Az előző hétvégi 2 db Európa Kiadó koncert után Menyhárt Jenő ismét a Gödör vendége volt, új könyvének, az Agitátornak volt a megnyitója. Az esemény egy a Gödörben szokásos asztal-körüli beszélgetés formáját öltötte és Bárdos-Deák Ágnes volt a házigazda.
Az új Menyhárt-könyv alapjáraton izgalmas fejlemény, jó hír, ráadásul, ha belegondolunk, mivel előző isteni könyvét technikailag nem ő írta, hanem Para-Kovács Imre, aki a beszélgetéseket létrehozta és rögzítette (akinek az egészet köszönhetjük és köszönjük is), gyakorlatilag ez az első könyve. Fura, amikor egy közösség kedvenc, kultikus művésze debütál - ezzel együtt a debütáció motívuma a leghalványabb mértékben sem volt jelen, mindenki úgy tekintette az új könyvet, mint Menyhárt Jenő új könyvét.
A könyv köztudomásúlag arról szól (legalább is fő motívum szintjén), hogy Menyhárt Jenőt magával ragadta a Green Peace mozgalom, és annak aktivistájává vált, hogy drasztikusan megváltozott a világképe, és immár ő is azok közé csatlakozott be, akik sürgetőleg lépnek fel bolygónk, életkörnyezetünk nagy iramban történő kiaknázása, pusztítása ellen - beleértve természetesen a széndioxid kibocsátást, amely a lista élén szerepel.
A beszélgetés során kiderült, hogy Menyhárt Jenő nem egy hétvégenként erdőkben kirándulgató kisgyerekből lett felnőttként Green Peace activist, hogy most felnőtt korában sem annyira természet klasszikus értelemben vett csodálata vezetett az öko-megvilágosodásához, hanem a puszta hétköznapi matek, miszerint ennyiből ennyi egyenlő nulla. Elmondta, ráérzett, hogy "nem nekünk áll a bál", és hogy megdöbbentő, hogy földünk 2/3-án az emberek nyomorban élnek, és hogy még ennél is megdöbbentőbb, hogy ha ők is úgy élhetnének, mint az átlag-amerikaiak, a föld ma forgalomban lévő forrásai (lásd olaj) már ma nullázódnának - és nemcsak majd 30 év múlva.
A beszélgetés során érdekes volt, hogy a Green Peace-es srácok jelezték, hogy korábbról nem ismerték Menyhárt Jenőt, ami eléggé érdekes (bár biztosan úgy értették, hogy "személyesen"), de most nagyon örülnek, hogy csatlakozott hozzájuk, mert nagyon aktív. A hallgatóság soraiban jelen volt korábbi művészettörténet tanára is, aki meghatározó volt a számára, ő egy barátságos kérdés formájában azt a témát dobta fel a szerzőnek, hogy mi a helyzet a hétköznapokban, hogy lehet valaki zöld, ha például hetente repül? Menyhárt Jenő ésszerűen válaszolt erre, jelezve, hogy az Atlanti-Óceánon ma még repülővel szokás átkelni, de Európán belül 6x is meggondolná, mikor repülne. A kérdés, amint azt a jó tanároktól megszokhattuk, túlmutatott önmagán, eszünkbe juttatta Daryl Hannah-t, aki csakis elektromos autóval közlekedik (picivel nagyobb fizetésből gazdálkodva, mint Menyhárt Jenő), és azon is elgondolkodtunk, hogy ha valaki a ZÖLD látásmód terjesztését tűzi főcélul egy projekt elé, akkor miért pont könyv formájában jelenik meg, papíron? Természetesen recirkulált papír - de akkor is :) A könyv formával kapcsolatban az is érdekes, hogy másfél évig írta, és ismerve a magyar kultúr-rétegeket, mondjuk 100 ezer embernél többhöz biztosan nem fog eljutni idén - az a mozgalmi aktivizmusnak, a könyv címében szereplő agitációnak ez holtbiztosan nem a leghatékonyabb formája.
Az est egyetlen nem túl szerencsés mozzanata az volt, hogy egy amúgy szimpatikus színész a színészektől megszokott dramatizált előadásmódban felolvasott a könyvből, ami Menyhárt Jenő flegmatikus, aszú-ízű, urbánus arisztokrata stílusától meredeken elütött, pedig a könyveket úgy jó ám olvasni, hogy a szerző hangját hallod magadban - így ezek a felolvasások furcsák voltak, és a könyv reklámozása terén nem sok mindent lendítettek előre. A második felolvasás ráadásul egy olyan kiragadott rész volt, amelyben a szerző az éjszaka lágy ölén egy belvárosi bérházban globális gondolatokat futtatva szerelme meztelenségében gyönyörködik - ez a rész, így, kiragadva hovatovább meghökkentő volt, hiszen kísértetiesen hasonlított a Csupaszt Pisztoly 2 1/2 egyik jelenére, amikor a professzor a megújuló energiaforrásokról tart előadást, és mindenki elalszik, erre fel Frank Drabin egy erotikus töltetű könyvet nyom a kezébe, hogy inkább azt olvassa, minekutána mindenki felébred. Félreértés ne essék, Menyhárt Jenő zöld-gondolatai nem szorultak ilyenféle gyorsítóanyagra - épp ezért volt különös ez a második kiragadott rész. Mindenki tudta, hogy a könyvben a szerző maximálisan szubjektív lesz, hogy életének legapróbb rezdüléseibe nyerünk látogató-jegyet - de mindegy, a szó elszáll, az írás megmarad :)
A kérdést, hogy vajon a könyv sikerét miben mérjük, vajon a ZÖLD látásmóddal "megfertőzött" (update-elt) fejek, vagy inkább a könyv által nyújtott utazás élményét nagyra becsülő fiatalok számának szaporodásában-e - már a helyszínen sikerült eldöntenünk. Úgy véljük, e könyv elsősorban belterjes és barátságos belvárosi kultúránk szövetében hoz majd létre egy új, zöld foltot, amely a számok, a célcsoportok, a nézettség, az olvasottság és egyéb marketing mutatók dimenziójában nyilván nem jelentkezik majd nagy dobásként (szemben egy Fábry Show-val amely milliókhoz eljut egyetlen este), de akkor is ott lesz. Üdv az új Menyhárt-könyvnek!:)
Az est egyetlen nem túl szerencsés mozzanata az volt, hogy egy amúgy szimpatikus színész a színészektől megszokott dramatizált előadásmódban felolvasott a könyvből, ami Menyhárt Jenő flegmatikus, aszú-ízű, urbánus arisztokrata stílusától meredeken elütött, pedig a könyveket úgy jó ám olvasni, hogy a szerző hangját hallod magadban - így ezek a felolvasások furcsák voltak, és a könyv reklámozása terén nem sok mindent lendítettek előre. A második felolvasás ráadásul egy olyan kiragadott rész volt, amelyben a szerző az éjszaka lágy ölén egy belvárosi bérházban globális gondolatokat futtatva szerelme meztelenségében gyönyörködik - ez a rész, így, kiragadva hovatovább meghökkentő volt, hiszen kísértetiesen hasonlított a Csupaszt Pisztoly 2 1/2 egyik jelenére, amikor a professzor a megújuló energiaforrásokról tart előadást, és mindenki elalszik, erre fel Frank Drabin egy erotikus töltetű könyvet nyom a kezébe, hogy inkább azt olvassa, minekutána mindenki felébred. Félreértés ne essék, Menyhárt Jenő zöld-gondolatai nem szorultak ilyenféle gyorsítóanyagra - épp ezért volt különös ez a második kiragadott rész. Mindenki tudta, hogy a könyvben a szerző maximálisan szubjektív lesz, hogy életének legapróbb rezdüléseibe nyerünk látogató-jegyet - de mindegy, a szó elszáll, az írás megmarad :) 
A kérdést, hogy vajon a könyv sikerét miben mérjük, vajon a ZÖLD látásmóddal "megfertőzött" (update-elt) fejek, vagy inkább a könyv által nyújtott utazás élményét nagyra becsülő fiatalok számának szaporodásában-e - már a helyszínen sikerült eldöntenünk. Úgy véljük, e könyv elsősorban belterjes és barátságos belvárosi kultúránk szövetében hoz majd létre egy új, zöld foltot, amely a számok, a célcsoportok, a nézettség, az olvasottság és egyéb marketing mutatók dimenziójában nyilván nem jelentkezik majd nagy dobásként (szemben egy Fábry Show-val amely milliókhoz eljut egyetlen este), de akkor is ott lesz. Üdv az új Menyhárt-könyvnek!:)
