|
|
 |
 |
|
|||||
 |
|
 |
|
Kieselbach új vizeken - fix árakon Válság van, ami nem egyenlő a világ végével, de/és nem árt komolyan venni. A műtárgy-piacon, csakúgy, mint a világban, mindig éppen valamilyen hangulat uralkodik, néha bizakodóbb, néha begubózóbb. A válságot az art-piacon a világban dúló válság miatt uralkodó hangulat gerjeszti. A magyar műkereskedelmi pioneer, Kieselbach Tamás ezúttal sem sötétben tapogatózik, konkrét válasza van, és előre tekint. Nem csinál több árverést - mostantól fix árakkal dolgoznak.  "Nem lesz több árverés" - ez a laikusok számára úgy hangzik, mint egy kijárási tilalom, pedig a fix árakkal való kereskedés nem holmi mumus, hanem egy értelmes válasz. Amikor a piac begubózik, eltűnnek a jó művek, hiszen senki sem akar megválni tőlük egy válság közepén, inkább jöjjön a kivárás. Ekkor a galériák és aukciós házak egyetlen módon tudják fenntartani a kereskedést (és saját magukat), ha alámennek a korábbi minőségnek. Elkezdik kevésbé "kvalitásos" (Kieselbach egyik gyakran használt szava) művekkel beteríteni be a piacot, ami persze csak pillanatnyi kezelése a tüneteknek, hiszen emiatt beindul az árak liftezése - lefelé. Kieselbach, aki a rendszerváltás óta aktívan dolgozik azon, hogy a fantasztikus magyar festészet méltóképpen lehessen jelen a műkereskedelemben, most nem szerette volna ölbe tett kézzel nézni, hogy amit nagy nehezen felépítettek (a nagyszerű művekhez mára már civilizált árak tartoznak), most elkezd rohamléptekkel visszafejlődni. A fix árak alkalmazása a műkereskedelem "safe mode"-ja. Eladási értékek nem fognak a licitálások hatására nőni, de csökkenni sem. Ez a technika külföldön, a világ élvonalában is ismert, és már alkalmazzák is. Az árak nyomtatott listán szerepelnek, és két forrásból érhetőek el, melyek közül a legkézenfekvőbb a galéria munkatársaihoz fordulni. Civilizált, piac-nyugtató, érték-biztosító (konzerváló) stratégia ez, ami a válságban való passzív sodródáshoz képest egy meglehetősen konkrét és felelős lépés. -------------------------------------------------------------------- Kieselbach előre tekint, a következő fázis nem a visszatérés lesz a korábbi árverésekhez, hanem egy új szisztéma, a "becsértékes" árverések bevezetése. Akik vateráznak, ebay-eznek, ismerik a minimál áras licitek rendszerét, a "becsértékes" árverést, sőt, az APEH oldalán is van erről tájékoztató használt autók kontextusában. A becsértékes árveréseket azonban nem lehet bevezetni - Magyarországon ma még nem lehet. A probléma az, hogy az embereknek ismerniük kell ezt a rendszert, máskülönben destruktív jelenségek léphetnek fel, káros kimenetele lehet egy-egy becsértékes árverésnek. A rendszer elvileg egyszerű, de ismerni, érteni, érezni kell - ki kell, hogy alakuljon ennek a kultúrája. A becsértékes árverés úgy néz ki, hogy az eladó és a galéria megállapodnak egy becsült értékben, amely egy intervallum, alsó értéke pedig egy minimál ár, amely alatt a tulajdonos nem óhajt megválni a műtárgytól. Adott tehát egy item, 7-11 millióra becsülve, amelynél a kikiáltási ár lehet 4 millió is. Az emberek már ezt is hajlamosak félreérteni, úgy is értelmezhetik a szitut egyebek közt, hogy a cél megszerezni 7 alatt, mert ekkor van benne üzlet. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a minimál ár egészen az árverés napjáig változhat. A becsértékes árveréseknek a kultúráját még ki kell alakítani, de amint az biztonságos lesz (és a válság enyhül, a hangulat eltolódik más spektrumba), felválthatja a most bevezetett fix áras rendszert. Kieselbach Tamás, aki a rendszerváltás káoszától idáig is meghatározó vezéregyénisége volt a műkereskedelemnek, ma is előre tekint és bizakodó. Elmondta, hogy Magyarországon a dolgok magánerőből és spontán történnek, de bízik benne, hogy egyszer valakik majd odaállnak a magyar festészet mögé, hogy a világban kivívhassa magának az a helyet, amit tényleg megérdemel - és ami még magasabb rangú pozíció, mint amivel már most is rendelkezik. A magyar festészet a legnagyobb bűvös kockánk, és mint ilyen, Magyarország "egyik" legnagyobb büszkesége kellene, hogy legyen ... --
|
|
