A film módszeresen és lassan kezdődik, egy szép és hangulatos Csendes Éj-klippel. A feliratok alatt ráhangolódunk a korra és az időre: 1957, szilvesztere. Ez az utolsó nap, amikor a pártállami hatalmi gépezet funkcionáriusait levizsgáztatják, letesztelik, hogy megbízhatóak-e ahhoz, hogy a forradalom utáni időkben a rezsim katonái maradhassanak. A kis bevezető klip filmnyelvileg is maximálisan rendben van, mert belövi a film sebességét (kvázi pályára állítja a nézőt), sőt, egy audio motívumot is felvezet: a rövidhullámú rádió-hangzást, ami a film egyik nagyszerű főmotívuma.



A filmet már digitális technikával készítették, filmnyersanyag nélkül! HD-mozi :) Ha más filmrendezők is képesek és hajlandóak lennének (végre, X év után) HD-re forgatni, sokkal több és sokkal több jó film készülhetne - a kísérleti, alacsony költségvetésű izgalmas szegmensben, ahol a valódi jó filmek felbukkanása a legvalószínűbb :)
Persze véletlenül sem azt mondjuk, hogy kevesebb pénz is elég a magyar filmre - sőt, ellenkezőleg, hiszen a HD technikát spórolásból TILOS alkalmazni. Ugyanakkor mégis NAGYON drukkolunk a HD-nek, mert meggyőződésünk, hogy rengeteg filmprojekt készülhetne, ha nem volna kötelező a nagy-produkciós stílus, filmnyersanyaggal, óriási stábbal, ráadásul a legtöbb béna film csak azért látványos, mert méregdrága nyersanyagra készült, a HD videót pedig csak olyan alkotók tudják (jól) használni, akiknek tényleg van víziója. Godard ma tuti HD-re forgatna, ha ma lenne fiatal.

 
Nos, a film nagyon hamar letámad bennünket. Demonstrálja, hogy mire kell számítanunk. Először is egy megdöbbentően jó színészi játékra. Nagy Zsoltot láttuk már pár filmben, volt, hogy tetszett, de volt, hogy szinte fárasztott az alakítása. Az ember pedig hajlamos elfelejteni, hogy a színész alakítása azon is múlik, hogy mi a szerep. Ha jó a szerep, ha jól van kitalálva, megálmodva, "megvizionálva", akkor egy jó színész előadásában óriásit robbanhat. Ha nem, akkor viszont De Niro sem csinálhat csodát (ezért is ügyelnek a nagy színészek arra, hogy mit ne vállaljanak el - persze, csak ha válogathatnak a szerepek közül, nálunk ez más, nálunk egyedül Elek Ferenc az, aki minden filmben benne van, a többi magyar színészt egyáltalán nem hibáztatjuk, ha bármit elvállalnak).

Nagy Zsolt alakítása ledöbbent bennünket - ez a film működik!!! Olyan, mint a HD technika, ha jó a film, HD-ben tuti működik. Ha határeset, vagy az alatt- akkor kell a celluloid, hogy összetartsa. Nagy Zsolt már ez első lépcsőházi jelentnél megdöbbent, olyan hitelesen, egyszerűen adja elő a kis minimál-párbeszédet. Utána viszont, picit később, de még mindig a bevezetésnél, találkozik Hámori Gabriellával, és akkor már elszabadul a "pokol" - röpködnek a színész-szikrák a sziporkázó előadásban (reméljük egyébként, hogy e remekül sikerült darabot színházban is láthatjuk majd!).

A történet, mint thriller nagyon-nagyon profin van megírva. Nincsnek benne sztori-csúsztatások, annak érdekében, hogy kijöjjön a történet. Minden a helyén van. Feszesen, pontosan, friss és briliáns üzemmódban. Az ember pedig tényleg csak ámul, hogy egy ilyen stílusos és izgalmas film közepén találja magát. Kulka János és Scherer Péter karakterei is hatalmasat virítanak a vásznon. Meg vagyunk győződve róla, hogy a tehetséges Köbli Norbert eleve e két nagyszerű férfi színészt látta lelki szemeivel a darab írása közben, annyira tökéletesre sikerült ugyanis a kettősük.

 Ha már Köbli Norbertnél tartunk, a 9 és 1/2 Randi továbbra is a magyar film gagyija, amiért egyáltalán nem vagyunk hálásak Sas Tamás rendezőnek. Gondolhatod, kedves Olvasó, hogy ha még kedvencünket, Soderbergh-et is megutáltuk az Oscean's sorozatért (ami gyenge film, de mégsem gagyi, akkor Sas Tamást mennyire díjazhatjuk ezekért a honfoglalás szintű opuszaiért :)).

 
------------------------------------------------------

Ez a film azonban nagyszerűre sikeredett. Köbli ezúttal feltehetően magától találta ki, hogy mit akar írni, és nem egy "olyan vicces, limonádé, randizós sikerfilmet" akart összedobni, mint amilyen az imént említett roncs-film. Ez a film ihletett alkotás - nem a pénzről szól, hanem egy valódi történetről, amire Köbli rábukkant, és csodálatos módot hozta felszínre - gyémántbányászokat említenénk, ha az nem egy durva és kizsákmányoló mesterség lenne a nyomor sújtotta Afrikában. Amit Köbli művelt, az azonban tényleg briliáns.

 
Jó a forgatókönyv, jó a történet, isteniek a színészek, izgalmasak a jelenetek - az embernek végül leesik, hogy ez nem lehet véletlen, Bergendy rendezőnek (akit eddig az UP! zenekar ufós klipjéért kedveltünk) nyilván komoly szerepe van abban, hogy ez a film ennyire ... a helyén van. Igen, ha belegondolunk, pontosan ez jut eszünkbe a Vizsgáról - hogy minden kis részlet a helyén van, hihetetlen rend, rendezettség uralkodik benne - egy roppant profin átgondolt filmről van szó.

A film vége pedig külön figyelemre méltó. Egyrészt azért, mert bemutatja a Kádár rendszer hírszerző központját, a földalatti, hegy alatti bunker-rendszert (amit a rendszerváltást követő 20 év során nem sikerült felfedeznie senkinek - értsd: megmaradtak olyan emberek, akik el tudták érni, hogy senki ne kérdezze, és ne is akarja megnézni, mi van ott (a Kékszakállúban is elkelt volna egy ilyen őr-stáb) :))))

Külön is figyelemre méltó a film vége, mert a néző szinte kiált az alternatív befejezésért. Másképp szeretnénk befejezni, mint ahogy befejezték, és picit még dühösek is vagyunk Köblire és Bergendy-rendezőre. De aztán ... a film elején látható klipre rímelő jelenet mindent megvilágít. Megvilágítja, mitől emberi az élet, és hogy milyen az ellenkezője, hogy mit jelent az, milyen helyzetet idéz elő az, amikor valakik még a saját anyjukat is elárulják ... Bár kivégzésekről egyetlen szó sem esik (!!), mégis megértjük, mitől olyan menthetetlenül koszos, trutyis éra a Kádár-rendszer ... hisz e film révén ott vagyunk a szép új világ hajnalán ...

Egyszóval: gratulálunk az alkotóknak & jó szórakozást a filmhez .)