Mélyen Õrzött Titkok
A főszereplője egy tinilány, aki max. 14 évesnek néz ki, de mint ahogy a film közepén megtudjuk, szerepe szerint 18 éves. Hősnőnk, Varró Irma (Bagaméri Eszter) intézetben nevelkedett, és a film elején éppen onnan jön ki, terhesen, ráadásul arra készülődve, hogy béranyaként Kanadába adja el születendő gyerekét. Ez már eddig is egy elég erős történetnek néz ki, de még fokozódni fog, bár nem feltétlenül a sztori szintjén, inkább a főszereplő kivételes mimikájában. Bagaméri Eszternek a "szokásos" intézeti lány-karaktert kellett volna hoznia: a tinit, aki anya nélkül, szeretet nélkül nőtt fel, aki keményre edződött az intézetben, de közben alig várja, hogy családi nyugvópontra juthasson, stb. Mindannyian láttunk már ilyen karaktereket filmekben, úgyhogy van róla elképzelésünk, milyen lehet egy Varró Irma az életben, illetve egy újabb filmben, de akármit is gondoltunk előre erről a főszereplő lányról, Bagaméri Eszter mindenre rácáfolt. Az ő, illetve a rendezőnő értelmezésében Varró Irma egy félig bunkó, félig pökhendi lány, aki a sértődöttség helyett fröcsögve beszél az emberekkel, sőt, amikor egyáltalán nem várnánk, még szembe is köpi az egyiket.
Ez a fajta túlzott egyszerűség mind filmben, mind karakterben fárasztó, és ezúttal úgy védekezünk ellene, hogy jobb híján nevetgélünk. Bár szándéka szerint csöppet sem mulatságos a film, mi mást tehetnénk, amikor tökéletesen életidegen párbeszédeket hallunk, közben végig utálatos arcot vág a főhősnőnk, és a forgatókönyv amúgy is folyamatosan gyengélkedik?
Igen, valószínűleg a forgatókönyvnél kezdődtek a bajok, de végül mégiscsak a rendezés lett a fő hibás abban, hogy egy drámai hangvételű, komoly választásokkal teli film helyett egy simán rossz filmet láthattunk. Az egyetlen üdítő pont Nagy Ervin, akit a szintén szemlés Szezonban is megkedvelhettünk már, és aki itt is beleadott apait-anyait a szerintünk szintén nem túl jól megírt szerepébe. Rajta kívül egyik profi színész sem tudta kivonni magát abból a mesterkélt, borzasztóan darabos hangulatból, ami a filmet, és érzésünk szerint a forgatást is jellemezhette. Fullajtár Andrea, ez a fiatal és szép színésznő élből kapott egy olyan durva sminket, amitől egy 40-es alkoholistának nézett ki, és hiába ment ki Kanadába, mínusz 20 fokban forgatni, számára sem adódott sok minden eljátszanivaló ebben a filmben. Aztán ott volt még Györgyi Anna, az egyik legédesebb szinkronhangú, remek színésznőnk, aki egy gonosz viperát próbált meg játszani, a körülményekhez képest elég jól, bár nem értettük, miért pont őt szemelték ki erre a negatív szerepre.
Miután magyar-osztrák-kanadai koprodukcióban készült a film, több külföldi színész is felbukkant, amit főleg az elcsúszó szinkronhangok miatt vettünk észre.
Szó, mi szó, ez a film semmilyen szinten nem állt össze egy igazi filmmé, több szembeszökő hibája van, mint története, a tinédzser főszereplő borzasztóan "játszott" benne, és a rendezőnőnek köszönhetően semmiféle folyamatosságot vagy koherenciát nem tudunk felfedezni a filmben, arról nem is beszélve, hogy egyetlen olyan pillanatra vagy jelenetre sem emlékszünk, ami miatt érdemesnek tartjuk egyáltalán végigülni ezt a filmet.
