|
|
 |
 |
|
|||||
 |
|
 |
|
Pillanatképek a prágai '89-ből Fotók a Bársonyos Forradalom napjairól Hiába is tagadnánk, csöppnyi irigységgel nézzük a Cseh Centrumban kiállított fotókiállítás amatőr fotósok által készített képeit, a magukkal ragadó jeleneteket fekete-fehérben a cseh rendszerváltás fontos pillanatairól. A fotók a békés, "bársonyosként" ismert, 1989 november 17-én kezdődő forradalom előtti hónapok, a '88 augusztusától kezdődő, és '89 november legvégéig  tartó események dokumentumai, a
megemlékezéseké és tüntetéseké, a százezres tömegek közös akaratnyilvánításának a pillanataié.
Az a húsz fotós, akinek a képeit kiállították most Budapesten is, akkor, az események előtt-közben-utána valószínűleg nem gondolt fotósként magára, ők leginkább dokumentáltak, ott voltak akkor és ott, amikor zajlott a cseh nép békés rendszerváltása, és ezt szépen rögzítették a náluk levő kamera segítségével. Egyfajta társadalmi munkát végeztek, a végeredmény viszont nagyon hatásos, vagy legesleginkább lelkesítő. Nálunk is voltak hangsúlyos események 1989 tavaszán, nyarán, a Petőfi-szobornál, vagy a Nagy Imre és társai júniusi újratemetésénél, ezeknek az akcióknak a különös hangulata lelkesítette a jelenlevőket és minden gondolkodó kortárs a felszabadultság érzetében lubickolt. Mégis, a prágai '89-es amatőr fotódoksikat látva némi irigységünk van a csehek megörökített rendszerváltó pillanataival szemben, és hiányérzetünk a sajátunkkal szemben. -------------------------------------------------------------------- Ezek a fotók egy emberként lélegző tömegeket mutatnak, ahol az elnyomás alól éppen most felszabaduló cseh emberek V-jelet mutatnak, Václav Havelt éltetik, gyertyákat gyújtanak a hőseik emlékére az előttük álló rendőrkordon lábánál, vagy a nemzeti zászlót maguk előtt tartva boldogan lépdelnek egy sorban.  Ezeknek a képeknek az
egyszerűségük a fegyverük, épp azt jelentik, amit mutatnak, és ez maga a tömény történelem.
Adott napok adott pillanatai, amikor Prága tereire özönlött a nép, mert nem lehetett otthonmaradni
(vagy kirándulni, békésen sörözni, baráti találkozókon részt venni), mert mindenki érezte, hogy ezek
az akkori napok a felszabadulásról szólnak, a nép összetartásáról és közös eufóriájáról, és ilyen
napok tényleg ritkán adódnak egy-egy emberöltő idő alatt.
Jó érzés nézni ezeket a fotókat, egy perc alatt magunk előtt látjuk a tüntetéseket, a felszegett fejjel vonuló embereket, a megemlékezésekből spontán módon kialakult demonstrációkat, amikben mindig egy rendőrsorfal képviselte a másik oldalt. Bár utólag tudjuk, hogy a csehek sem elégedettek igazán a saját rendszerváltásukkal, mégis kellemes érzés látni, ahogy a képeken mindenkinek izgatott vagy sugárzó az arca, pontosan "lejön" a fotókról az az érzés, amit egy 41 évig uralkodó diktatúra lebontása közben érezhetnek az emberek.  A fotókat az események
résztvevői készítették, egy a demonstrálók közül, és ennek abban is van jelentősége, hogy nem
a már jól ismert sajtófotós szemmel dolgoztak (az egyetlen pillantással is érdekes, erőszakot
sugárzó helyzet lefotózása, vagy a szélsőségek preferálása, mint szép fiatal lányok, vagy idős,
dühös arcok keresése a tömegben, stb..), hanem "résztvevő megfigyelőként", vagyis ugyanazt az érzést
akarták megörökíteni, amiben ők maguk is benne voltak. És ez sikerült is nekik, annyira, hogy mi,
magyar nézők most ugyanazt tudjuk átélni, 20 év után, amit ők akkor, azt a finom borzongást, amit
akkor érez az ember, amikor egy izgalmas, boldog jövő képe tárul elé hirtelen....
Az 1989-es Bársonyos Forradalom előtti és utáni megemlékezések, demonstrációk kronológiája:
-lido-
|
|
Václav Havel a prágai Skroupovo
téren beszédet mond az első engedélyezett tüntetésen
