|
|
|
  |
 |
| cspv - cikk |  |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
 |
 |
|
|
|
|
|
|
||||||||||
Az Időutazó Felesége:  info-file trailertovábbi cikkek: |
Az Időutazó Felesége
LÁSD: Az Időutazó Felesége info-file A cím az Asztronauta Felesége miatt némi izgalmat sejtet, a film azonban romantikus zenével indul, néző pedig hamar rádöbben, hogy izgalomra semmi ok ... A sci-fi nagyon jó dolog, a sci-fi nem csupán egy a többi filmes műfaj közül. Sőt, a sci-fi nem is filmes műfaj,  sci-fi hamarabb
volt, mint film. A sci-fi a fantázia világa, a sci-fi nagyon jó dolog. A másik, ami jó, az az
időutazás. Vissza a Jövőbe: örök klasszikus. Időutazás terén azonban nem állt meg a kutatás,
forgatókönyvírók, filmes fantázia-laborok folyamatosan kutatják az újabb és újabb lehetséges
verziókat (ki hitte volna például, hogy végül az Idétlen Időkig-ből is egyfajta időutazásos sztori
keletkezik - a remekül induló, de végül lepadlózott Tru Calling c. sorozat formájában).
Az időutazó feleséges is egy újabb verzió, ami mellesleg a Sliders c. sorozat nyomdokain lépdel: főszereplőnk össze-vissza csúszkál a különféle idősíkok között. A történet több tekintetben is izgalmas, és még a hibája is erényként jelentkezik, mégis, az  egész végül nem annyira a
frappáns, sikeres időutazásos filmek sorát gyarapítja (amely sor egyébként nem is olyan hosszú),
hanem a szo-szo kategóriát. A film hátránya, amely előnnyé válik, az, hogy belegondolunk, micsoda
átléphetetlen határ húzódik egy fiatal lány, egy gyerek, és a felnőttek között. A lány (Rachel
McAdams) kiskorában találkozik először a majdani szerelmével. A kislány nem utasítja el a felnőtt
férfi (nem szexuális) közeledését, és egy életre szóló barátság szövődik köztük, amely szerelembe
torkollik - és házasságba. Később a lány szóvá is teszi, hogy esélye sem volt egy másik életre,
hiszen a férfi már gyerekkorában beköltözött a fejébe. Ez jó pont a filmnek, kifejezetten az.
-------------------------------------------------------------------- A történet sajnos nem rejt csavarokat, sőt, valójában semmit.  Egyszerűen halad előre. A férfi egész életében csapong, ide-oda vetődik az időben. A
történet csupán arról szól, hogy mindezt teljes részletességgel kibontja (ismét egy jó pont a
filmnek), beleértve az esküvőt, ahol a férfi eltűnik, majd visszajön, de nem is ő maga, hanem egy
későbbi énje ugrik be a helyére - stb.
Egyenes vonalban halad tehát előre a cselekmény, és nem állíthatnánk, hogy különösebben izgalmas módon. Az egész valahol mégis megkapó, hisz nem tudunk nem úgy gondolni rá, hogy valaki valahol úgy élt le egy egész életet, hogy a férfi, akit szeretett, és aki elvileg és állítása szerint is viszont szerette őt, időnként el-eltűnt az életéből ... Teljesen olyan ez a film, mintha egy ilyen élettörténet ihlette volna ... Ebben pedig kétségtelenül van valami megható - valami kifejezetten felkavaró. Egy ember, aki igazándiból sosem volt ott ... Egy ember, aki, amikor kellett volna, hogy  ott legyen -
eltűnt ... a döntő pillanatokban mindig eltűnt, de megbocsátottak neki, mert szerették, és elhitték
neki, hogy viszont szeret ... Szomorú történet - a film azonban lehetett volna jobb is -, ha szegény
lánynak nem lett volna ennyire passzív a szerepe. Ha azonban belegondolunk, a cím is a lány passzív
szerepére utal, és a történet is ezen alapul ... így tulajdonképpen a film egy negatívuma ismét
pozitívumként jelentkezik. Nem egy jó fim, de mégis, pont így jó, ahogy van, mert szól valamiről -
azaz valahol mégiscsak jó...
-i-zo-
2009-10-28
|
|
 |
|
|
|
|
