ja, még mielőtt úgy igazán növésnek indulnának, a filmben szereplő kisfiú tesz egy látogatást a furcsán viselkedő pók-buzi haverjánál, aki úgy 40-50 éves lehet. Ez a haverja jól elmagyarázza neki (mintha ő nem tudná), hogy hogyan működnek ezek a pókok. Hogyan támadnak, hogyan táplálkoznak, satöbbi. A Néző számára nem is kérdés, hogy ezek az információk hamarosan aranyat fognak érni.

Aztán elszabadul a pokol, és pókok lepnek el mindent. Egy-egy horrorfilm első gyilkossága az egész film alaphangját meg tudja adni, és itt ez eléggé viccesen alakul. A pók-őrült figurát még nem számoljuk, mert őt még egy kicsi pók támadta meg, így az első horror-áldozat egy cica lesz. Egy cica, de hogyan! Mint valami rajzfilmben! A cica bemegy a fal mögé (egy házban), és hirtelen iszonyat zajt hallanak a gazdái. Reng az egész ház, majd hirtelen a falból kidomborodik a cica feje, mint valami dombormű, vagyis pont úgy, ahogyan ezt egy rajzfilmben mutatnák. A következő rengésnél egy pók domborodik ki a falból, és így folytatódik a meccs, míg végül a pók nyer, kábé 9:8 domborodásra. Hát most ezzel a horror-élménnyel mit kezdjünk, hova tegyük ezt a filmet?

Fura, tényleg furán indul. Már a pókőrült csávónál kezdődött, aki nagyon erőltette a humort, hogy "I see dead people" (Hatodik Érzék), mi pedig helyette is pirultunk, mert ez már nem olyan jó poén egy 2002-es filmben. A következő dolog, amiből kiderül, hogy ez film, hogy úgy mondjuk, kicsit "furán" van megírva, a gyerek-szereplőnél bukkan felszínre. Ő ugyanis elmegy a pók-mániákus csávóhoz, és miután persze holtan találja, némi stoppolás után beszáll David Arquette furgonjába, és előadja az infót: "Óriáspókok támadták meg a várost, persze, tudom, hogy nem fog nekem hinni a bácsi, mert én egy gyerek vagyok, és (a filmekben) sosem hisznek a gyereknek". Ennyi? Tényleg ennyire egyszerűen be lehet vezetni a horror-film lelkét, az infót, ami körül az egész történet forog? Nem is érdemes szépíteni, ez a forgatókönyv két komolytalankodó főiskolás stílusára emlékeztet, akik horrort is írnak, meg nem is. A horrort magukhoz képest túl silány műfajnak találják, ezért jönnek a Hatodik Érzékkel mint humorral, és ezért kezelik flegmán a horror-motívumokat. Az összhatás nagyon rossz, és ez csak így megy tovább, egészen a végéig.

A filmben nincs feszültség, gyakorlatilag folyton a vígjáték határát súrolja, de persze nem valami jó vígjátékét, hanem egy kicsit erőltetettét. Nincs benne feszültség, sem pedig koherencia. Ez utóbbit úgy értjük, hogy eléggé hanyagul kezelik a mellékszereplőket, de a főbb karaktereket is. Itt van például ez az Arquette fickó, aki 10 év után most hazajön a kisvárosba, és nagyon be van indulva a sheriffre, aki persze egy csini nő (Kari Wuhrer), akit mi valószínűleg leginkább a pár éve futott tv-sorozatból, a Sliders-ből ismerünk. Arquette meg akarja neki mondani, hogy 10 éve miért kopott le egyetlen szó nélkül, és azt is, hogy szereti. Ez a dolog jó sokáig húzódik, a végén éppen ott vannak a bányában, mindenki menekül a pókok elöl, Arquette pedig (ismét) belefog a mondókájába, mire a nő átveszi tőle a szót, és elmondja az egészet, és hozzáteszi, tudja, a srác apja annak idején elmondta neki, szóval semmi szükség az időhúzásra, irány a pókirtás. A néző itt nagyon érzi, hogy hanyagul bántak a forgatókönyvvel, és az írói ekkor tulajdonképpen elröhögték a saját sztorijukat. Ez nem jó.

A filmben minden nagyon lapos, silány, végig megy a poénkodás, de csak annak leplezésére, hogy a film abszolút másodosztályú, ha nem éppen alacsonyabb besorolást érdemel. Az egyetlen, ami Zavarbaejtő, az a pókok jó minősége. Nagyon sok pókot mutatnak, nagyon nagy mennyiségben, és mi, naiv, keleti nézők azt hisszük, hogy "na ez a film, így, sztárok nélkül is benne volt egy 60-asban". Erre kiderül, hogy a film 30-ból készült! Hoppá. Úgy látszik ezek leárazott póktrükkök voltak. Egyébként úgy is használták őket, orrba-szájba, ész nélkül. A pici kis faluban a film végére már annyi embert öltek meg a pókok, mint amennyi hulla a Függetlenség Napjában volt, szorozva 3-mal.

Ez a film akkor lehetett volna (kicsit) jó, ha a Szörny vagy méginkább az Evolúció finoman humoros vonalát követi, de ehelyett maradt a B-filmes poénkodás. Az egyetlen jó dolog Scarlett Johansson volt, az Amerikai Rapszódia, és az Ember, Aki Ott Sem Volt sztárja. Ő nagyon jó csaj, nagyon jó színésznő, neki, mint fiatal kezdőnek még biztos nem ártott annyit ez a film, mint David Arquette-nek, aki most már lehet, hogy rendesen megrekedt a horrorfilm szintjén.

-jepe-
2002-11-07
cspv.hu
oldal: 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14