|
|
|
  |
 |
| cspv - cikk |  |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
 |
 |
|
|
|
|
|
|
||||||||||
Az Informátor!:  info-file trailertovábbi cikkek: |
Az Informátor!
LÁSD: Az Informátor! info-file Hazug ember tenni meg hosszabb utat, mint sánta kutya - hangzik a népi bölcsesség. Tényleg nem a sebesség a döntő. Hazudós embert könnyű utolérni, megállítani azonban annál nehezebb. Teknősbéka vs. fürge lábú Achilleus. Hazudós ember lassan jár, de tovább ér, Achilleus pedig a hajára kenheti szofisztikált antik mozgáskultúráját. Ez a film nagyon szórakoztató is lehetne - lehetett volna ... Nagy az Isten állatkertje, hazugságokból is széles a skála. Ott van mindjárt a fantasztikus Faulty Towers (Waczak Szálló), amelyben Mr.  Faulty
minden epizódban valami hazugságba keveredik, és többé nem tud kimászni belőle, és őrületes módon
sodródik egészen a végkifejletig:) Nem minden hazugság vicces azonban. Minél betegesebb, annál
kevésbé vicces (ez annyira igaz, hogy a beteges hazudozás Magyarországon évekig tabu-téma volt, s
talán még ma is az). Soderbergh új filmje egy ilyen beteges hazudozóról szól - sajnos.
Matt Damon legnagyobb teljesítménye a filmben, hogy meghízott, és hogy tökéletesen jelenítette meg, ahogyan egy hazudozó slamasztikába keveredik, és hazugsággal próbál szabadulni abból (erre a szerepe a Tehetséges Mr. Ripley miatt eshetett rá a választás). Kár, hogy ezt a remek emberábrázolást mindjárt a film legelején produkálja, így a nézőnek sajnos, az első perctől nyilvánvaló, hogy egy pitiáner tolvajt látunk, aki a hazugságot úgy alkalmazza meneküléshez, mint tintahalak a tintát: ha valami van, felrobbant egy újabb hazugság-patront, és minden mehet tovább.  A film ezek után próbál minket bevonni a
cselekménybe, ezek után kezdődik egy FBI nyomozás - de mindez már csak arról győz meg bennünket,
hogy az amerikai adófizetők pénzét eléggé hanyagul költik.
Persze, óriási botrány is kirobban, óriási csalás is lelepleződik - de ezúttal nem vagyunk meghatva. Ez nem Michael Mann isteni Bennfentese. Itt a csalást is ugyanúgy leplezi le a folyamatosan menekülő hazudozónk, mint ahogyan hazugság-patronjait robbantgatja fel. Amikor szorul a hurok, gátlás nélkül betekintést enged a nyomozóknak a sötét bizniszekbe, amik a színfalak mögött folynak, de amint sikerült szabadulnia a szorításból, máris visszakozik, és próbálja az egész ügyet elbagatellizálni. Az FBI a filmben tényleg szédületes, ha a bűnözők megnézik, tapsolni fognak, és még több kedvet kapnak a bűnözéshez. --------------------------------------------------------------------  A filmmel az a fő gond, hogy
semmiféle koncepcióval nem rendelkezik arra vonatkozóan, hogy hogyan kellene egy történetet
film formájában tálalni. A film alapjául szolgáló regényt olvasni, metrón utazva, kávézóban
várakozva nyilván elfogadható szórakozás: események láncolata bontakozik ki, hazugság hazugságot
szül, miközben hazudozós főszereplőnk folyton előre menekül - újabb és újabb hazugságokba. "Na,
nézzük, mit talál ki már megint ez a szánalmas lúzer" - körülbelül így ütheti fel valaki a könyv
egy-egy újabb fejezetét - két metróállomás között. Moziban ülve ugyanez már nem olyan üdítő élmény.
Soderbergh láthatóan meg sem kísérelte dramaturgiailag átgondolni,  megszerkeszteni a filmet. Idióta,
semleges zenével tömte tele a jeleneteket, mintha valami televíziós ismeretterjesztő filmet látnánk,
a burleszk műfajába át-áthajolva - egy piti szélhámosról. Magyarországon egy ilyen sztoriért elég
"kinyitni" a tévét, és hideg zuhanyként magunkra engedni egy-egy híradót, de nem hinnénk, hogy az
USA-ban is többet érdemel egy ilyen sztori, mint egy 2 oldalas cikk, nagy fotókkal egy vasárnapi
szám belső oldalán, két korty narancslé között. Bár ki tudja, lehet, hogy az amcsiknak, akik hozzánk
képest még nem láttak karón varjút, bejön ...
-fülöp-
2009-11-26
|
|
 |
|
|
|
|
