nem vagy belépve:
microcspv    "utazz ellenkultúrában!"
logo
Okt. 26. vasárnap - Dömötör napja
::: cikkek -> filmekről
     

2009-05-26
A Dolgok Állása
kis ember vs. nagy korrupció

Egy akciófilmnek kb. két nagy baja lehet. Lehet az, hogy a történet teljesen érdektelen, mondvacsinált, és tök átlátszó, hogy minden csak arra megy ki, hogy a főhős végigjárja az útját - ilyenkor a történet túl könnyű. Lehet azonban az is, hogy a történet túl súlyos, a fenyegetés pedig olyan komoly, hogy főhősünket csak a forgatókönyvíró húzhatja ki a csávából. A Dolog Állása azért különleges, mert nagyon profi történetet vonultat fel - ami a lehető legjobb módon izgalmas.

Átélhető, mégsem hétköznapi, egyáltalán nem könnyű, de mégsem túlsúlyos - ezt kínálja a Dolgok Állása. Egy brutális bérgyilkost látunk a film elején akcióban, így mi már tudjuk, hogy nem babra megy a játék. Egy szenátor eközben kongresszusi meghallgatásokat végez, könyékig turkál a korrupcióban. Az asszisztensét, a gyönyörű lányt is meggyilkolják. Így indul a film, és tényleg, rögtön az elején olyan fokú kegyetlen gátlástalansággal találjuk szembe magunkat, hogy feltéve, hogy a forgatókönyv kínál belőle ésszerű kiutat, a film az egyik legjobb módon izgalmas. Annyira nem, hogy már csak közönyösen szemléljük főszereplőink csetlés-botlását, annyira viszont igen, hogy menetközben ezerszer is megbánjuk, hogy úgy döntöttünk, drukkolunk Russell Crowe-nak, csapzott hajú, pocakos újságíró főszereplőnknek.



A film a lehető legprofibb módon kelt izgalmat. Nem az van, hogy egy utca alá van dinamitozva, és miközben aranyos kis iskolások kelnek át, a főhős lassítva rohan, hogy "neeeee", a néző meg azon kell, hogy izguljon, hogy el tudja-e vágni addigra a vezetéket. Az izgalom itt a bőröd alá mászik be. Szerkesztőségi megbeszélés, a lány (Rachel McAdams, akit, ha arra gondolunk, hogy Cillian Murphy-vel milyen profin elbánt az Éjszakai Járat-ban, kevésbé féltünk, mint a jóöreg Crowe-t) kihívja kollégáját. Mi, vagyis a kamera, bent maradunk, és innen látjuk és halljuk hogy mit beszélnek az üvegfal másik oldalán. Normálisan úgy nézne ki, hogy kimennek, és max szájról tudunk olvasni. Így azonban, hogy minden hangot tökéletesen hallunk, az egész jelenet tök izgalmassá válik, és a néző még az sem tudja, mi olyan nyugtalanító.


Máskor, valakik telefonálnak, és közben egy telefon-póznát mutatnak (bár lehet, hogy villanypózna, tök mindegy), a nézőben a lehallgatás-veszély automatikusan megfogalmazódik - anélkül, hogy tudná. A legeslegdurvább jelenetek egyike pedig az, hogy valaki valakivel szemben áll egy zöldes neonnal megvilágított, lepusztult hotel-folyosón. Nem azért félünk, mert egy égő olajszállító kamion az ötödik sugárúton felborul, és a vak tini csellistalányok felé csúszik az aszfalton - azért izgulunk, mert annak, amit látunk, előre felépített jelentése van. Láttuk már azt az embert, és így, bár a zöldes neonok alatt alig történik valami, mégis a lehető legfélelmetesebb jelenet ez. Így működik egy okos film. Többet ésszel, mint erővel.

Máskor is elkövet a film hasonló "cselt" (valójában a filmművészet remek vívmányaival él, a tudatos jelentéstulajdonítással, és a profi montázzsal). Például Russell Crowe whisky-t tölt a lánynak, ücsörögnek, csöndben nevetgélnek, egyszerű esti zsánerkép egy szerkesztőségben. A montázs, a vágás révén azonban (valójában a forgatókönyv, a rendező, a DP és a vágó zsenialitásának köszönhetően) ez a jelenet a film másik legfélelmetesebb részévé válik. Maxi fenyegetés. Ilyet csak a montázs tud. Ha már látod a katasztrófát, a tragédiát, az már csak egy dolog. Az igazi feszültséget a fenyegetés adja, ez kelti az igazi félelmet - és ebben profi ez a film.


A film félelemkeltésének egyik végsőkig elrugaszkodott módja még ezeken is túl tesz. Itt már színtisztán az agyunkra hatnak. Annyi történik, hogy kimondanak egy számot. A film a kiszervezések körül forog, korrupció, magánhadsereg, satöbbi (nálunk van olyan, hogy pl. a rendőrség fizet biztonsági őröknek, hogy végezzék el állítólag olcsóbban a munkát, miközben a biztonsági őrök többet keresnek, mint a rendőrök). Próbálják kitalálni, hogy mi szolgálhat indítékként, hogy mi állhat a háttérben. Ekkor azt mondja valaki, ugyan már, az az egykét millió dollár. Mire valaki más: rosszul látod, ez csak külföld, belföldön mindez kb. 40 milliárd dollárra rúg. 40 milliárd dollárnyi indítéka van valakiknek, hogy eltegyenek valakiket az útból - és ezt a filmben kimondják. A néző józan eszére építenek, és tényleg megdöbbentő a hatás. Egy korrupt várost látsz, ahol valakik 40 milliárdot védenek, bármi áron - ez így eléggé izgalmas, és nemcsak az a jó, hogy izgalmas, de az is, hogy különös módon az. A film, hasonlóan a remek Traffic-hez, egy tévé-sorozaton alapul.


A Dolgok Állása végül is nem egy különleges film, de tény, hogy miközben nézzük, számos alkalommal kell aláírnunk, hogy a mód, ahogy feszültséget, izgalmat kelt, különleges, és hogy ezt nagyon profin csinálja.

Bár utólag már talán nem tűnik annyira jónak, mint menetközben, mégis, mivel tisztességes eszközökkel játszik, megérdemli, hogy a minőségi élmények között mentsük el (amire a nyomtatott napi sajtóhoz címzett kis ódájával külön rá is játszik - ami ugyancsak a profi, tudatos és manipulatív montázs-stratégiájának a része:)).

-jepe-
2009-05-26

Címkék:
A Dolgok Állása:  (State of Play 2009.)

a film info-fájlja

további cikkek:

Corbijn új filmje: Az Üldözött Corbijn új filmje: Az Üldözött
Corbijn-t nagyon szeretjük, nagyon jó (eszméletlen jó) művésznek tartjuk, ezzel együtt az előző filmje nem vált a kedvencünkké. E film viszont, bár kívánni valókat hagy maga után, kifejezetten izgalma...

Lucy: avagy Luc Besson szerelmes lett - hihihi :) Lucy Lucy: avagy Luc Besson szerelmes lett - hihihi :)
Besson, mint rendező ott hagyta abba, hogy csinált egy Jeanne D'Arc-ot, ami eléggé felületes adaptáció lett, és minden egyéb tekintetben is rosszul sikerült. Utána jöttek az idióta Taxik, amelyek a ko...

A Vágy, Hogy Indiánok Lehessünk Vágy, hogy Indiánok Lehessünk A Vágy, Hogy Indiánok Lehessünk
Szemző Tibor zeneszerző-kísérleti filmes egy nagyon érzékeny filmet készített Franz Kafka emlékére. A mélyreható és finom filmes analízisben Forgách András volt a segítségére dramaturgként....

Ha bírsz
Megdöbbentően izgalmas film a Ha bírsz... Valójában egy újfajta film prototípusa. Olyan, mint a Hímnem Nőnem, leszámítva, hogy Godard filmje a fikció irányából szociográfia, s nem a privát szférába ha...

Bérgavallér
Woody Allen fantasztikus egyedi stílusát eddig csak a kb. két-három évente megjelenő új filmjeiben élvezhettük. Most más a helyzet: nem ő rendezte meg a legújabb Woody Allen-filmet, hanem John Turturr...

Tarantino kedvence - a gyűlöletkeltés cukrosbácsijai lecsapnak Tarantino kedvence - a gyűlöletkeltés cukrosbácsijai lecsapnak
Mi, filmes újságírók, amikor egyszerű előkóstolói szerepben kritikát írunk, általában azt tekintjük küldetésünknek, hogy ha egy film különösen jó, akkor arra mindenképp felhívjuk azok figyelmét, akik ...

Noé
Hollywood-ot sokan még ma is úgy képzelik, hogy vannak a hiper-tehetséges forgatókönyvírók, akik megálmodnak valami olyat, amit még senki, erre aztán lecsap egy zseniális producer, és meghív a stábba ...

Szerelem a Felhők Felett
Unalmas korban élünk, mert megtanultuk, hogy mindig valami mást kell akarnunk, mint amiben az előttünk élt generációk éltek – és itt, ugye, jó pár ezer évnyi fejlődésről beszélünk :) Unalmas a korunk,...

Jack Ryan: Árnyékügynök
Vannak olyan filmek, amelyek végül pontosan annak bizonyulnak, mint aminek eredetileg elképzeltük őket, vagy mint amilyennek a film elején láttuk őket, és vannak olyan filmek, amelyekről a képünk az u...

Éjféli Gyors Lisszabonba
Lisszabon több filmest megihletett már, lsd. rögtön Wim Wenders 1994-es Lisszaboni Történetét, amiben a gyönyörű és izgalmas portugál város szinte rabul ejti az odatévedteket, hasonlóan a Halál Velenc...

Éhezők Viadala: Futótűz, Az
A globális filmkultúra kiemelkedő darabjával van dolgunk. Fiatalok 100 milliói élhetik bele magukat egy szuperjátszmába, amelyben mindenkit mg kell ölniük, sajnos, mert ezek a játékszabályok, de közbe...

Jeles András és a Kis Valentino Kis Valentino, A Jeles András és a Kis Valentino
Valahányszor leírjuk, hogy Bódy Gábor minden idők egyik legtehetségesebb magyar filmművésze, nyomban hozzá szoktuk tenni, hogy Jeles András a másik. A Kis Valentino a '80-as évek budapesti avantgárdjá...

Metro Manila
Nem szeretjük az önmagáért való erőszakot, és a nyomor öncélú bemutatását sem, de amint megjelenik a szociográfiai minőség, minden értelmet nyer. A Metro Manilát mindenki imádja, gyönyörű film, bekúsz...

Gravitáció
Viszonylag ritkán készülnek kifejezetten a világűrben játszódó filmek, általában egy-egy idegen bolygón zajlik a cselekmény (a Mars például egy időben nagyon felkapott volt, 2000-ben csak 3 Hollywood-...

Mocsok
Rafinált sztoriról és rafinált filmről van szó, ezerrel megy a nők alázása, a buzizás, a rasszizmus, a brutalitás, plusz a szociopata gátlástalanság, de úgy, hogy a film után 1000-ből 1 ember esetleg ...

Renoir
Az életrajzi típusú (s általában a valós emberek életén, valós élményein alapuló) filmek a legnagyobb élményt jelentik eleve, hisz erről szól a kultúra: korábban élt társaink inspirálnak minket időben...

Lány és a Költő, A
Nem biztos, hogy a költői filmekről mindannyiunknak ugyanaz jut eszünkbe mindig. Lehet például úgy költői egy film, mint egy mai japán művészfilm, lásd Norwegian Wood, elgondolkodtató képekkel, fülled...

Felcsípve
Az év, sőt, az elmúlt évek legjobb filmje. Francia és vígjáték, plusz romantikus – de ez mindez semmi, lévén, hogy nagyszerűen van elkészítve, megrendezve, eljátszva. Egyszerűen megdöbbentő, mennyire ...

Gyakornokok
Különleges film, történelmi jelentőségű, hiszen amíg mondjuk a faceook-film ténylegesen egy sztorit dolgozott fel, a valósághoz eléggé hűségesen, a reklámértéke pedig csak indirekt keletkezett, attól,...

Nyitott Szívvel
A modern filmesek, a mai időkben, amikor már nemcsak a nézők közönyével, de a tévésorozatok tompa csábításával is meg kell küzdeniük, (úgy) tudják, hogy stimulálni kell a nézőt, bármi áron. Erre példa...