microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


keresés:
search
Az Utolsó Szamuráj (2003)
The Last Samurai

. . . . . . . . . . 8.85
(a cspv olvasók szavazata)  itt szavazz !

. . . . . . . . . . 10
(a cspv szerk-ek szavazata)

hossza: 144 perc
nemzetiség:  amerikai, új-zélandi, japán
műfaj:  történelmi, dráma, romantikus
eredeti nyelv: angol
formátum: feliratos
korhatár 16+
c tr tr


információ:

vissza a rövid leíráshoz

bővebb info
Nathan Algren kapitány (TOM CRUISE) sodródó ember, valaha vívott harcai távoliak és értelmüket vesztették. Egykor a becsületért és a hazáért kockáztatta életét, de a polgárháború óta a világ megváltozott, a célszerûség felváltotta a bátorságot, az önérdek lépett az önfeláldozás helyébe, a dicsõségnek pedig nyoma veszett. Különösen az amerikai nyugaton, ahol Algren kapitánynak az indiánok elleni hadjáratban vállalt szerepe kiábrándultsággal végzõdött.
Valahol a Washita-folyó környéki könyörtelen pusztákon Algren elvesztette a lelkét.
Egy világgal odébb egy másik harcos látja szétesni addigi életmódját. Õ Katsumoto (KEN WATANABE), a harcosok egy õsi csoportjának, az életüket a császár és a haza szolgálatának szentelõ, tisztelet övezte szamurájoknak az utolsó vezetõje. A modernitás ugyanúgy, ahogy a vadnyugatra átterjedt, bekerítve az amerikai bennszülötteket és megpecsételve a sorsukat, körbevette az õsi Japánt is. A távíróvonalak és a vasút, mely elhozta a haladást, azon értékeket és törvényeket fenyegetik, melyek szerint a szamurájok addig évszázadokon keresztül éltek és haltak.
De Katsumoto nem adja harc nélkül.
A két harcos útja találkozik, mikor az ifjú japán császár, a japán piacokra éhes amerikai érdekek nyomására Algrent Japán elsõ, modern, sorozott hadseregének kiképzésével bízza meg. De ahogy a császár tanácsadói egy nyugatiasabb és kereskedelembarát kormányzatot elõkészítve mindent elkövetnek a szamurájok felszámolására, Algrenre váratlanul mély benyomást gyakorolnak a szamurájokkal való találkozásai, lévén világszemléletük egykori önmagára emlékeztetik.
A hányatott sorsú amerikai katona hitrtelen két korszak és világ közti küzdelem középpontjában találja magát. A becsülete az egyetlen, mi vezérelheti.

EGY RÉGI ÁLOM

Edward Zwick rendezõt már hosszú ideje lenyûgözte a japán kultúra és a japán film. Bizonyos értelemben már kamaszkora óta foglalkozott Az utolsó szamurájjal.
"Elõször tizenhét évesen láttam Kuroszava A hét szamuráját, és azóta több tucatszor néztem meg. Abban a filmben minden benne van, amit egy rendezõnek tudnia kell a történetmesélésrõl, a jellemfejlõdésrõl, az akció rögzítésérõl, egy téma dramatikussá tételérõl. - vallja Zwick. - Ezután Kuroszava minden filmjét tanulmányoztam. És bár akkor még nem tudtam, ez indított el a filmkészítõvé válás útján."
A sokáig történészhallgató Zwicket a Mejdzsi-restaurációként ismert korszak ragadta meg leginkább.
"Mindenekelõtt ez az átmenet ideje volt. A régibõl a modernbe való átlépés pillanata minden kultúrában megrendítõ és drámai - állítja Zwick. - Ugyanakkor csodálatosképp vizuális is. Minden kép, táj és belsõ a történetet meséli - a régi és az új ellentétét: keménykalapos férfi sétál el egy kimonós nõ mellett, ismétlõfegyvert elsütõ férfi áll szemben egy kardforgatóval."
Zwicktõl, akinek Szerelmes Shakespeare címû filmje elnyerte a legjobb filmért járó Oscart, nem idegen ez a korszak. Az 54. hadtest és a Szenvedélyek viharában címû filmjei is a 19. század végén játszódnak.
"Van valami megindító, sõt hipnotikus abban, ha olyan idõkben figyelünk egy személyes átalakuláson keresztül menõ jellemet, mikor az egész kultúra is szintúgy nagy változásokon megy át körülötte."
Az Algren kapitányt alakító, többször Oscarra jelölt Tom Cruise osztja Zwick érdeklõdését és csodálatát a japán ethosz, különösen a szamuráj-ethosz iránt. Elismeri, hogy "mély tisztelettel és erõteljes érzelmekkel viseltet a japán kultúra és nép, valamint a szamurájok eleganciája és szépsége, az erõt, odaadást, szenvedélyes hûséget, az adott szó melletti elkötelezettséget tanító Busidó iránt. Több ez, mint szamuráj harcosok számára írt erkölcskódex: erõteljes módja az élet vezetésének, bármilyen életének. Mikor Eddel leültünk, hogy beszélgessünk a produkcióról, rögtön tudtam, hogy meg kell csináljam ezt a filmet. Nagyon erõs a kapcsolódásom a témájához, csakúgy, mint a történet szereplõihez."
Cruise számára, aki producerként is jegyzi Az utolsó szamurájt, a sztori epikus természete, az Algren által bejárt érzelmi és filozófiai út és a lehetõség, hogy Edward Zwickkel és Marshall Herskovitz-cal dolgozhat, mind ösztönzõleg hatott.
A minden modern iránti új vad vágy nem hagyott helyet a szamurájoknak, mesés kardjaikkal és ódivatú gondolataikkal a becsületrõl, melyeket itt a Ken Watanabe által alakított Katsumoto és odaadó harcosai képviselnek. Katsumoto számára a kihívás abban áll, hogy megtartsa személyes elveit egy olyan társadalomban, amely már nem értékeli azokat semmire. Az õ küzdelme, különösen Algren saját, spirituális utazásával egybefûzve volt az, ami Zwicket vonzotta.
"Történetünk romantikus kaland, a szó legtágabb értelmében, ugyanakkor rendkívül személyes odüsszeia is. A kihívás abban állt, hogy olyan történetet alkossunk, amelyben a figurák belsõ tája és a történet epikus háttere egymásra rímel."
A film születése a kilencvenes évek elejére tehetõ. A Radar Pictures egy terven dolgozott, amely egy, a 19. századi Japánban utazó amerikairól szólt. "Elakadtunk az amerikai nyugat és a tradícionális Japán modernizálása közti párhuzamnál" - mondja Scott Kroopf a Radar Picturestõl.
"Bevontuk Ed Zwicket - mondja Tom Engelman, szintén a Radar Picturestõl -, akit évek óta ismertem. Egyértelmûen õ volt a tökéletes alany. Ed javasolta, hogy vonjuk be John Logant."
Zwick és Logan a Gladiátor Oscar-jelölt forgatókönyvírója megállapodott, hogy az 1876-1877-es szamurájfelkelés érdekes és provokatív viszonyítási pont lehet a film számára. "Algren kapitány karaktere meggyötört figuraként jelent meg elõttünk: olyan emberként, aki elvesztette hitét. Rendkívül sebezhetõ figurát akartunk, nem egy sablon mozihõst. Elveszett lélekként próbáltuk megírni, aki az útját keresi, és aki csak a szamurájokkal való találkozásai után találja meg ismét a helyét a világban" - emlékszik Logan.

ANYAGGYÛJTÉS ÉS AKCIÓ

A két régi producer- és írótársat megelégedéssel töltötte el, hogy a film elkészítéséhez Tom Cruise személyében igencsak rokon lelkû partnerre leltek.
"Tom teljes szívvel vetette magát az elõkészületekbe. Egész könyvtárnyi információval rendelkezett, elképesztõen segítõkésznek bizonyult - mondja Herskovitz. - A forgatókönyvírás közben is a lehetõ legnagyobb támogatást kaptuk tõle, és ez a forgatás közben sem alakult másképp."
A színész számára az elõkészületek részben hónapokig tartó szigorú felkészülésbõl álltak a kézitusát, lovaglást és a két karddal történõ vívást tartalamzó jelenetekre.
Cruise, fizikai képességeit tökéletesítendõ, jellemzõen két órával a többi stábtag és szereplõ elõtt érkezett a díszletbe. Odaadása kifizetõdõnek bizonyult: képessé vált maga elvégezni kaszkadõrmutatványait.
Megjegyezte, hogy még a légzése is elmélyült, "tisztább test feletti tudatkontrollt" sikerült elérnie, és részben ennek köszönhetõen sérülés nélkül sikerült végigcsinálnia némely, még a szokottnál is intenzívebb harci jelenetet.
Cruise, mielõtt az éjszakai két harci jelenetbe belekezdett volna, a forgatási napot kettéosztva, érzelmileg telített - Algren és japán fogvatartói között játszódó - jelenetekkel kezdte a munkát. Algren egyszerre belsõ konfliktusoktól terhelt, lelkiismeretes ember, aki becsülete visszaszerzéséért küzd, ugyanakkor cselekvõ, taktikus, halálos hatékonyságú katona is.
Ugyanakkor, Zwick szerint "jelentõs megfelelés lelhetõ fel az Algren által a szamurájok foglyaként elsajátított harcmûvészetekben való jártasság és filozófiai elkötelezettség, valamint a között a felkészülés között, melyet Tom végzett mentálisan és fizikailag egyaránt".
A film különleges akciójeleneteinek ellentételezéseként Az utolsó szamuráj számos megtévesztõen csendes, szinte némafilmes jelenetet tartalmaz.
A rendezõ a karakterek belsõ drámájának feltérképezése iránti elkötelezettségét legjobban a Ken Watanabenak nyújtott tanácsa írja le: "Mindent érezned kell - a tábortüzet, a rovarok hangját, a szelet, a hõmérsékletet." Bizonyos módon sokkal inkább a létezés módjára, semmint az alakításra vonatkozó utasítás volt ez. "A szamurájok sem beszélnek róla, egyszerûen megélik" - állítja Watanabe.
A rendezõ számos logisztikai kihívással találta magát szemközt: "Csak a csatajeleneteket nézve, arra gondoltam, nemcsak hogy ennyi emberre lesz szükség, de jó színészeknek is kell lenniük, jól kell mutatniuk a képen, érteniük kell a harchoz, harmûvészetekhez is. Hány tolmács kell majd ide?
Boldogan tapasztaltuk, hogy a statiszták nagy részének már volt harcmûvészeti jártassága - folytatja Zwick. - Bár a kínai harcmûvészetek rengetegszer tûntek fel népszerû filmekben az elmúlt évek során, a kevésbé reprezentált harcmûvészetek, melyeket Japán területén gyakorolnak, még hozzájuk képest is egész sajátos kiválósággal rendelkeznek. A színészek közül sokan nagyköveteknek tekintették magukat, akik mintegy lehetõséget kaptak, hogy a nagyvilággal is megismertessék ezt a stílust."

NEMZETKÖZI SZEREPOSZTÁS

"Bizalmi döntést hoztunk még a forgatókönyv írása közben, mikor elhatároztuk hogy a fontos szerepek nagy részét japán színészekkel játszatjuk majd" - mondja Herskovitz.
"Az elsõ próbákat Los Angelesben tartottuk. Meglehetõs nehézséget jelenthetett volna ez nekem, de Ed, Marshall és Tom nagyon megkönnyítették a dolgom - jegyzi meg a Katsumotót alakító Ken Watanabe. - Színházi jellegû próbák voltak ezek, sokat improvizáltunk, elmerültünk Katsumoto és Algren kapcsolatának fejlõdésében. Japán filmekben ritkán adott az ilyen kreatív atmoszféra egy-egy karakter megtalálásához."
Zwick megjegyzi, elengedhetetlen volt a történet szempontjából, hogy Katsumoto megfelelõ súlyú párja legyen Algrennek, "riválisa és partnere. Enélkül az egyensúly nélkül a film egész rossz irányba ment volna."
Herskovitz is egyetért abban, hogy "egy olyan erõteljes Algren mellé, amilyet Tom alakít, kell valaki, akinek ellenében Algren mûkõdhet. Elég sokáig keresgéltünk, mielõtt megtaláltuk Watanabet. Mikor találkoztunk vele, rögtön tudtuk, hogy õ az."
Tovább haladva a nemzetközi nyomvonalon a filmkészítõk a londoni Timothy Spallra osztották a brit Simon Graham szerepét.
"Tim Spall egy kincs - jelenti ki Herskovitz -, olyan humort és szellemességet visz a szerepbe, ami elbûvölõ."
"Mivel Algren útja annyira személyes - veti fel John Logan forgatókönyvíró -, Graham személyében egy beszélgetõtársat adtunk mellé a közönségnek, valakit, akin keresztül más fénytörésben szemlélhetik Algrent."
"Olyan figura õ is - világítja meg maga a színész -, amilyet gyakran látni mindenféle idegen országban. Olyan, aki azért él valahol máshol, mert saját hazájában kilóg a sorból."
Billy Connolly játsza Zebulon Gantet, a szerinte "archetipikus tisztfigurát, akinek barátságuk okán joga van szemtelenül viselkednie feljebbvalójával. Amikor Gantet felkérik egy modern japán hadsereg kiképzésére, megkeresi Algrent, hogy õt is bevonja, tudván, mindketten megpróbálkoztak a civil élettel és egyiküknek sem sikerült."
Connollyt személyes Japán iránti érdeklõdése vonzotta a produkcióhoz. Az Egyesült Királyság egyik legelismertebb komikusaként filmen és televízióban egyaránt kipróbálta magát, drámai alakításokkal is bõvítve repertoárját, mint például a Fehér leander címû 2002-es filmben.
Tony Goldwyn, aki oly emlékezetes alakítást nyújtott a Ghost címû film gonosztevõjeként, hatásosan alakítja Bagley ezredes szerepét. "Algren sokkal inkább azonos hullámhosszon van olyan benszülött népekkel, mint az amerikai indiánok vagy a szamurájok. Az ilyen gondolkodásmód utálatos Bagley számára, aki hisz benne, hogy az amerikai kultúra minden eleme, amely segítségével eljut Japánba, olyan ajándék, amelyet ez az elmaradott nemzet hálásan kéne fogadjon" - mondja Herskovitz.
"Bagley rasszizmusa tagadhatatlan, de tudattalan és a kor emberétõl nem idegen - mondja Goldwyn, akit a karakter összetettsége vonzotta a szerephez. - A morális kettõsség az, ami lenyûgözõ, ezért is találom gyakran olyan izgalmasnak a gonosztevõk megformálását."

A FORGATÁS

Az utolsó szamuráj forgatási munkálatai 2002 októberében kezdõdtek. Hogy a tradíció és japán kultúra valamilyen érzetét magukba szívják, Zwick egy Himedzsi nevû japán kis városkában kezdte a forgatást.
Ez volt itt az elsõ filmforgatás. A produkció elsõ forgatási helyszíneként az Engiodzsi templom és kolostor szolgált, mely Katsumoto vidéki rezidenciájaként szerepelt. "Hogy az elsõ találkozás egy ilyen lenyûgözõ történelmi emlékkel esett, sokat segített mindenkinek annak megértésében, mit is próbálunk elérni" - mondja Herskovitz.
Mivel a helyszín a Sosa-hegy tetején helyezkedett el, az egész stáb, ha nem akart gyalogolni, függõgondolán közlekedett az erdõvel borított hegyoldal felett.
A japán forgatás után a produkció Új-Zélandra és a Burbank-i Warner Bros.-mûtermekbe utazott tovább.
Lilly Kilvert a Szenvedélyek viharában Oscar-jelölt díszlettervezõje, csapatával még jóval a forgatás megkezdése elõtt a Mejdzsi-korról szóló dokumentumok százain rágta át magát.
Szinte minden elemet és díszletet a semmibõl készítettek el. Többek között több mint százötven cseresznyefát építettek a produkció számára, évszaknak megfelelõ, cserélhetõ ágakkal. Kilvert a Warner Bros. egy létezõ díszletét is felhasználta. Egy már készen álló lagúnát a Katsumoto háza elõtti tükörsima tóvá alakított át. Magát a házat és a fõbejárathoz vezetõ, a tavon átívelõ hidat már teljes egészében újonnan kellett megépíteniük.
Mindeközben a Warner Bros. híres New York-díszletébõl 19. századi tokiói fõútvonalat építettek. Leheletfinom japán panelek és lámpák ékelõdtek a téglaépületek közé, távíródrótok húzódtak az imazászlók alatt, jelezve, hogy a hagyományos társadalomba lassan beépülnek a modernebb, egyértelmûen nyugati hatások.
A díszletben álló legtöbb épület ráépítés eredménye volt, az eredeti New York-i szerkezetre erõsített homlokzat formájában, többnyire robosztus, mai anyagokból, fából és üveggyapotból.
New Plymouth-ban, Új-Zélandon építették fel a film önellátó 19. századi szamurájfaluját. Kétszáz fõs csapat húzott fel huszonöt szerkezetet, Kilvert szerint "a többnyire zuhogó esõben". Néhány kisebb kelléket, lámpát leszámítva a teljes falu minden elemét a stáb készítette el, helyi források felhasználásával. Taka otthonát kivéve a falu üres szerkezetekbõl állt, amelyek jó szolgálatot tettek a kamerák és a hangfelszerelés raktáraiként.
Szintén Új-Zélandon találták meg a film csúcspontjául szolgáló csatajelenet panorámáját. Itt hosszában ötven lábnyit, széltében négyszáz lábnyit faragtak a szomszédos hegyen.
Kilvert számára "a legnehezebb a film tervezése közben a japán építészeti hagyomány tiszteletben tartása volt, olyan módon, hogy ugyanakkor ezen hagyomány elemeinek fotogenitása is érvényesüljön."

A JELMEZEK

A díszletek mellett az autentikus jelmezek is segítették a filmbéli Mejdzsi-kori Japán megteremtését. Ennek felelõssége az Oscarra jelölt Ngila Dicksonra, A Gyûrûk Ura - A két torony és A Gyûrûk Ura - A Gyûrû Szövetsége jelmeztervezõjére esett. Õ felügyelte a külön a film számára gyártott több ezer jelmez készítését. A feladatot szinte hadseregét irányító hadvezérként végezte. "Minden külön területhez - falusi jelenetek jelmezei, szamurájpáncélok, Birodalmi Hadsereg jelmezei - külön felelõs kordinátort rendeltem" - magyarázza Dickson.
Dickson hamar rájött a támpontul szolgáló történelmi utalások szubjektív voltára. Igyekezett minden fényképészeti adalékot összegyûjteni, de gyakran kiderült, hogy az anyag manipulált. Az összegyûjtött anyagot éppen ezért amerikai és japán szakértõkkel szûrette meg, majd ha elégedett volt az eredménnyel, ezek alapján kezdtek neki a ruhák elkészítéséhez.
Dickson bõvével talált forrást Japánban, és ott is készítette el a ruhák nagy részét. A csatázó szamurájokat is õ öltöztette, "japán páncélmúzeumokban kezdve a munkát. Nem bérelhettünk szamurájpáncélokat, mert tönkrementek volna filmezés közben. Nekünk magunknak kellett õket elkészítenünk. Megtanultuk a szamurájpáncél készítésének bonyolult részleteit: hogy hogyan kell ölteni, fûzni azt - magyarázza. - A darabokat Új-Zélandon készítettük."
Dickson nyolcvanfõs stábja tizennégy hónapon keresztül dolgozott, hogy minden szükségletet kielégítsenek. "Mindösszesen kétezer jelmezt készítettünk olyan különbözõ jelenetekhez, mint a San Fransiscó-i Kongresszus, a Japán Birodalmi Hadsereg, és a harctéri szamurájok, a falusi élet, az amerikai indiánok ellen vívott háborúk, valamint a japán utcai élet jelenetei."

SOROZÁS, KIKÉPZÉS, A CSAPATOK FELFEGYVERZÉSE ÉS MOZGATÁSA

Elhatározván, hogy a 19. századi japán táj reprodukálására legalkalmasabb helyszínt New Plymouth-ban, Új-Zélandon találják meg, 2003. januárjában a csapat oda helyezte át székhelyét.
Minden nap 300-400 japán statiszta, a különbözõ részlegekben összesen 400 új-zélandi dolgozott a filmben. A többiek az Egyesült Államokból, Angliából, Ausztráliából és természetesen Japánból érkeztek. A nagy számú statisztériát felvonultató napokon közel ezer fõbõl állt a stáb.
Katsumoto szamurájai szerepére a szereposztók hetvenöt, Aucklandben élõ japánt találtak. Egyikük sem volt képzett kaszkadõr, lovagolni is csak ketten tudtak, de két hét szigorú edzés után mindnyájan szakértõk benyomását keltették.
A következõkben a Japán Birodalmi Hadsereg katonáit kellett megtalálni. Hatszáz japán statisztát küldtek kiképzõtáborba, hogy hiteles katonai alakulattá változtassák a csapatot. Egy tipikus nap nyolckor kezdõdött a számukra és az íjászat gyakorlásából, lõfegyveroktatásból, kardedzésbõl és a Bushido magyarázatából állt.
Ötven lovat szereztek a produkció számára Új-Zélandon, melyekkel lovászok nemzetközi csapata foglalkozott már négy hónappal a forgatás elõtt. A lovasszereplõk közül csak Cruise és Goldwyn rendelkezett valódi lovaglótudással, további hat-nyolc embernek volt némi, igaz csekély tapasztalata, persze õk sem robbanások és hatalmas kavarodás közepette gyakorolták addig a lovaglást. Két hónap leforgása alatt mindnyájan eleget tudtak ahhoz, hogy biztonsággal lovagolhassanak a csatatéren.
Az akciójelenetekhez hatalmas fegyverkészletekre volt szükség. Hagyományos szamurájpengékre és nyilakra szintúgy, mint vagy 1800 lõfegyverre. Ehhez eredeti szamurájkardokat szereztek egy kardkészítõtõl és az ezekrõl készített másolatokat, valamint egy Kyotóban talált kellékraktár pengéit használták. Mindeközben korabeli puskák és pisztolyok után kutattak, melyeket rendbehoztak a forgatásra.
Hogy a csaták minden elemét megörökítsék, az Oscar-díjas operatõr, John Toll több kamerát használt, elõszeretettel helyezve darura a felvevõgépet. A daruk méltóságteljes, elegáns mozgása is hozzájárult a táj fenségességének és a történet drámaiságának a hangsúlyozásához.
Hans Zimmer Oscar-díjas zeneszerzõ a tradicionális japán hangszerek különleges hangjait szövi Az utolsó szamurájhoz írott zenéjébe. Ez a film a századik egész estés filmje. A sakuhacsi (bambuszfurulya), a kotó (tizenhárom húros, citerához hasonlító hangszer) és az udvari, vallási, katonai használatban gyakori tajkó-dob használatával jellegzetes, helyi árnyalatokkal gazdagítja a zenét.



szereplők:
Ken Watanabe ... Katsumoto
Tom Cruise ... Nathan Algren
Billy Connolly ... Zebulon Gant
Timothy Spall ... Simon Graham
Tony Goldwyn ... Bagley ezredes
Shin Koyamada ... Nobutada
Shichinosuke Nakamura ... Meiji császár
Masato Harada ... Omura
Togo Igawa ... Hasegawa tábornok
Hiroyuki Sanada ... Ujio
Shun Sugata ... Nakao
Koyuki ... Taka
Sosuke Ikematsu ... Higen
Aoi Minato ... Magojiro


fényképezte:
John Toll

vágó:
Victor Du Bois

vágó:
Steven Rosenblum

látvány:
Lilly Kilvert

jelmez:
Ngila Dickson

zene:
Hans Zimmer

díszlet:
Gretchen Rau

producer:
Tom Cruise

producer:
Tom Engelman

producer:
Marshall Herskovitz

producer:
Scott Kroopf

producer:
Richard Solomon

producer:
Paula Wagner

producer:
Vincent Ward

producer:
Edward Zwick