Szirtes János - Január, február, itt a nyár !(:))
A Várfok Galéria csak egy ugrás Szirtes János mûtermétõl. Szirtes János kiállítása pedig csak egy ugrás attól a Szirtes Jánostól, akirõl azt hiszük, jól ismerjük. Január, február, itt a nyár! A kemény téltõl csak egy ugrás a forró nyár. A vitális optimizmus szele duzzasztja vitorlánkat - korszakokon, korokon keresztül.
Szirtes János mûvészete egy dolog - ahhoz képest, hogy általában hogyan találkozol vele (mûvészetével). Ha gabonaköröket szeretnél nézegetni, jobb, ha helikopterbe ülsz, ha pedig Szirtes János mûvészetébõl szeretnél egy értékelhetõ dózist magadba inni, jobb, ha egy rendes 400 oldalas album-könyvet veszel magad elé egy üveg tokajival, hogy néhány estén keresztül (heteket vehet igénybe) átjárjon téged. Megteheted persze, hogy beugrasz egy-egy galériába, amikor éppen megjelenik egy új eresztés Szirtes-mûvekbõl, ekkor azonban garantáltan az lesz, hogy nem fogod látni a fáktól az erdõt. Mindkét verzió remek lehetõség, a kérdés csak az, hogy melyik kínál behatóbb élményt, de mielõtt az albumos esték sorozatára szavaznál - ilyen album-kötet nem létezik, szóval marad a B-terv, a spontán odaröppenés egy-egy galériába, valahányszor Szirtes, mint természetbarát ember a magvakat a madáretetõbe, kirak nekünk valamit.
------------------------------------------------------
Szirtes János egy szigorú és humoros ember. Humoros a többiek felé, és szigorú önmagához. Önmagára néha (performance-aira gondolunk) a paródia önironikus és önfeláldozó maszkját ölti, csak hogy kifejezése minél tisztábban érthetõ legyen. Mûvészetében úgy viselkedik, mintha egy mókás rajzfilmfigura lenne, aki tõmondatokban fejezi ki magát. Választhatott - vagy szigorú és önmarcangoló szabadkõmûves, szabad-szitamûves pap, csuhában, aki elvárja, hogy mindenki suttogva közelítse meg az õ mûvészi kifejezéseit, vagy aranyos pepitaruhás figura, akikrõl a kisgyerekek is egybõl tudják, hogy a barátjuk, mindenkire mosolyog, és gondolati szigorát kizárólag önmagára alkalmazza - azzal hogy csak azt mondja, és pont azt, amit az adott pillanatban mondania kell. Szirtes ezt a barátságos üzemmódot választotta. Bár magával szemben folyton vannak kételyei, megbízik az ösztöneiben, és teszi a dolgát, mint egy méh.
Képzõmûvészete labirintusok komplexuma. Nem képekben fejezi ki magát, hanem képek sorozataiban. Egy-egy kép "csak" egy-egy állomás a kép-sorozatban. Megpihenünk, szusszanunk egyet, gyönyörködünk a kilátásban, majd folytathatjuk utunkat. Amit az adott pillanatban látunk, az egy barátságos, humoros ember egyik kedves tõmondata - mint angoloknál teázás közben: "kellemes idõnk van". Aztán folytatja, megcserélve a szavakat, azok sorrendjét, a betûket - de nem azért, hogy az eredeti kifejezést lerombolja, kioltsa, hanem azért, hogy a kis aprócska tõmondat egyre tágabb és tágabb értelmet nyerjen. Mint egy tibeti szerzetes, aki egy kalapács és egy szög segítségével is képes zenét kibontakoztatni.
Amikor egy szót vagy egy képet befogadunk - fizikai, kémiai reakciók szintjén felül pszichikai reakciók ezrei, mint vihar-komplexumok söpörnek végig tudatunkon. Ha túl gyorsan tömnek valakit szavakkal, képekkel - el fogja veszíteni a befogadás szinkronját, és passzív, katatón üzemmódba vált, mint a libák, a szegény lények, akiket nonstop tömnek. Szirtes János mûvészete gyógyít, lelassítja a futószalagot, és lehetõvé teszi számunkra, hogy barátságos képfázisokat fogadjunk be, és hagyja, hogy a képek, melyek egyenként iparmûvészeti (azaz számunkra, modern tudatunkkal szövetazonos) termékeknek tûnnek, bennünk csak majd egy bizonyos utat bejárva olvadjanak át képzõmûvészetté - humán expresszióvá, képek felületén keresztül. Nem is az a fontos, hogy rejtjeles üzenetek ezek, amik simán megbújnak az ipari jellegû adások között - az egész sokkal inkább azért mûködik így, hogy finoman hathasson. Ha valakit arzén mérgezés ért, nem vonhatod meg tõle az arzént csak úgy, ha valaki kihûlt, nem melegítheted fel csak úgy, ha valaki mélyre merült, nem hozhatod fel csak úgy.
A gyógyítás a méhek mûvészete - Szirtes János mézet termel. Miután egy kiadósat kalandoztunk labirintusaiban, akkor fedezzük csak fel, hogy képei nem Maya fátylának redõi, hogy nem valamiféle felszín mentén tapogatóztunk, hanem gondosan kialakított szellemi-koreográfiával saját tudatunkat kondicionáltuk - mint egy tai-chi gyakorlattal. A cím pedig, hogy "Január, február, itt a nyár!" ... a világ legbarátságosabb felirata - egy természeti törvény leírása ez a sorozatokra - miszerint a sorozatok mindig jó irányban haladnak, a sorozatokból mindig a jó bontakozik ki - bízzál bennük :)
-Pilot Pirx-
--
