|
|
|
  |
 |
| cspv - cikk |  |
|
 |
 |
 |
 |
 |
|
 |
 |
|
|
|
|
|
|
||||||||||
Hajsza a Föld Alatt:  info-file trailertovábbi cikkek: |
Hajsza a Föld Alatt
LÁSD: Hajsza a Föld Alatt info-file Tony Scott új filmje hagyománykövető, a '90-es évek színvonalasabb akciófilmjeinek nyomában. Ma azonban már más időket élünk, a receptek elkoptak, és ami régebben apróbb hibának számított volna, az ma már főben járó bűn. A néző sokkal hamarabb áttekinti a filmet, mint régebben, és amint kap egy másodperc gondolkodási időt, egyből levágja, ha valami nincs egészen rendben. Jó esetben a tantusz csak a film vége után esik le, rosszabb esetben, már menet közben - mint most is... Az idők során érzékenyek lettünk a klisékre, ez minden. Régi szép idők, amikor a Die Hard 1 és 2 náci  csapata karácsony idején
bekavart L.A. vagy New York békés lakosságának. Ma már nem lehet ugyanazt megcsinálni. A ma nézői
úgy nézik a filmeket, úgy követik a sztorikat, mint a '92-es Játékos top producerei. Uncsi, uncsi,
uncsi - mondják, és csak akkor kapják fel a fejüket, ha végre valami olyasmibe botlanak, amire azt
mondhatják: ezt még nem láttam. Ráadásul a helyzet éppen fordított, elkezdődik egy film, és addig
tudjuk nézni, amíg olyasmibe nem botlunk, amit már láttunk, vagy akár láthattuk is volna. A deja vu
nemcsak a Mátrixban okoz gondot :)
-------------------------------------------------------------------------------------------------- A Hajsza a Föld Alatt nem igazán profi alapokon nyugszik, és van benne pár fordulat, amik nem igazán vannak profi kitalálva - és ezek miatt összességében egy meglehetősen gyorsan illanó élményt nyújt csak, és abból sem a legjobbat. Az egészben James Gandolfini a legjobb. Ő New York főpolgármesterét  alakítja - és
miatta, illetve e karakter miatt már megéri megnézni a filmet (egy jó kedvezményes napon vagy még
inkább: DVD-n). Gandolfini karaktere nagyon jól van kitalálva - kár, hogy mellékszereplő. Lebukott,
mert megcsalta a feleségét, és mindenki azzal jön, hogy "mi lesz a következménye, el kell válnia?" -
mikrofonokat dugnak az arcába, összesúgnak mögötte, és a többi. Ilyen az, amikor a közvélemény
megfeszít valakit. Metrón utazik, a kampány miatt, de nem olyan álomszerűen, Santa Claus-osan atyai
és feddhetetlen módon, mint a Függetlenség Napjában az elnök, rendesen panaszkodik, hogy miért kell
mindig metrón utaznia. Ettől azonban még nem lesz rossz ember. Amikor arra kerül sor, hogy mit
tegyenek a terroristákkal kapcsolatban, egyből jól dönt, egyből azt nézi, mit kell tennie az emberek
és a város érdekében - bár a Guliani-ját otthon hagyta, és esze ágában sincs hőssé válni az élete
árán is. Amikor megkérdik tőle, hogy megérte-e lefeküdni azzal a nővel - azt szólja a háta mögött
pusmogóknak, hogy igen, megérte - de ez nem jelenti azt, hogy rossz ember, vagy hogy nem szereti a
feleségét.
Travolta karakteréről ugyanezt már nem lehet elmondani. Az alkotók nagyon sokat pörgethették agyaikban a fogaskerekeket, hogy  oda jussanak, egy bukott bróker lesz a fő negatív hősük. Pont, mint Kulcsár
Attila tette a K&H bankban tartott közpénzekkel, Travolta is a tőzsdére vitt mindenféle
pénzeket- és ő is jól lebukott. A történet innentől kezd izgalmas lenni, mert Travolta karaktere
börtönbe kerül, ahol bosszút esküszik a város ellen, amely "ezt tette vele".
A brókerből a börtönben pszichopata, szociopata gyilkos válik, aki az embereket számokként kezeli, akik közül bármikor kivonhat egyet. Mintha egy South Park-ot néznénk: a piti pénzszomjas Kulcsár-karakterből vérszomjas ex-bróker válik, és többé nincs megállás (ha belegondolunk, lehet, hogy Budapest nagyon is jól járt, hogy Kulcsár nem került börtönbe :)). Denzel Washington jó karaktert kapott, ő egy korrupt metró (ottani BKV) főnök, akit lefokoztak, és ezért diszpécser lett belőle. Karaktere azért jó alap a filmnek, mert ösztönösen nagyon profin tud tárgyalni a pszichopata ex-brókerrel. A lazaság, ahogyan a profi túsztárgyaló karakterét lepipálva dumálgat Travoltával, jól felpörgeti a filmet. Kár, hogy a film nem tudja kifutni magát, mert elkezdenek működésbe lépni a fékek. Először is valamennyi pénzt oda kell adni  a terroristáknak, ezt a
pénzt azonban egy autókonvoj hozza keresztül a városon. Maguk a film szereplői hívják fel a néző
figyelmét arra, hogy ez micsoda hülye ötlet, csúcsforgalomban - amikor most minden másodperc számít.
A film második nagy hibája pontosan itt, ennél a határidőnél jelentkezik. A gond az, hogy ha már
egyszer úton van a pénz, és csak percek kérdése, hogy a terroristák megkapják, akkor miért nem
helyezik a túsz-tárgyalók arra a hangsúlyt, hogy az idő nem számít, a pénz számít, amit megkapnak,
és mindenki örül - csak nem vesznek össze néhány másodpercen, nem igaz? 10 millió dollár, az 10
millió dollár.
A város, amely nem tárgyal terroristákkal, ezúttal fizet, szóval le lehet higgadni - nem igaz? A néző nem érti, miért történik az, ami. De aztán mégis megérti. Ugyanazért, ami miatt a helikopter helyett autókkal vitték a pénzt - időhúzás, időkitöltés, kell valami akció - nehogy már túl simán menjen. Ez a kis rásegítés a film végzetévé válik, mert emiatt, valamint a hasonló húzásai miatt a néző kiábrándul, érdeklődése lelohad, a film végét pedig már úgy nézi, mintha repülőn utazott volna, és csak azért nézte volna, hogy elüsse azt a másfél órát - most pedig örül, mert vége. Fura belegondolni, miért kaphatott e film  zöld utat a stúdiónál, de végül is érthető: a terror-motívum miatt. Ha az emberek
megnézik a katasztrófafilmeket, nyilván kíváncsiak lesznek egy jó zaftos terrortámadásra is - New
York ellen, amikor a cél a metró. Persze, kíváncsiak lesznek, de nem a végtelenségig. A film
fokozatosan épül le - a legvégére pedig gyakorlatilag összeomlik. Nem arról van szó, a másfél óra
rendben elszalad, tehát rágóguminak oké, filmélménynek azonban nagyon kevés ...
-jepe-
2009-09-06
|
|
 |
|
|
|
|
