Remek film lesz, ez már az első perceknél látszik. 1981-ben vagyunk, nyáron, egy lengyel tengerparti kisvárosban, de ebből egyelőre csak annyit látunk, hogy egy üres furgonban 4 srác punkzenét csinál, elég jót. Aztán izgalmas képekkel halad a film előre, és már az elején nyilvánvalóvá válik, egy átgondolt és és energikus filmről van szó, ami elvileg egy 18 éves srác mindennapjairól szól, gyakorlatilag sokkal több mindenről.
Janek egy helyes srác, aki éli a gimnazisták hétköznapi életét, a barátjaival lóg, zongoraleckéket vesz, punkzenekarban énekel, koncerteket szervez, és délutánonként megvár egy nagyon szép lányt (Basia) az iskola előtt.
A szokásos fiatalos időtöltések itt kicsit más értelmet nyernek, mivel ekkor, 81-ben Lengyelországban a Szolidaritás mozgalomhoz kötődő sztrájkok zajlanak, majd decemberben szükségállapotot hirdet ki a lengyel elnök. Ebben a helyzetben Janek apja egy katonatiszt, aki az egzisztenciája és a családja védelme miatt nem tagadhatja meg a szolgálatot, és bármikor bevethetik a Szolidaritás-párti barátai, ismerősei ellen. A film életszerűen, átélhetően mutatja be az apa sorsát, a drámáját, és azt, hogyan próbálja tiszta lelkiismerettel “végigcsinálni” a forradalmi napokat.
De nem az apa a főszereplő, hanem Janek, akinek kedves személyisége mindenkivel szemben megmutatkozik, a legjobb barátjával, a szüleivel, a tanáraival, és élete első szerelmével is. A film remekül megkomponált képekkel dolgozik, ilyen a viharos tengerparti jelenet, ahol a szürke felhők alatt, a magasra csapkodó hullámok felett üldögél Janek és a barátja, és megpróbálják a maguk fiús módján kezelni azt a helyzetet, hogy a barátot megverte az apja. Többször elszabadul a kamera, mindenféle szögből veszi fel a jelenetet (a punkzenekar tagjai meztelen fürdőzését), ami eléggé hatásos. A nyári jelenetek után hirtelen váltunk át decemberre, amikor Jaruzelski kommunista kormányfő bejelenti a szükségállapotot ( vagyis a történelmi események tagolják Janek történetét).
Bár a történet alapján drámai a film (megrázó időszakot dolgoz fel), az alaphangulat mégis inkább romantikus, vagyis fiatalos és érzelemdús. Akárhányéves a néző, teljesen bele tudja magát élni a 18 éves Janek gondjaiba (Basiának Szolidaritás-párti az apja, és ezért letartóztatják, az anyja pedig nem nézi jó szemmel, hogy egy kommunista katonatiszt fiával barátkozik a lánya), az érzelmi viharaiba (a nagymamája elvesztése miatt, az apja miatt, a szerelmi gondja miatt), és szinte látjuk magunk előtt, mire gondol, milyen érzések játszódnak le benne az adott pillanatban. A nagyon szép képeket egy hangsúlyos zongora-főtéma kíséri, amitől minden alkalmommal, amikor megszólal, ugyanabba az átérző hangulatba kerülünk.
Janek-ék punkzenekarának az a neve, hogy “Minden, amit szeretek”, ami egy ilyen tipusú zenéhez eléggé romantikus cím, ahogy ezt Basia is megjegyzi egyszer - a film is ilyen, srácosan romantikus, lényegretörő és szabad. Janek története több párhuzamot mutat a forgatókönyvíró-rendező Jacek Borcuch életével, ő is a 80-as évek elején volt tinédzser, ő is profin zongorázott, és azt gondoljuk, hogy Janek barátságai, szerelme, a családi kötődések is a saját életéből vett elemek. Borcuch egy igazi jó drámát hozott létre, aminek minden perce követhető és átélhető, és aminek a karakterei fantasztikus jól vannak megírva. Ráadásul Janek szerepére sikerült egy olyan tehetséges és kifejezőerejű fiatal színészt találniuk, mint amilyen Mateusz Kosciukiewicz, aki szinte végig hibátlanul játszott a filmben.
Tényleg nagy élmény ez a film, rávesz minket, hogy olyan dolgokat is átéljünk újra, amiket nem is éltünk még át, de valahonnan mégis ismerős motívumok ezek, a fiatalság és a felszabadultság érzései, amik még egy elnyomó rezsimben, és aggasztó politikai alaphangulatban is kiharcolják a létjogosultságukat...Szeretetreméltó ez a film, amit másodszor is ugyanolyan élvezettel tudunk megnézni...
info-file
