|
|
 |
 |
|
|||||
 |
|
 |
|
Gasner emlékére Gasner János a barátunk volt, úgy, mint a városban még több száz embernek. Pár hete még beszélgettünk, a Gödörben, a Dresch-koncert alatt, ő vörösbort ivott, és azon nevetgéltünk, hogy fog majd felírni a március 16-ik koncertjére, szintén a Gödörben, hogy ne kelljen fizetnem, ha hallani akarom. Nem felfogható, hogy tegnap óta nincs köztünk.  Igen, szép élete volt, bár iszonyúan rövid, de azzal együtt szép. Az egyik legnyugisabb ember volt, akit ismertem, nála olyan lassan, közvetlenül, spontánul zajlottak a dolgok, de sohasem kapkodva. Jó zenék és szép gyerekek maradtak utána, és a kortársaiban, barátaiban levő emlékek róla. Nemrég a Csarnokban futottunk össze, majdnem szó szerint (én rohangáltam, ő a megszokott nézelődős tempójában vásárolgatott a szerelmével és kisfiával), és megkérdeztem tőle, tényleg játszanak-e aznap este, mint a Tibeti Együttérzők (ennek a zenészcsapatnak is alaptagja volt). Erre kicsit elmosolygott, meg meg is lepődött, és elmondta, hogy nem tud róla, de történt már ilyesmi ezelőtt (mármint hogy lesz koncert, csak ő mint tag, nem tud róla..)). -------------------------------------------------------------------- Előtte eggyel a Palatinus strandon láttam, nyár közepén, koradélután, a kisfiával volt el éppen, ringatta, és mintha énekelt is volna neki valamit. (Nem köszöntem, nem akartam megzavarni őket..)). Ezután még egy kép: a Fővám téren álldogál, a már egy fokkal nagyobb kisfiával, és a csillagokat, illetve más, az égen levő dolgokat magyarázza el neki (a kisfiú ekkor kb. 2 éves lehetett). (Most, a Gödörbeli beszélgetésünkkor meg is említettem ezt a jelenetet, tetszett neki, nevetett rajta...) Szinte sohasem láttam letörtnek, vagy kevésbé életvidámnak, pedig volt idő, amikor nem mentek annyira jól a dolgai, de akkor sem éreztette, hogy valami gondja van. Vele találkozni egy helyen maga volt a tömény bulizás, hiszen bármikor beleszaladhattunk egy félórás spontán beszélgetés-folyamba, ami az általunk ivott italok hőmérsékletétől indult, és a házak szögeiről, vagy a macskák magánéletéről (igazából bármiről) való értekezésbe fordult. Jó volt őt látni ezeken a "megszokott" helyeken, ahova az ő barátai-ismerősei is jártak, és ahol ő is otthon volt. Május 11-én született, és a bika-jegye nagyon látszott rajta. Rendíthetetlen nyugalom vette körül, és szeretetreméltó volt, vele kapcsolatban nem nagyon hallottam ellenérzésről, veszekedésekről, hasonlókról, ami a zenekarok körében mindigis megszokott volt. Úgy láttam, nem szereti a konfrontációkat, életében egyszer akart megbántani, vagy kissé rideg lenni, akkor sem sikerült neki teljesen... Még régen, a 90-es évek elején a Magyar Péterrel és Gacs Lászlóval együtt csináltak egy dob-zenekart, ami igazán beindult zenét eredményezett, szinte bármin tudtak dobolni, és doboltak is, hatalmas vehemenciával és afrikai lendülettel. Remek zene volt, imádtuk, két koncertjükre emlékszem ebben a felállásban, az egyik a Hold nevű helyen, a pincében, a másik kb. 93-ban a Schiffer András-féle "Alternatív Szórakozóhelyek Bezárása Elleni Tüntetés" keretében, a Kálvin téri aluljáróban - fantasztikus volt mindkettő. A Sziámiban is szeretett zenélni, a Nagyszínpadon is ugyanolyan elmélyülten pengetett, mint az utóbbi években a Sziget legutolsó koncertjeként, a Bahia (vagy Wan2?) sátorban. Az egyik legszociálisabb lény volt, abban az értelemben, hogy egy perc alatt megismerkedett bárkivel, és amúgyis nyitott volt az emberek felé, legyenek azok "régi arcok", vagy totál ismeretlenek. Imádta a Red Hot Chili Peppers-t (az elsők közt fedezte fel a klipjeiket), és imádta a rengeteg macskáját. Nagyon szeretett zenélni, ezt onnan tudom, hogy látszott rajta, minden egyes koncertjén. Még egy régi-régi emlék: megyünk valahova a Kálvin térnél ( az Üllői út elején lakunk akkor), lehet, hogy a Vörösmarty csodás büféjébe (ahol a város legjobb szendvicseit kaptuk Rádler Tündétől), lehet, hogy a Graffiti moziba (Balassa Péter első mozijába), amikor a Kálvin tér kellős közepén találunk egy kerek kis asztalt, olyat, ami egy terasz kelléke lehetne. Nincs ott senki, akié lehetne az asztal, kiszúrjuk, milyen jól néz ki, és Gasner máris fogja, a fejére rakja, és elhurcolássza az Üllőire. Az asztal alján volt egy rágó, ami beleragadt a hajába, és emiatt félórás töprengés után le kellett vágni a hosszú tincsei közül párat. Mindenkivel barátságos volt, és (jó bika-testvér módjára) sohasem felejtett, képes volt évekkel azelőtti beszélgetéseket vagy momentumokat egy-az-egyben felidézni. Ha ő ott volt egy helyen, akkor tudtad, hogy lehetnél akár tök egyedül is, nem fogsz unatkozni. A Baross utcai Fél tíz nevű helyről valami számítógép-billentyűzettel, vagy mivel távozott (már nem emlékszem), mert éppen ott találta, és gondolta, jó lesz neki valamire. Egy nagyon szimpatikus világa volt, ahol senki sem bántott senkit, viszont mindenki barát volt, és a normális ügymenet szerint mindenki fogta az italát és közben szabadon társalgott bárkivel, szinte bármiről, egyfajta filozofikus csapongással. Nagyon tetszett benne, hogy sohasem sztárolta magát (pedig az Európa Kiadó és a Sziámi gitárosa volt), ezek a felületes dolgok nem fogalalkoztatták, csak az, hogy megoszthassa az éppen aktuális gondolatait valakivel, aki érti őt, és aki eléggé fogékony egy "Gasner-beszélgetésre", vagyis csapongásra...)) Most, hogy már biztosan nem találkozhatom vele többet, azontúl, hogy ebbe a mondatba is belefájdul a szívem, az van, hogy szeretném kicsit visszapörgetni az időt, hogy legyen időnk (mindkettőnknek) még több hosszú, baráti beszélgetésre, az új házáról, a kisfiáról, az élet dolgairól, Tibetről, a borokról, tényleg bármiről. Nagyon szerettem vele beszélgetni, izgalmas volt, ahogy egyik mondatát a másikba öltötte, elvileg csapongó módon, de az ő rendszerében normálisan, jó volt a folyton mosolygó (néha somolygó) arcát látni a Gödörben, és más baráti helyeken, jó volt tudni, hogy majd később, valamikor, talán egy jó házibulin, majd megint csapongunk egy jót együtt...Ez már nem lehetséges, ami fáj, de boldog vagyok, hogy ismerhettem "a Gasnert", Jánost, őt. RIP, barátunk. - Szilvi- ---------------------------- PS: Petra barátunk küldött egy linket, az alábbi szavak kíséretében: Megtaláltam ezt a dalt az interneten, gondoltam, megosztom. Szép ember volt a Gas. Jó volt tudni, hogy valahol ott lesz majd valamelyik helyen. Petra http://193.194.159.44:2000/cuccok/dinamikus/track/Gasner%2BPill ang%F3_-_Mennyei_l%E1ny.mp3 --
|
|
