A Nap-Nap-tól a Sziget-Szigetig 4/1
A Nap-Nap Fesztivál szó szerint életet vitt Budapestbe az un. rendszerváltás utáni kulturális pangás kellős közepén. Az "UFÓK haza!" feliratok mellett, melyek ugyancsak 
Tódor találmányaként lepték el a várost (pop-művészeti gegként, de komolyan gondolva :)), egyszercsak új feliratok jelentek meg, melyek az un. Nap-Nap Fesztivált reklámozták. A falfirkák mellett nagyon szép és gyerekes plakátok is készültek, napocskákkal, melyek a nap-éj egyenlőség, a leghosszabb nap megünneplésére buzdították a budapestieket (persze nem túl nagy mennyiségben, hiszen az egészet Tódor és pár barátja, köztük Kistamás László, Csernátony Dóra és talán Bárdos Deák Ági is, saját zsebből fizették, és nem voltak milliomosok). A három napos rendezvény nemcsak egyedülálló volt, de úttörő is, hiszen a két darab Nap-Nap Fesztivál után (1991 és 1992) 1993-ban megszületett a Sziget, amely az ötletgazda Müller Péter Sziámi számára egy Sziámi tábor ötletéből jött, ám a budapestiek számára a Sziget a Nap-Nap Fesztivál egyenesági leszármazottaként jelent meg a színen.
A Pálvölgyi Barlang csodás helyszínt kínált az utópisztikus rendezvény számára. Egy festői öböl, amelyben fent a kocsmában zsíros kenyeret és 
italokat lehetett kapni, odalent pedig kisebb-nagyobb koncerteket. Lou Reed fellépését majdnem minden nap beígérték a szervezők, a törpe magasságú színpadon Tódor és Kistamás László hol azt jelentették be, hogy Lou Reed mégis jön, hol pedig azt, hogy mégsem. A kis közönség mindkét hírt majdnem egyforma lelkesedéssel fogadta. A másik gyakori bejelentés az volt, hogy senki se mászkáljon odafent a sziklafalakon - ám, lévén a rendezvény non-profit és ingyenes, és az Inkal akkor még meg sem alapult, egyszerűen nem tudták megakadályozni, hogy időről időre felmásszanak oda, és sajnos, néhány alkalommal halálos baleset is adódott ebből, úgy, hogy egy-egy fiatal lezuhant. A sziklafalak, melyek a fesztivál terület fölött helyezkedtek el, gyakorlatilag nem képezhették a szervezők felelősségét, ám e tragédiák mégis megviselték őket.
A fesztivál területe meglehetősen pici volt, de mégis el lehetett tévedni, mert ez már a több-helyszínes multi-kulti fesztivál volt. Volt kis színpad, voltak kiállítások, és volt egy sátor, ahol performance-okat mutattak be, Révész László László például egy nem akármilyen 
Schubert-performance-ot adott elő barátaival, és láthattuk Lois Viktort is, bár őt nem sátorban. E helyszínek körülbelül 15-20 méterekre voltak egymástól (!!!), és nagyon jól működött az egész. A Nap-Nap Fesztivál, ha Lou Reed nem is jött el, remek fellépőket vonzott oda, köztük az akkoriban megújult Sexepil-t, és Reich Péterék zenekarát, az I Love You-t, akinek rendes rajongóbázisuk volt, és akiknek 1991-ben megjelent egy kazettájuk Tódor produkcióban, de fellépett itt az EF Zámbó HDB, akik a Sziget korai éveiben még rendszeresen a nagyszínpadon zenéltek fő napokon és főműsoridőben, és fellépett a legendás Kontroll Csoport is, a Balaton, valamint a 2.Műsor, az Embersport (Zsiráffal), a Soma Show, a Sziámi, a Kampec Dolores és az Ági és Fiúk is, és itt mutatkozott be Fejér Balázs, a későbbi Dj Naga Iván Lendül nevű zenekarával is.
A Kontroll Csoport underground zenekar volt a '80-as években Budapesten, 1980-1983 között. A műfajnak az URH-val és a későbbi Európa Kiadóval alapítója. Politikai töltetű, rendszer-ellenes számokat készítettek és (avantgárd) színházi jellegű show-kat adtak koncertjeiken. Zenéiket 1983 után kazettákon terjesztették - kézről-kézre adva, ingyenesen - óriási népszerűséggel és sikerrel. A zenekar hangzása a szaxofonra és a basszusgitárra épült, valamint a férfi- és női hang szimmetriájára, és a gyakran (avatgárd) színházi stílusú előadásmódra.
A híres, 1983-as demo kazettáik, ahogyan koncertfelvételeik is Magyarország legtöbb nyitott szellemű fiataljához eljutottak. A zenekar törtnetének autentikus elírását lásd itt: Hajnóczy Csaba korabeli visszaemlékezése.
A Nap-Nap Fesztiválra korán kellett menni, kora délután, és késő este lehetett távozni, rendszerint gyalog, le a Kolosy térig. Az esti órákban egyébként alternatív party-k zajlottak - spontán, egy-egy leállított lámpa és némi hangosítás segítségével szabadtéri zenés happening formájában szolgáltattak zenét a lelkes, 30-50 (?) fős társaság számára, akik élvezve a spontán partyt, vadul rúgták a port, amíg már a nap is felkelt, sőt, még tovább is.
A Nap-Nap fesztivál egy utópia volt, hiszen nem akartak belépőjegyet szedni, nem akarták az egészet üzleti alapokra helyezni, hanem végig meg akarták őrizni a spontán kulturális nap-kitörés formáját. A nyitott össz-kulturális és zenei fesztivál találmánya azonban túl nagy horderejű dolog volt ahhoz, hogy megmaradhasson annak, aminek Tódor és társai megálmodták. Két alkalommal sikerült megrendezniük, harmadszorra már nem. Ekkor jött be a képbe, mintegy a stafétabotot átvéve a Sziget, 1993-ban.