microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


keresés:
search
Charlie és a Csokigyár (2005)
Charlie and the Chocolate Factory
Charlie és a Csokigyár
rendezte:
Tim Burton

írta:
Roald Dahl

írta:
John August

. . . . . . . . . . 8.07
(a cspv olvasók szavazata)  itt szavazz !

. . . . . . . . . . 6.3
(a cspv szerk-ek szavazata)

hossza: 115 perc
nemzetiség:  amerikai, angol
műfaj:  fantázia, kaland, mese
eredeti nyelv: angol
formátum: szinkronizált
korhatár minden korosztály látogathatja
tr tr


információ:

vissza a rövid leíráshoz

bővebb info
Tim Burton rendezõ vitte filmre Roald Dahl könyvét, a Charlie és a csokigyárat. A történet az excentrikus csokoládégyárosról, Willy Wonkáról (JOHNNY DEPP) szól és Picur Charlieról (FREDDIE HIGHMORE), egy szegény családból származó kisfiúról, aki a gyár árnyékában él.
Picuréknál általában felvizezett káposztaleves a vacsora, amin Charlie szüleivel (HELENA BONHAM CARTER és NOAH TAYLOR) és nagyszüleivel osztozkodik. Charlie elalvás elõtt mindig kipillant a csokoládégyárra, mielõtt elaludna, hogy aztán a gyárról álmodjon.
15 éve soha senki nem látott egy munkást se bemenni, se kijönni a gyárból, soha senki nem látta Willy Wonkát, ennek ellenére folyamatosan irtózatos mennyiségû csokoládé hagyja el a gyárat, majd kerül rengeteg ország boltjainak polcára.
Egy szép napon Willy Wonka bejelenti, hogy kinyitja gyára kapuit az elõtt az 5 szerencsés nyertes elõtt, aki egy-egy aranyjegyet talált csokoládéja csomagolópapírjában.
Charlie mindennél jobban vágyik erre, de tudja, hogy milyen pici az esélye, mert évente csak egyszer van pénze szüleinek csokoládéra, és azt általában születésnapjára kapja.
Naponta jönnek a hírek, hogy megint megtalálta egy gyerek az aranyjegyet, és Charlie egyre reményvesztettebbé válik. Az elsõ a falánk Augustus, aki másra sem tud gondolni, mint hogy édességgel tömje tele a száját. A második az elkényeztetett Veruca Só, aki kiveri a hisztit, ha az apja nem veszi meg neki mindazt, ami épp eszébe jut. Õt követi Violet Nyálias, akit csak a polcán sorakozó díjak érdekelnek, végül pedig Mike Tévé, aki folyamatosan azt bizonygatja, hogy mennyivel okosabb mindenki másnál.
És aztán valami csodálatos dolog történik. Charlie talál az utcán némi aprópénzt, és elsõ útja a sarki édességboltba vezeti, ahol megveszi a Wonka-féle tejszínpompás mártott mokkát, miközben csak arra tud gondolni, hogy mennyire éhes, és milyen jól is fog esni az édesség. És ahogy nekiesik a csomagolásnak, hirtelen valami aranyszínû csillan meg. Az utolsó aranyjegy! Charlie is mehet a gyárba!
Joe nagyapó (DAVID KELLY), aki valaha dolgozott a csokoládégyárban, annyira lelkes lesz a jó hírtõl, hogy fiatalosan kipattan az ágyból, és felajánlja, hogy elkíséri Charlie-t erre a fantasztikus kalandra.
A gyárban Charlie-t sorban érik a meglepetések. Wonka saját sípoló, kattogó, zúgó találmányai sorra ontják ki magukból a különféle ehetõ csodákat; állandóan nyüzsög a sok jókedvû Umpa-lumpa, van csokoládé vízesés, színes nyalóka mezõ, ehetõ mentolos cukor-fû. Egy teremben több száz mókus töri a diót, mogyorót, olyan gyorsan, hogy az ember beleszédül a látványba is. Wonka pedig egy átlátszó liften száguldozik keresztbe-kasul az óriási gyárban.
Elbûvölõ és kreatív találmányait látva nem meglepõ, hogy Wonka nem hagyományos vendéglátó. Szinte semmi másra nem gondol, csak az édességre - illetve néha valami az eszébe jut ugyan, de arról nem hajlandó beszélni, és szemlátomást nem lehet valami kellemes élmény. Az a pletyka járja, hogy Wonka évek óta nem hagyta el a gyár épületét. Charlie csak találgatni tudja, hogy ki is valójában Wonka, és miért pont az édességkészítés élteti.
Közben a többi gyerekrõl kiderül, hogy nagyon rossz arcok; csak saját maguk iránt érdeklõdnek, nem értékelik Wonka találmányait. Rossz természetük és elkényeztetettségük miatt mind olyan galibát okoznak, ami miatt korábban be kell fejezniük a gyárlátogatást.
Amikor már csak Picur Charlie maradt, akkor jön, legalábbis Wonka várakozásai szerint, a gyárlátogatás legjobb része: odaadja a gyár kapujának kulcsát a kiválasztott gyereknek. Wonka - saját család híján - azért találta ki a gyárlátogatást, mert így akarta kiválasztani azt a különleges gyereket, aki méltó utódja lehet.
Egy dologra viszont nem számított: hogy a nagylelkûségéért cserébe õt is nem várt meglepetés, sõt jutalom éri...
A Charlie és a csokigyár 1964-ben jelent meg. Azóta 32 nyelven, 13 millió példányt adtak el belõle. Johnny Depp, aki a filmben Willy Wonkát alakítja, elsõsorban a fordulatokat és meglepetéseket értékeli Dahl mûvében "Azt hiszed, tudod mi fog történni, aztán valami teljesen váratlan dolog következik be, és komolyan elgondolkodtat. Tulajdonképpen a könyv lényege a belõle levonható tanulság, miközben mesés és szórakoztató a történet."
Tim Burton rendezõ és John August forgatókönyvíró kis finomságokkal egészítette ki az eredeti történetet. Úgy gondolták, hogy némi magyarázattal kell szolgálniuk, miért is lett Wonka annyira furcsa. Miközben a gyerekek és kísérõik körbejárják a gyárat, Wonka visszaemlékszik egy-egy apjával folytatott beszélgetésre gyermekkorából. Apja, a szigorú fogorvos megtiltotta fiának, hogy édességet fogyasszon, így Willy édesség iránti vágya addig fokozódott, míg csoki-birodalom nem lett belõle.
A gyárlátogatás során Charlie feltesz egy ártatlan kérdést Wonkának, hogy milyen érzés volt, amikor elõször kóstolt édességet, és ez nagyon felkavarja a gyárost. Aztán késöbb, mikor felajánlja Charlienak a legnagyobb ajándékot, magát a gyárat, Charlie visszautasítja, ha a családját otthon kell hagynia. És Wonka rádöbben, hogy talán a legnagyobb érték a család, nem pedig a gyár és a pénz.
"Ez gyönyörû és egyszerû üzenet - magyaráz Burton. - Vannak az anyagi dolgok, és az érzelmi kérdések. Néha a legfontosabb dolgok a legkézenfekvõbbek."

Willy Wonka, Picur Charlie és a Picur család

Burton és Johnny Depp 1990-ben, az Ollókezû Edward (Edward Scissorhands) forgatásán ismerte meg egymást. Azóta több filmen is dolgoztak együtt; mindketten nagyon elismerõen nyilatkoznak a másik képességeirõl, a közös alkotó folyamat hatékonyságáról és minõségérõl.
"Johnny zseniális karakterszínész - magyaráz a rendezõ. - Olyan karakterszínész, aki igazi fõszereplõ is egyben. Ez az, ami a legelsõ pillanatban megfogott benne, meg az a tény, hogy nem érdekli õt a saját imázsa, hanem csak arra koncentrál, hogy minél hitelesebben adja elõ a szerepet. És mer kockáztatni. Akárhányszor dolgozom vele együtt, mindig más."
15 év után elõször nyitja meg a gyár kapuit Wonka, és látszik, hogy nagyon szokatlan és kényelmetlen számára az emberekkel való kapcsolatteremtés. "Megpróbál pókerarcot vágni - így Depp, - de valójában retteg a valódi kapcsolatoktól és az emberi közelségtõl. Szerintem hipochonder, fél a fertõzésektõl, ezért is hord folyton kesztyût. Vannak pillanatok, amikor a filmben azon kapjuk Wonkát, hogy színészkedik, ráadásul rosszul, mert kis papír fecnikrõl olvassa a szövegét. Szerintem nem szívesen tölt idõt ezekkel az emberekkel. Sõt, az elsõ perctõl folyamatosan küzd, hogy a mosoly el ne hagyja az arcát. Ugyanakkor élvezi egy picit, hogy showman lehet, és felvághat találmányaival.
"Willy Wonka csodabogár - magyaráz az egyik producer, Richard Zanuck. - Furcsa, nevetséges, esetlen, és teljesen sérülékeny; érdekes összetétel, mert mély érzésû is és gyerekes is. Nincs az a színész Deppen kívül, aki ilyen mélységet tudna adni ennek a szerepnek."
Depp nagy hangsúlyt fektetett néhány olyan részletre, mint Wonka haja, fogsora vagy akár a szeme. "A keménykalap egyértelmû választás volt, mert rajzokon láttam, és tetszett. A haját pedig bubifrizuraként képzeltem, ami ugyan nem áll jól neki, de Wonka azt hiszi, hogy divatos, mert évek óta nem volt az utcán," mesél Depp.
Mivel a könyv szerint Wonkának nagyon csillogó szemei vannak, Depp ibolyaszínû kontaktlencsét hordott a forgatás alatt. A fogorvos apja miatt pedig Depp ragaszkodott ahhoz, hogy tökéletes fogsort villantson vendégeire a sápadt gyáros. Összességében Wonka különleges alak, idejemúlt, de kifinomult ízléssel, amit beszéde is tükröz.
Charlie szerepében Freddie Highmore-t láthatjuk, aki már játszott együtt Deppel, a 2004-es Én, Pán Péterben (Finding Neverland). A rendezõt meglepte, hogy mennyire természetes és hiteles Charlie szerepében a 12 éves fiú. "Mindvégig nagyon komoly tud maradni, anélkül, hogy hamisnak tûnne. Ez még felnõtt színészeknek sem egyszerû feladat. Könnyedén tudja láttatni az érzelmeit, még szavak nélkül is, és ez olyan képesség, amely valakinek vagy van, vagy nincs," értékel Burton.
"Charlie teljesen átlagos, normális fiú. Nincs semmilyen különleges képessége, vagy tehetsége. Sõt, igaziból semmije sincs a szeretõ családján kívül, de mindig kedves mindenkivel. Tehát amikor valóra válik az álma, és elmehet a gyárba, mindenki örül, mert nagyon megérdemli," magyaráz Highmore.
"Freddiebõl sugárzik a jóság, de nem viszi túlzásba," magyaráz Zanuck, az egyik producer. "A jóság néha annyira unalmas tud lenni a vásznon, - veszi át a szót Helena Bonham Carter. - Charlie jól nevelt gyerek. Nem kényeztették el, ellentétben a többi gyerekkel. Épp az a jó Freddieben, hogy nem csöpögõs és nyálas az alakítása, ami ennek a szerepnek amúgy nagy potenciális veszélye."
Joe nagyapót David Kelly alakítja. Amikor megkérdezik tõle, hogy miért vállalta el a szerepet, válasza a következõ: "50 Umpa-lumpa evezett abban a rózsaszín cukorból készült csónakban, melyben együtt ültem Johnny Deppel. A díszletek gyönyörûek - mindegyiket kézzel festették. Minden nap fantasztikus volt a forgatásra menni."
"Ahogy Joe nagyapót is számos pofon érte, Charlie szüleit is elég sok csalódás érte az életben - mesél Bonham Carter. - Nehéz életük volt, megszokták, hogy mindig vesztenek, éppen ezért esélytelennek tartják, hogy Chralie megnyerje az arany belépõt a gyárba. De aztán mégis megnyeri a jegyet, és az egész család együtt drukkol és örül, mert reményt ad, hogy életükben elõször valami fantasztikus is történik velük.

A négy elkényeztetett gyerek

A négy másik nyertes gyereket alakító színészt több országból válogatták ki. A négy nehezen elviselhetõ gyerek nem szörnyeteg, de ahogy Zanuck fogalmaz "nem lenne rájuk semelyik normális szülõ büszke, az biztos."
Vilolet Nyália (Anna Sophia Robb) óriási önbizalommal rendelkezik, és mindig mindenbõl versenyt csinál. Szobájába be se fér a sok trófeájától. Jelenleg a folyamatos rágózás világrekordját próbálja megdönteni. Wonka figyelmeztetése ellenére bekap a gyárban egy kísérleti fázisban lévõ rágógumit, és pár másodperc alatt kék lesz, felpuffad, mint egy óriás lufi, és el kell õt különíteni.
A tudálékos Mike Tévé (Jordan Fry) állandóan számítógépes játékokkal szórakozik. Épp Wonka egyik kísérletét szólja le, amelynek lényege, hogy elektromágneses sugarak segítségével próbált csokoládét szállítani a TV-n keresztül. Tévé a kísérlet kellõs közepén elállja a sugarak útját, váratlan következményekkel.
A falánk Augustus (Philip Wiegratz) nem bír ellenállni a gyár vonzó csokoládé folyójának, elsurran a csapattól, hogy belenyaljon az édes folyóba, édesanyja és Wonka tanácsa ellenére. Bele is bukik, fejjel elõre a sûrû csokiba, és a gyár egy messzi részén köt ki.
Közben a reménytelenül elkényeztetett Veruka Só (Julia Winter) saját problémáival küzd. Amint meglátja a mogyoró- és diótörõ mókusokat az egyik teremben, rögtön elkezd követelõdzni, hogy neki is kell egy mókus, és nekiindul, hogy kezébe vegye az irányítást. A mókusok egy ideig figyelik, majd úgy döntenek, hogy õ is selejtes áru, és a romlott mogyorók után begurítják a szemétledobóba.
A kísérõ szülõk a lehetõ legkevésbé tudnak a gyerekekkel bánni, ez a gyárban tett elsõ néhány lépés után egyértelmûen kiderül. Nyáliasné (Missi Pyle) inkább edzõnek és menedzsernek tûnik, mint anyának. "Nyáliasné azt szeretné, ha a lánya mindent megkapna, ami neki nem adatott meg, - magyaráz Pyle. - Violetbe beleoltotta a küzdõszellemet, olyannyira, hogy másra már nem maradt hely! A gyárba összeillõ szerelésben érkeznek, azt feltételezvén, hogy úgyis a fõnyereménnyel térnek majd haza, legyen az bármi."
Só úr (James Fox) az elkényeztetett Veruka apja mindent meg akar adni lányának. "Veruka egy imádnivaló édes, kedves, tehetséges, tökéletes kislány, ha az apja megadja neki, amit éppen kér. Ha nem ezt tenné, addig sikítana, amíg meg nem kapja," mondja Fox.
Tévé úr (Adam Godley) és Gloopné (Franziska Troegner) sem jobb szülõ. Tévé úr eltûri, hogy a fia ugráltassa, a másik pedig rá se hederít arra, hogy Augustus folyamatosan zabál.

Az Umpa-lumpák és Dr. Wonka

Burton Deep Roy-t tartja a show business legkeményebben dolgozó emberének, miután egy személyben játszotta végig az egész Umpa-lumpa közösséget! Az Umpa-lumpákat Willy Wonka mentette meg, és hozta el õket a messzi Lumpaföldrõl a gyárba, ahol egésznap jókedvûen dolgoznak, és kedvenc ételüket, a kakaóbabot eszegethetik.
"Elõször, amikor Tim beszélt nekem az ötletrõl, még csak egy Umpa-lumpa figuráról volt szó - meséli Roy. - És abból az egy figurából akart több százat klónozni. Legközelebb avval fogadott, hogy inkább 5 különbözõ közeli felvételt szeretne rólam. Aztán amikor Londonban beszélgettünk, akkor már az ötbõl 19 különbözõ Umpa-lumpa figura lett! A végére már nem érdekelt, hogy hányat kell alakítanom, annyira belejöttem és élveztem."
A csapat a legújabb technológiák segítségével népesítette be a képernyõt több száz sürgõ forgó Umpa-lumpával. Roy különbözõ alakításait rögzítették, sokszorosították, és picit módosították, hogy tényleg különbözõnek tûnjön mindegyik gyári munkás, ne csak az a 19-féle legyen, amit valóban kamerán rögzítettek. Aztán mindent le is kellett kicsinyíteni. Roynak hosszú hónapokig kellett gyakorolnia a koreográfiát, ugyanis több jelenet is van, ahol az Umpa-lumpák dalra fakadnak és táncra perdülnek, és neki 19-féleképpen kellett mindegyiket elõadnia.
"A közönség azt hiheti, hogy mindent a számítógép alkotott meg, de nem ez a helyzet, - folytatja Roy. - Ha 20 Umpát látsz, mind a 20 én vagyok."
Willy apja, Dr. Wilbur Wonka (Christopher Lee) Willy emlékképeiben tûnik fel. "Wonka nem rossz apa, csak képtelen kimutatni a szeretetét," vélekedik Lee. Dr. Wonka fogorvosként túlzottan féltette fia fogait, ezért megtiltotta fia számára, hogy édességet egyen, holott Willy erre mindennél jobban vágyott.


Wonka világának megépítése

A gyár falain belül a gyereke felfedezik a csoki folyót és -vízesést, az ehetõ fákat, a hihetetlen gépeket és az egész fantasztikus világot. "Nem akartunk túl sokat dolgozni a kék illetve zöld háttér elõtt, inkább mindent, amit csak lehetett, megépítettünk," meséli a rendezõ.
Amit Dahl kitalált, nem volt könnyû megvalósítani. A csokoládégyárban számos olyan terem volt, ahol különféle környezetet alakított ki Wonka: például a csoki vízesés melletti hely, ahol az Umpa-lumpák laknak és dolgoznak, vagy ahol a cukorkákat termõ fák nõnek, vagy ahol a fû is ehetõ. A termek közül néhányban különleges édességeket gyártanak, míg más gépek újabb fantasztikus finomságok kitalálásával kísérleteznek. A gyáron a legkönnyebb úgy végigmenni, ha az ember bepattan a rózsaszín cukorból készült csónakba, és végigevez a csoki folyón, vagy ha beszáll a mindenféle irányba repkedõ üvegliftbe.
A csónak tökéletes példa arra, hogy mennyi munka van a filmben. Ugyanis a csónakos jeleneteket, ahol a kistermetû Umpa-lumpák eveznek, nem lehetett egyszerûen a valóságban leforgatni, hanem sok mindenhez igénybe kellett venni a számítógépes animációs csapat kreativitását is. A csoki folyón zajló jelenetek valóságosak, az alagútban játszódó jeleneteket azonban kék háttér elõtt rögzítették, és utólag alkották meg az alagutat. A hajóban ember-méretû szereplõk is vannak, valamint a lekicsinyített Umpa-lumpák; ez is elég sok számítógépen végzett munkát jelentett.
Az üvegliftet sem volt könnyû megalkotni: “Nagyon stabilnak kell lennie, az ajtóknak, bárhogy is álljon a lift, nyílnia, záródnia kell - magyaráz McDowell. - Elég erõsnek kellett konstruálni ahhoz, hogy nagy sebesség mellett kibírja, ha átröpül a díszleten. És még azt is meg kellett oldani, hogy hova helyezzük el a kamerát a teljesen átlátszó üveg szerkezetben."
"Tim mindenképpen nagyon élénk, primer színû világítást akart használni - mesél Philippe Rousselot, operatõr. - Elég hamar kiderült, hogy az élénk színû világítás és a csokoládé nem jó párosítás. Nagyon kellett figyelnünk, hogy a csokinak ne szürke, a csónaknak pedig ne valami sáros színe legyen a képen. Nagyon kemény meló volt úgy beállítani a világítást, hogy egyes dolgokra normális (fehér) színû lámpa világítson, a falakra és más díszletekre pedig színes lámpa."

A csoki folyó
"Tim számára a legfontosabb dolog a csoki folyóval kapcsolatban az volt, hogy úgy nézzen ki, hogy mindenki meg akarja kóstolni - emlékszik vissza Joss Williams. - És meg is kapta, amit kért." Ez rengeteg háttérmunkát igényelt; folyamatos kísérletezést, tesztelést és biztonsági ellenõrzést, nem is beszélve a logisztikáról, a csoki szállításáról és tárolásáról.
Elsõ körben a stáb úgy tervezte, hogy a csokit a stúdión kívül állítsák elõ, de helyszínre szállításához több mint 40 tartálykocsi kellett volna. Sokkal jobb ötletnek tûnt az az elképzelés, hogy a csokit a helyszínen keverjék ki. A keveréshez a hagyományos cementkeverõk kevésnek bizonyultak. Olyan eszköz kellett, ami egyszerre 3-4 tonnát képes megkeverni. Erre a célra a fogkrémek keverésére használt gépeket szemelték ki és vették kölcsönbe. Ezek a gépek egyszerre akár 12 tonnányi anyagot is tudnak keverni, és akár 20 ezer tonnányi csoki tárolására is alkalmasak.
Összességében a forgatáshoz kb. 800 ezer liter folyékony csokoládéra volt szükség; ebbõl kb. 130 ezer a csoki vízeséshez, a többi a 8-12 méter széles, kb. 1 méter mély folyóhoz.
A pontos recept kifecsegése nélkül Williams elárulja, hogy a végén vizet, étkezési cellulózt és különféle színezõanyagokat használtak fel a megfelelõ szín és textúra elérése érdekében. "Egész más a dolgok színe szabad szemmel, mint a vásznon - magyaráz Williams. - Ezért rengeteg árnyalattal kísérleteztünk, míg végre megtaláltuk az igazit." A kész masszát állandóan tisztítani kellett, és a helyi labor naponta ellenõrizte, hogy elég biztonságos-e fürdésre, evésre. Félig viccként hozzáteszi, "a bogarak számát a még elfogadható szinten kellett tartani. Kb. annyi bogár lehet benne, amennyit az ember a repülõn szétosztott szendvicsben találna."
Az egyik jelenetben Augustus beleesik a csoki folyóba, és be is szippantja egy vezeték. Philip Wiegratzot apránként szoktatták hozzá, hogy milyen érzés csokiban úszkálni. "Elõször csak egy kádba kellett beülnie. - mesél Williams - Aztán legközelebb, a ’duci-rucit’ is magára kellett vennie, amit a jó húsban lévõ Augustusként a filmben végig hordania kell, és így kellett a csokiba bemásznia. Ez azért is volt fontos lépés, mert tesztelnünk kellett, hogy se túl könnyû ne legyen a jelmez, mert akkor a felszínen úszna, se túl nehéz, mert akkor rögtön elsüllyedne. Philip számára a legkellemetlenebb rész az volt, amikor le kellett merülnie, a csoki a fülébe ment, és utána egy darabig alig hallott."

Az Umpa-lumpák
Az Umpa-lumpák életre keltése nagyon összetett feladat volt; de a legnehezebb dolga Deep Roynak volt. Ha 5-6 vagy akár 20 Umpa-lumpa látható egy jelenetben, azt mind Roy alakította. Külön-külön vették fel a jelenetet, úgy, hogy Roy mindig egy picit arrébb állt, mindig egy picit máshogy mozgott és énekelt. A filmben többször táncra perdülõ Umpa-lumpák elõadását hosszú hónapokig tartó koreográfiagyártás és betanulás elõzte meg.
"Én úgy fogtam fel, mintha 19-szer ismételtük volna meg ugyanazt a jelenetet - magyaráz Roy, aki torna- és táncórákra járt a szerepre való felkészülés keretében. - Az volt az egészben a legtrükkösebb, hogy arra is emlékeznem kellett, hogy öt felvétellel korábban hol is álltam pontosan, és mindig tudnom kellett, hogy merre forduljak, hova nézzek közben. Rengeteg gyakorlást igényelt."
"Iszonyú nehéz volt ennyi verzióval, felvétellel dolgozni - emlékszik vissza Chas Jarrett, a vizuális hatásokért felelõs vezetõ. - Annak ellenére, hogy az Umpa-lumpák nagyjából egyformák, mindegyikük arcformáján és arckifejezésén változtattunk kicsit. A hajuk is eltérõ, mint ahogy a mozgásuk sem teljesen azonos."
Az arc rögzítésére alkalmazott új technológia a hagyományos animációnál annyival tud többet Jarrett szerint, “hogy a szem és a száj formája, illetve beszéd közben az áll mozgása és a bõr húzódása az orr körül sokkal élethûbb. Az animációkért felelõs kollegák általában ezekkel a részletekkel küzdenek a legtöbbet. Szerencsénkre a munka nagy részét Deep Roy elvégezte helyettünk szuper alakításaival."
Ha ez még nem lett volna elég feladat, az Umpa-lumpák egy méter magasak sincsenek, ezért Deep Roy alakítását mindig le is kellett arányosan kicsinyíteni. Ez önmagában nem komplikált mûvelet, de az Umpa-lumpák gyakorlatilag a film minden kockájában szerepelnek, és ráadásul mindig a rendes méretû szereplõkkel együtt.
“Minden díszletbõl, amiben az Umpa-lumpák szerepelnek, több méretet kellett gyártanunk, - mondja Alex McDowell. - Mondok egy példát: amikor az Umpa-lumpákat saját környezetükben vesszük fel, akkor minden ember méretû. Ha például az Umpa-lumpák emberi méretû székbe ülnek, akkor Deep Roy a valódi székhez képes dupla akkorában ül. Amikor Wonka az Umpa-lumpák környezetébe megy, akkor minden díszletet fele méretben is el kell készíteni, hogy látsszon, mennyivel kisebbek az Umpa-lumpák."

A mókusok
Wonka elismeri és kihasználja azt a tényt, hogy a mogyorófélék legnagyobb szakértõi az egész világon a mókusok. Nincs olyan élõlény vagy gép, amely gyorsabban vagy pontosabban tudná szétválogatni a jó és a rossz mogyorókat, diókat.
Amikor a gyárlátogatás során elérnek Wonkáék a mókusokhoz, a gyerekek 100, apró széken ülõ, sürgõ-forgó mókussal találják szemben magukat. Minden egyes mogyorót szagról, hangról értékelnek, a jókat megpucolják, a rosszat kidobják.
Wonkához hasonlóan Tim Burtonnek is a valódi mókusokra fájt a foga. Az állatokat Mike Alexander tanította be. “Egy mókust nagyon nehéz bármire is megtanítani, nemhogy 100-at," meséli. Végül vegyes-felvágott lett a dologból. 40 mókust sikerült annyira betanítani, hogy a forgatásra alkalmasak legyenek, a nehezebb mûveleteket pedig számítógéppel oldották meg.
Alexander csapata 4 trénerbõl állt (és egy mindent folyamatosan felügyelõ állatvédõbõl), akik 19 héten keresztül foglalkoztak az állatokkal. Néhány mókust angol családok adtak kölcsön, néhányat menhelyekrõl hoztak.
Annak ellenére, hogy intelligensek és fotogének, a mókusok köztudottan nehezen kezelhetõk. Függetlenek és kiszámíthatatlanok, és nem szeretnek sokáig egy helyben ülni. “Az elsõ néhány hét azzal telt, hogy kicsalogattuk az állatokat, hogy merjenek mellénk ülni, - emlékszik vissza Alexander. - Apró lépésekben haladtunk. Amikor már nyugodtan ültek mellettünk, megmutattuk nekik a díszletet, megtanítottuk õket felemelni mogyorókat, és beletenni azokat egy tálba, majd a futószalagra. Amikor végre megszokták ezt a folyamatot, egyre gyorsabbak lettek, és kezdett minden a helyére kerülni."
Mindegyik mókust nevén szólítottak, és lassan jobban megismerték õket, hogy melyik mókusnak mihez van leginkább tehetsége. “Mindegyik állat képes tanulni, de vannak, akiknek bizonyos dolgok jobban mennek - folytatja Alexander. - Voltak olyan mókusok, akik egyszerûen nem akarták felbontani a mogyorókat, mások meg, ha ráharaptak, ki se engedték a kezükbõl. A legokosabb mókusaink láthatóak munka közben a filmen."
“Azért persze vannak dolgok, amikre a mókusok fizikailag képtelenek - veszi át a szót Nick Davis -, nem tudják például a válluk fölött átdobni a mogyorókat." Emiatt mókusformájú gépeket is be kellett vetni, hogy a hátsó sorok szorgos - sosem fáradó - munkásait ‘alakítsák’".


szereplők:
Johnny Depp ... Willy Wonka
Freddie Highmore ... Charlie Bucket
David Kelly ... Joe nagypapa
Helena Bonham Carter ... Mrs. Bucket
Noah Taylor ... Mr. Bucket
Missi Pyle ... Mrs. Beauregarde
James Fox ... Mr. Salt
Deep Roy ... Oompa Loompa
Christopher Lee ... Dr. Wonka
Adam Godley ... Mr. Teavee
Franziska Troegner ... Mrs. Gloop
Annasophia Robb ... Violet Beauregarde
Julia Winter ... Veruca Salt
Jordan Fry ... Mike Teavee
Philip Wiegratz ... Augustus Gloop
Blair Dunlop ... Gyerek Willy Wonka
Liz Smith ... Georgina nagymama
Eileen Essell ... Josephine nagymama
David Morris ... George nagypapa


fényképezte:
Philippe Rousselot

vágó:
Chris Lebenzon

látvány:
Alex McDowell

jelmez:
Gabriella Pescucci

zene:
Danny Elfman

művészeti rendező:
Sean Haworth

művészeti rendező:
James Lewis

művészeti rendező:
Andy Nicholson

művészeti rendező:
Kevin Phipps

művészeti rendező:
Stuart Rose

művészeti rendező:
Leslie Tomkins

szereposztó:
Susie Figgis

díszlet:
Peter Young

producer:
Derek Frey

producer:
Brad Grey

producer:
Patrick McCormick

producer:
Michael Siegel

producer:
Jeff Werner

producer:
Richard D. Zanuck