|
|
 |
 |
|
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
 |
 |
|
 |
|
 |
     |
||
 |
|
 |
 |
|
Oltári Frigy (2004)
Vanessa Sinclair, a csinos fiatal lány az esküvõjére készül. Mielõtt eljönne a nagy nap, úgy érzi, a legokosabb, ha meggyónja bûneit. Azonban hiába a jószándék, a lelki nyitottság, ha a gyóntatószék rácsai nem egy igazi papot takarnak, hanem egy átkozottúl jóképû srácot, Nick Francist. Nick éppen a gyóntatófülke karbantartásán fáradozik, amikor meglátja a gyóntatófülke rácsain keresztül Vanessa-t. Nikcktõl egészen eddig a pillanatig hihetetlen távol állt a vallásosság, de most -bocsánatos bûn - hirtelen beáll gyóntató papnak. Nicknek sajnos alig egy napot adott az Úr, hogy motorbiciklin száguldozó, szívtipró keménylegénybõl, ájtatos, a bûn útjait messzirõl kerülõ, szelíd pappá váljon. De nem adja föl, elkeseredett kísérletet tesz, hogy elcsábítsa a nõt, napokkal az esküvõje elõtt. A jóképû "prédikátor", Nick atya, ügyesen veszi a kezdeti akadályokat. Pápákat meghazudtoló bölcsességgel tartja meg napi házassági-elõkészitõ foglalkozásait a jövendõbelinek. Csupán az élet-gyermek-Isten triumvirátusát egészíti ki apró-cseprõ adalékokkal. Így például a bûn bizonyos speciális helyzetekben való elfogadásával, a megkötendõ frigy elõtti szexualitás áldásos hatásával és a vadházasság fogalmának szakrális bevezetésével. A helyzet akkor válik igazán kínossá, amikor az ál-Nick atyára hárul a esküvõi szertartás celebrálása, ami egyben az utolsó lehetõség is álmai hölgyének megszerzésére. Miközben a háttérben felmorajlik a hamis zsolozsma, Vanessa és Nick számára kiderülhet, hogy létezik-e Isteni gondviselés és ha igen, õket ez érinti-e?
fényképezte: Vernon Layton látvány: Jules Ricard jelmez: Francesca Chamberland zene: Michel Cusson szereposztó: Rosina Bucci díszlet: Louise Cova Philippe Lord producer: Joan Carr-Wiggin David Gordian Ashley Sidaway Robert Sidaway Savitri Gordian |
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 |
|
