|
|
|
  |
 |
| cspv - cikk |  |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
 |
 |
|
|
|
|
|
|
||||||||||
Rövidlátók:  info-file trailertovábbi cikkek: |
Rövidlátók
LÁSD: Rövidlátók info-file A japán filmgyártás vonzódik a művészfilmekhez mostanság, a szamurájos filmek kora lejárt, a Tokio-i tinik vígjátéki hétköznapjai pedig leginkább idegesítenék az európai nézőket, úgyhogy megérthetjük, ha a lassú, nem túl eseménydús, nem feltűnő lelki folyamatokra koncentráló filmeket készítenek inkább. A kétcímű filmünk (Rövidlátók - Megane) pont ilyen. Az a helyzet, hogy ez egy kifejezetten lassú film. Nem történnek benne igazi események, a szereplőink  tesznek-vesznek, és egy reggeli
fogásain is jó sokáig el tudunk időzni (a szilva jóvá teszi a napot, halljuk legalább háromszor a
filmben). Persze ez azért is van, mármint ez a visszafogott tempó, mert a film és a történet maga
egy "twilighting" elnevezésű működésről szól, pontosabban ez a dolog a film totális főszereplője,
bármi is legyen az.
Nem tudjuk, mennyire pontos angol fordítása ez a japán eredetinek, mindenesetre a twilighting úgy jelenik meg a filmben, mint egy speciális ellazulás, üldögélés a tengerparton, vagy ugyanott fura zenére való fura mozdulatsor-elvégzése, vagy valamiféle meditatív állapot, bármi is az, a film nem írja le szavakkal. Ki kell találnunk, mi az, amiről folyton beszélnek a főszereplőink, akik amúgy 5-en vannak összesen. -------------------------------------------------------------------- Mindenesetre az az alapszituáció (amit az elég rövidnek gondolt forgatókönyv leírhatott), hogy egy fiatal nő, aki egyébként tanárnő, elmegy pihenni egy időre valahova a tenger mellé. Itt mint kiderül, mindenki imád "twilight-olni", a férfi panziótulajdonos, egy fiatal tanárnő lány, és egy totálisan szótlan nő, akiről senki sem tud semmit, viszont az nyilvánvaló, hogy az általa készített jégkásának varázsereje van. Tekinthetjük úgy is, hogy a film megnézése maga is egyfajta twilight-olás, hiszen annyira lassan csordulnak előre a filmpercek  ,
hogy közben teljesen ellazulhatunk, gondolataink akár másfele is elszabadulhatnak, és a japán tenger
látványa is elég pihentető.
Egy ilyen film közben és után egy darabig megint tudunk apróságokra figyelni, ahogy a filmbeli reggelizés és ébredezés jelenetek hosszú perceket tudnak kitölteni, és szinte izgalomba jövünk, amikor az egyik szereplő váratlanul megszólal, úgy ezt az életben is gyakorolhatjuk, lenyugodhatunk kissé japán barátaink filmje által. Persze csak ha ehhez van kedvünk.
-lido-
2009-10-13
|
|
 |
|
|
|
|
