microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


keresés:
search
Levelek Ivo Dzsimáról (2006)
Letters from Iwo Jima

. . . . . . . . . . 7.50
(a cspv olvasók szavazata)  itt szavazz !

. . . . . . . . . . 8.6
(a cspv szerk-ek szavazata)

hossza: 141 perc
nemzetiség:  amerikai
műfaj:  háborús, dráma
eredeti nyelv: angol
formátum: feliratos
korhatár 16+
c tr tr


információ:

vissza a rövid leíráshoz

bővebb info
Clint Eastwood a filmtörténetben egyedülálló módon, A Dicsõség Zászlaja címû filmmel együtt készítette el annak párdarabját:ugyanazt a csatát most az ellenség szemszögébõl mutatja meg.
Clint Eastwood-ot ezért a filmért a legjobb rendezõ, a filmet a legjobb idegen nyelvû film Golden Globe-díjára jelölték, valamint 4 Oscar-díjra, köztük a legjobb film díjára is!

Hatvanegy évvel ezelőtt az amerikai és a japán hadsereg Ivo Dzsimánál találkozott. Évtizedekkel később több száz levelet ástak ki a megkérgesedett földből. A leveleken keresztül megláthatjuk az ott harcoló férfiak arcát, meghallhatjuk a hangjukat, és megismerhetjük a kivételes tábornokot, aki vezette őket.
A japán katonákat úgy küldi a hadvezetés Ivo Dzsimába, hogy nem számol visszatértükkel. Köztük van Saigo (Kazunari Ninomiya), a pék, aki azért akar életben maradni, hogy láthassa újszülött kislánya arcát; Nishi báró (Tsuyoshi Ihara), a világszerte ismert műlovar olimpiai bajnok; Shimizu (Ryo Kase), a volt katonai rendőr, akinek idealizmusát még nem tette próbára a háború; Ito hadnagy (Shidou Nakamura), a fegyelmezett katona, aki inkább az öngyilkosságot választaná, de nem adná meg magát.
A védekezést Tadamichi Kuribayashi tábornok (Ken Watanabe) vezeti. Amerikába tett utazásai során megismerte a háború természetét, és azt is, milyen stratégiákat használ az amerikai hadsereg.
A védelmet mindössze az elszántság és a sziget vulkanikus sziklái segítik. Papírforma szerint gyors és véres vereségnek kellett volna következnie, de ehelyett - Kuribayashi példa nélküli taktikája miatt - 40 nap hősies küzdelem következett.
Közel 7.000 amerikai katona esett el Ivo Dzsimánál, és több, mint 20.000 japán katona vesztette életét. A küzdelmük, a bátorságuk, az általuk hozott áldozat azonban tovább él azokban a levelekben, amelyeket otthonaikba küldtek.
Az Oscar-díjas Clint Eastwood (Millió dolláros bébi, Nincs bocsánat) rendezte meg a japán katonák és vezetőjük eddig elmondatlan történetét. Eastwood már elkészítette A dicsőség zászlaja című filmet, de úgy érezte, azzal csak a történet egyik felét mesélte el. Példa nélküli vállalkozásba fogott: két olyan filmet készített, amelyek kiegészítik egymást, és bemutatták, hogy Ivo Dzsimánál nem csak hadseregek, hanem kultúrák csaptak össze.
Bár különböző nézőpontból, más nyelven, más történeteket mond el a két film, Clint Eastwood a Levelek Ivo Dzsimáról és A dicsőség zászlaja segítségével tisztelgett mindkét oldal áldozatai előtt.
Eastwood régi munkatársaival dolgozott: az operatőr Tom Stern volt, a jelmeztervező Deborah Hopper, vágó Joel Cox, A.C.E. és Gary D. Roach, díszlettervező az azóta elhunyt Henry Bumstead és James J. Murakami. A szereposztásért a szintén elhunyt Phyllis Huffman felelt. A zenét szerezte Kyle Eastwood és Michael Stevens. A dicsőség zászlaja és a Levelek Ivo Dzsimáról Henry Bumstead és Phyllis Huffman utolsó filmje lett. Előbbit az ő emléküknek ajánlották.

Az érme két oldala

"Ezek a férfiak hazájuk védelmében áldozták fel az életüket. A feletteseik úgy gondolták, hogy ők késleltethetik Japán megszállását - meséli Eastwood, aki A dicsőség zászlaja forgatása után azonnal elkezdte a Levelek Ivo Dzsimáról felvételeit. - Véleményem szerint fontos, hogy az emberek, nem csak Japánban, hanem az egész világon, megtudják, kik voltak, milyenek voltak ők."
Eastwood szándéka szerint a két filmmel teljes képet ad a két ország közötti konfliktusról - úgy, hogy egyéni sorsokat mutat be, és ezeken keresztül magát az összecsapást. "A legtöbb háborús filmben, amelyeken felnőttem, voltak a jó fiúk és a rossz fiúk - teszi hozzá. - De az élet nem ilyen, és a háború sem ilyen. Ez a két film nem a győzelemről vagy a vereségről szól, hanem arról, hogyan hat az emberekre a háború."
A dicsőség zászlaja előkészítése alatt alaposan tanulmányozták a II. világháború csendes-óceáni hadszínterének helyszíneit. "Ekkor figyeltem fel Kuribayashi tábornokra, aki egészen különleges védelmi taktikát vetett be - meséli Eastwood. - Az amerikaiaknak fogalmuk sem volt, hogyan tudnak ilyen kitartó lenni a japánok."
Az amerikai hadsereg legyőzése lehetetlen feladat volt. Kuribayashi viszont olyan védelmi stratégiát dolgozott ki, amellyel időt nyert. Közel 30 kilométernyi alagutat építettek a vulkanikus szigeten, 5.000 barlangból támadta a sokkal kisebb japán egység az amerikai erőket. Kuribayashi arra utasította a katonáit, hogy legalább 10 ellenséges katonát küldjenek maguk előtt a halálba. A tábornok ellenezte az Egyesült Államok elleni háborút, de elszántan küzdött. "Kíváncsi voltam, milyen ember lehetett az, aki egyszerre kegyetlenül, de nagyon okosan védte a szigetet - jelenti ki Eastwood. - Alagutakat épített, mindent a föld alá vitt, pedig akkoriban egészen más védelmi stratégiával dolgozott a japán hadsereg. Emiatt a saját katonái közül sem támogatta mindenki, sokan őrültnek tartották."
Eastwood jó néhány japánból fordított könyvet beszerzett, hogy megismerje ezt a különleges katonát. Talált egy olyan kötetet is, amelyet Kuribayashi leveleiből szerkesztettek. "A levelei a feleségének, a lányának, a fiának szóltak - magyarázza Eastwood. - Sokat közülük még az Egyesült Államokban írt, ahol a húszas-harmincas évek fordulóján dolgozott követként. Érzékeny ember volt, családközpontú, nagyon hiányoztak neki a szerettei. Azokból a levelekből rá lehetett érezni, milyen volt."
A könyvet a forgatókönyvíró, a második generációs japán-amerikai Iris Yamashita is elolvasta, és rá is nagy hatással volt a tábornok egyénisége. "Nehéz volt elhinni, hogy az a melegszívű, szerető apa vezényelte a japán katonákat Ivo Dzsimánál - meséli Yamashita. - A levelek tele voltak karikatúrákal, kedves kis firkákkal, poénokkal."
"Kuribayashi tábornok különleges férfi volt - folytatja Eastwood. - Elképesztően kreatív és leleményes."
De az alkotókat természetesen nem csak a tábornok érdekelte, hanem azok a fiatal katonák is, akiket vezetett. "A szigetet védők sokban hasonlítottak az amerikaiakra - jegyzi meg Eastwood. - Nem akartak mindenáron részt venni a harcokban. Odaküldték őket, és azt mondták, ne is álmodjanak arról hogy visszatérhetnek onnan. Ez olyasmi, amit az amerikai katonáknak nem mondtak szemtől szembe. A legtöbben úgy indulnak háborúba, hogy: igen, veszélyes lehet, és meg is halhatok akár, de haza is térhetek, vissza a normális kerékvágásba." A fiatal japánokkal azonban nem ez volt a helyzet. "Sokkal nagyobb volt a valószínűsége, hogy soha nem fogják már elhagyni a szigetet - meséli a rendező. - Ez olyan mentalitásra vall, amelyet például én nem tudok átérezni, megérteni. De közelebb akartam kerülni hozzá, ezért mindent elolvastam ezzel kapcsolatban, amit csak lehetett."
Yamashita szerint "A levelekkel az életbe kapaszkodtak. Mintha ezeken keresztül kérték volna, hogy mondja el valaki a történetüket, és így tovább élhessenek." A forgatókönyvírót Eastwood munkatársa, Paul Haggis hívta a csapatba, aki a Millió dolláros bébi írója, és társszerzőként jegyzi A dicsőség zászlaját. Yamashita mindent elkövetett, hogy a lehető legpontosabb legyen a forgatókönyv. Eastwood és Robert Lorenz producer Tokióba is magukkal vitték Yamashita könyvét. "Megmutattuk Iris írását a téma számos szakértőjének. Azok hitelesítették a történetünket, akik Ivo Dzsimát kutatják - meséli Lorenz. - Clint és én találkoztunk Kuribayashi tábornok unokájával is, Nishi báró fiával, és az Ivo Dzsima-i Veteránok Szövetségének vezetőjével. Mindannyian lelkesen fogadták a terveinket, további adalékokkal segítették a munkánkat, és olyan információkkal, amelyektől még hitelesebb lett a film."
A forgatókönyv végső, angol nyelvű változatát több japán fordítónak is eljuttatták, ezekből született meg a végleges, japán nyelvű verzió.
Amikor Eastwood először utazott Japánba, Tokió kormányzójának, Shintaro Ishiharának az engedélyét kérte, hogy az eredeti helyszínen, Ivo Dzsimán forgathassanak, amely Tokióhoz tartozik annak ellenére, hogy több mint 1000 kilométerre van tőle. Ishihara kormányzó, mielőtt politikai pályára lépett volna, sikeres színész, rendező és díjnyertes regényíró volt, talán ez is közrejátszott abban, hogy lelkesen támogatta mindenben Eastwood terveit mind a Levelek Ivo Dzsimáról, mind A dicsőség zászlaja kapcsán.
"Tetszett neki az az ötlet, hogy a szigeten forgassunk, feltéve persze, hogy nem bolygatjuk meg a japán katonák emlékét őrző helyeket - jegyzi meg Eastwood. - Ezért végül a komoly pirotechnikai eszközöket igénylő felvételeket Izlandon készítettük el, ott, ahol A dicsőség zászlaja is forgattuk."
Hónapokkal később tért vissza egy kis stábbal és a főszerepet alakító Ken Watanabéval, hogy a sziget barlangjaiban, tengerpartján és más helyszínein forgassanak.



Nemzetek összecsapása

1944 júniusában vette át Ivo Dzsimában a csapat irányítását Tadamichi Kuribayashi (Ken Watanabe), akit végül mindkét oldal tisztelt - hiszen ő volt az a japán parancsnok, aki a legnagyobb feladat elé állította az amerikai erőket a csendes-óceáni háborúban.
Kuribayashi az Egyesült Államokban tanult, ezért jól ismerte a nyugati katonaságot és technikát. Rá bízta a japán hadsereg vezetése Ivo Dzsimát, amely a szigetország végvára volt. Kuribayashi azonnal változtatott az addigi taktikán, a renitenseket pedig keményen megbüntette.
Ivo Dzsima pokoli hőségében Kuribayashi föld alatti erődöt építtetett, a sziget vulkanikus szikláiba alagutakból álló erődöt vájatott. A munkakörülmények borzalmasak voltak, az élelem és a víz nem volt elegendő, az alagutak mégis megépültek. Az amerikai csapatok végül 1945. február 19-én tudtak partra szállni.
Az amerikaiak egyértelműen túlerőben voltak, ezért a japán védőknek nem jósoltak többet öt napnál. Kuribayashi forradalmian új taktikájával azonban a megszállást több mint egy hónapos harc előzte meg, amely azóta bevonult a történelemkönyvekbe.
Egy olyan háborban, ahol az élet föláldozása számított a legnagyobb dicsőségnek, Kuribayashi tábornok azt kérte a katonáitól, hogy harcoljanak az életükért, a végsőkig tartsanak ki, védjék a szigetet, és tartóztassák fel az amerikaiakat, ameddig csak tudják - a hazájukért és az otthon hagyott szeretteikért.
Ivo Dzsima zseniális stratégájának megformálására Clin Eastwood az Oscarra jelölt Ken Watanabét kérte fel, akit korábban az Egy gésa emlékirataiban és Az utolsó szamurájban látott. "Több éve találkoztunk az Oscar-gálán - emlékszik vissza Eastwood. - Nem csak a színészi játéka nyűgözött le, hanem a személyes kisugárzása is. Ugyanolyan figyelemfelkeltő jelenség az életben, civilként is, mint a vásznon. Úgy éreztem, pontosan ilyen egyéniségnek kell eljátszania Kuribayashi tábornokot."
A nemzetközileg ismert színész számára nagyon fontos volt, hogy Kuribayashi azon kevesek közé tartozott, akik a japán seregből alaposan ismerték az Egyesült Államokat. "Amerikában és Kanadában tanult, sok amerikai barátja volt - meséli Watanabe. - Harcolt az életéért,a hazájáért, a családjáért, de szembe kellett néznie azzal is, hogy barát ellen küzd - az Egyesült Államok ellen."
Watanabét lenyűgözte a történelmi csata mögött álló férfi. Saját kutatásai alapján még a forgatókönyvet is kiegészítette. "Ken elutazott Kuribayashi tábornok szülővárosába, találkozott a családjával, és vizet vitt a szigetre Kuribayashi emlékére - ez a gyász egyik japán hagyománya" - magyarázza Lorenz.
Amikor eljött a pillanat, és Watanabénak a szigeten kellett kamera elé állnia, elszorult a torka. "Azt mondta, örül, hogy a film nagy részét már felvettük Los Angelesben - idézi fel Lorenz. - Olyan erősen felkavarodtak az érzelmei, hogy attól félt, Ivo Dzsima után már nem tudta volna befejezni a filmet."
Eastwood régi munkatársával, az azóta elhunyt Phyllis Huffman válogatta össze a szereplőket. "A színészek nagy részét nem ismertem, ezért megnéztem a filmjeiket, és a meghallgatásokon készült felvételeket - meséli Eastwood. - A színészet mindenhol egyforma. Ha valaki jó, azt látod, akkor is, ha nem érted a nyelvet, amin beszél."
Saigót Kazunari Ninomiya alakítja, aki egy népszerű popcsapat, az Arashi tagja, de televíziós és színpadi színészként is jól ismert. A melegszívú katona megígéri imádott feleségének, Hanakónak (Nae), hogy életben marad, visszatér a harcmezőről. "Egy hétköznapi péket játszom - meséli Ninomiya - , aki olyan helyzetbe kerül, hogy ki kell vetkőznie emberi mivoltából, ha életben akar maradni."
Saigo egy azok közül, akiket Kuribayashi utasítására megkímélnek a brutális büntetéstől. "A háború kegyetlensége mindent felülír - mondja Ninomiya. - Az ott szerzett sebek soha nem gyógyulnak be egészen."
Kuribayashi tábornok újszerű taktikáját sokan elutasítják, bőven vannak viszont olyanok, akik éppen ezért hajlandók kitartani mellette és hinni benne. Az utóbbiak közé tartozik a nemesi származású Takeichi Nishi altábornagy (Tsuyoshi Ihara) is, aki az 1932-es Los Angeles-i olimpián aranyérmet nyert lovaglásban. A Nishi bárót alakító Tsuyoshi Iharát a japán közönség filmekből és színpadi szerepekből is ismeri. "Az olimpia idején Los Angeles díszpolgára lett - meséli Ihara. - Az amerikaiak ismerték és szerették, kimondottan népszerű volt. Ezért a japánok azt mondják, ha őt küldték volna egyedül az Egyesült Államokba, sokkal jobb diplomáciai munkát végzett volna, mint az összes diplomata együttvéve."
Kuribayashi tábornokhoz hasonlóan Nishi báró is a barátainak tekintette az amerikaiakat. Kutatásaik során az alkotók felfedezték egy amerikai filmes, Sy Bartlett történetét, aki jól ismerte Nishi bárót a Los Angeles-i időkből. "Bartlett azután érkezett a szigetre, hogy azt elfoglalták az amerikaiak. Akkor tudta meg, hogy a barátja, Nishi báró is ott van - meséli Lorenz. - Hangosbeszélőn keresztül kérte, hogy jöjjön elő és adja meg magát."
"Bár tudhatnám, mit érzett, amikor meghallotta azokat a mondatokat az Egyesült Államok hadseregétől, hogy Nishi báró, ön a barátunk, kérjük, jöjjön elő! - meséli Ihara. - Bárcsak megfejthetnénk ezen a filmen keresztül, hogy miért harcolnak az emberek."
Shimizu a tokiói katonai rendőrség volt tagja, fiatal és idealista. Őt Ryo Kase alakítja, akit több sikeres filmből is jól ismer a japán és a nemzetközi közönség ("Pacchigi!", "Antenna", "Scrap Heaven"). "Shimizu rájön, hogy úgy is tud változtatni a dolgokon, hogy nem kell föladnia azt, amiben hisz, még akkor is, ha a hite összeomlani látszik bizonyos helyzetekben - meséli Kase. - Azt hiszem, igazán bátran választotta mindig azt, ami abban a helyzetben a legjobb volt." A forgatás alatt Kase nagyon közel került az általa játszott figurához. "A zsigereimben éreztem, hogy nem akarok meghalni - idézi fel. - A forgatás alatt minden pillanatban azt éreztem, hogy küzdök az életemért, hogy tovább és tovább akarok élni. Szeretnék erre az érzésre emlékezni életem végéig."
Shidou Nakamura elismert kabuki színész, aki már több filmben is szerepelt, többek közt Jet Li oldalán játszott a 2006-os "Huo Yuan Jia" című filmben. Ő alakítja Ito hadnagyot, aki eleve elutasítja Kuribayashi hagyományoktól eltérő stratégiáját "Fegyelmezett harcos, akit világ életében katonának neveltek - jelenti ki Nakamura. - Kitartott amellett, hogy inkább megöli magát, és akkor becsületes katonaként hal meg, mint hogy a visszavonulás árán életben maradjon."
A forgatás idején senki nem érezte úgy, hogy nyelvi akadályok gátolnák az amerikai rendező és a japán színészgárda közös munkáját. "Azt kell mondanom, hogy ez a színészcsapat volt az egyik legjobb, amellyel valaha dolgoztam - jelenti ki Eastwood. - Pedig igazán kiváló csapatokhoz volt szerecsém, de ők... a munkamoráljukat senkiéhez nem lehet hasonlítani. Nagyon kellemes, kitűnő munka volt, annak ellenére, hogy fogalmam nem volt, éppen mit mondanak."
A színészek számára kiemelten fontos volt a film témája, és az is, hogy egy kitűnő alkotóval dolgozhattak együtt. "A Clint Eastwooddal közös munka volt a legfantasztikusabb dolog, ami történt velem színészként, és ami még fontosabb, emberként is - mondja Tsuyoshi Ihara. - Eastwood és az egész stáb ragyogó filmet akart csinálni, és ezt a forgatáson is érzékelni lehetett. Figyeltek ránk, bevontak minket mindenbe. Bár a nyelvünk és a kultúránk különbözik, a színészek és színésznők alakítását ez nem befolyásolta. Vettem a bátorságot, és javaslatokat tettem ki, és csodák csodájára elfogadta őket. Ezeket a pillanatokat életem végéig kincsként fogom őrizni."
Shidou Nakamura egyetért: "A forgatás leginkább egy hosszú beszélgetéshez hasonlított. Az alakításaink a valódi érzelmeinket tükrözik."
A Saigo feleségét alakító Nae hozzáteszi: "Mióta láttam a Millió dolláros bébit, az volt az álmom, hogy szerepet kapjak ebben a filmben. Csodálatos az ő irányítása alatt dolgozni. Figyelmes és kivételes rendező."
Paul Haggis executive producer szerint Eastwoodnak fontos, hogy megadja a színészeknek azt a szabadságot, hogy ők maguk fedezzék fel és ismerjék meg a szerepeiket. "Imádja a haikukat - meséli Haggis. - Engedi, hogy a színészek maguk találják meg a figurák belső igazságait. Együttműködésre törekszik. Szerintem ezért imádják a színészei. És persze nem csak ők, hanem minden körülötte dolgozó művész, íróktól a tervezőkig. A legjobbat hozza ki mindenkiből. És persze meg is követeli a legjobbat."
A színészeknek olyan jelenetekben is szükségszerűen részt kellett venniük, amelyek a háború elmondhatatlan brutalitását jelenítik meg. Eastwood azonban adott időt nekik arra, hogy ezekben a pillanatokban is megtalálják a maguk igazságát. "Érdekelte a véleményem, és fel is használta, amit mondtam - emlékszik vissza Ken Watanabe. - Ebből a szempontból az apámra emlékeztetett. A forgatáson mindig meleg, egyszerre megnyugtató és kreativitásra sarkalló légkör fogadott."
A dicsőség zászlajához hasonlóan a Levelek Ivo Dzsimáról ütközeteinek jó részét Izland tengerpartjain forgatták. Egyes jeleneteket pedig Los Angelesben, a Warner Bros. stúdióiban és a város környékén vettek fel.

Visszhangzik a múlt

Eastwood még soha nem forgatott ilyen nagy léptékű háborús filmet, a Levelek Ivo Dzsimáról segítségével mégis emléket tudott állítani az ott harcoló katonáknak, méghozzá nagyon személyes módon. "Úgy érzem, mindkét oldal katonái tiszteletet érdemelnek - mondja Eastwood. - Minden háború borzalmas a résztvevő feleknek. Sok ártatlan embert áldoznak fel, és ha valamit meg tudunk mutatni ezekből az életekből, azzal leróhatjuk a tiszteletünket azok előtt, akik meghaltak a hazájukért."
"Valahol az agyunk elrejtett zugában tudjuk, hogy a háború nem jó - teszi hozzá Ken Watanabe -, de a mindennapokban nem jut eszünkbe, milyen gyűlöletes dolog. Ha viszont valaki végignézi, mi történt ott, akkor, ha látja a harc könyörtelen valóságát, akkor soha nem akarja háborúba küldeni a fiát vagy bárki mást."
A II. világháború idején Eastwood kamasz volt. "Mégis emlékszem, mennyire örültem, amikor vége lett - idézi fel a rendező. - Akkor az egész világ békét akart."


szereplők:
Ken Watanabe ... Tadamichi Kuribayashi tábornok
Kazunari Ninomiya ... Saigo
Tsuyoshi Ihara ... Baron Nishi
Ryo Kase ... Shimizu
Shido Nakamura ... Ito hadnagy
Hiroshi Watanabe ... Fujita hadnagy
Takumi Bando ... Tanida százados
Yuki Matsuzaki ... Nozaki
Takashi Yamaguchi ... Kashiwara
Eijiro Ozaki ... Okubo hadnagy
Nae Yuuki ... Hanako
Nobumasa Sakagami ... Ohsugi admirális


fényképezte:
Tom Stern

vágó:
Joel Cox

vágó:
Gary Roach

látvány:
Henry Bumstead

látvány:
James J. Murakami

jelmez:
Deborah Hopper

zene:
Kyle Eastwood

zene:
Michael Stevens

szereposztó:
Phyllis Huffman

díszlet:
Gary Fettis

producer:
Clint Eastwood

producer:
Robert Lorenz

producer:
Steven Spielberg

producer:
Paul Haggis