kiállítás a lomográfia nagykövetségén
A LOMOgráfia roppant különös fotóművészeti "ág". A '90-es évek elején ütötte fel a fejét, kb. a vasfüggöny lehullása idején, és úgy tűnt, csupán egy divathullám - de ez a hullám tartósnak bizonyult. Sőt, úgy tűnik, túléli magát a fotográfiát ... illetve mintha fotográfia végül a lomográfiába torkollna bele, mint folyó hosszú út után a tengerbe ...
A LOMO borítja a művészeti evolúció törvényét, és borítja a művészet mint piedesztálra emelt, előadott, prezentált közlés sémáját is. A LOMO a művészettel járó felhajtás nélküli művészet. A LOMO lényege, hogy bárki csinálhatja. Régi, szovjet minta alapján készült műanyag kamerák, esetleg egy eredeti SMENA !:) Plusz, végy egy olcsó tekercs filmet - és lehet, hogy a végeredmény olyan lesz, mintha valahol máskor és máshol készült volna. Más időben, más helyen. Annak idején Bécsből átköltözött Kurt (Weil(er)?) a TILOS az Á-ban maximálisan LOMO-ban utazott, street photography-ban és LOMO-ban. A fotós fluxus-művész prototípusa volt ő ekkor. Lelkesen beszélt arról, hogy a rendes fotókameráját a Fény utcai piacon kioldózsinór segítségével süti el ... és csak előhívás után látja, mit sikerült fogni. Kurt persze videóban is ott volt. Késő este mindenféle speckó adásokat felvett, például háborús fegyver-teszteket, ahogyan a rakétákat, reklámozzák. A leglelkesebb mégis akkor volt, amikor arról beszélt, hogy az új LOMO kamerája egyszerre 4 frame-et exponál :))
A LOMO fantasztikus dolog - olyan, mint a Cinetrip. Eredeti kontextusukból kiszakított (kiemelt) filmszekvenciák. Mint amit a Film múzeumon is lehet(ett?) látni a fantasztikus Privát történelem sorozatban. Zenében oldott, zenében feloldott felvételek. A LOMO követségen a megnyitó egyik érdekessége, hogy Vázsonyi Jánost láttuk már LIVE act-ként az egykori CINETRIP-en - és most lám, a LOMO kiállítás megnyitójánál is a "konzerv alapra érzékeny rázenélés" bizonyult a legjobb ötletnek. Nem csoda, hisz ugyanarról van szó. Eredeti kontextusukból kiemelt felvételek - a LOMO esetében képek. Felvételek - zenében feloldva.
------------------------------------------------------
A LOMO fotók nem adnak életre szóló egyedi élményt. Minden fotó inkább csak egy "példa" a lehetséges LOM fotókra. Egy jó LOMO fotó nem stipistopizza le az adott képet ... inkább inspirál, hogy TE is csinálj hasonlót - miért is ne? Egy jó LOMO fotó egy mosoly - az alkotó nem vár vastapsot, különösen nem vissza-vissza vastapsot - csak egy mosolyt küld feléd, ezzel érint meg. A LOMO fotók cécó nélkül szépek és izgalmasak. Vannak persze jobb és kevésbé jó LOMO fotók, és abszolút vannak dögunalmasak is. Azaz a LMO ugyanolyan művészet, mint a nem-lomo fotográfia, jobb és kevésbé jó művekkel.
A LOMO fotók persze speciálisak. Egy-egy LOMO fotó a pillanat tört része alatt hat. Egy bizonyos jól ismert, oldott tudatállapotot idéz elő a befogadó fejében, és szinte nem is képzőművészetként hat, hanem zeneként, tripként. Egy pillanat alatt, és úgy, hogy a hangulat mindent visz.
A LOMO képek mind ismerősek. Mintha előző életünkből, vagy az anyaméhből, vagy gyemrekkorunk tévén előtti bambulásaiból. Ezzel együtt a LOMO képek tökéletes képek. Amint valaki kiragadja őket egy LOMO kiállítás kontextusából, és hazaviszi, hogy a falára kiakassza, (ha jó a kép) máris egy fantasztikus fotó birtokába jutott. Bár LOMO kiállításokon, vagy LOMO galériákat böngészve egy-egy LOMO fotó esetleg iparművészeti jellegűnek tűnhet, amint egyedül maradsz egy jó LOMO fotóval, máris rádöbbensz, hogy a LOMO is tud tökéleteset. Szinte pont az a LOMO problémája, hogy a legtöbb LOMO fotó a tökéletességre emlékeztet, a tökéletesség látszatát kelti. De amint csak egy jó LOMO fotóval nézel farkasszemet, máris megtapasztalod, mennyire mélye tud lenni egy-egy LOMO kép. A LOMO képek ráadásul nem semlegesek, és a faladra kiakasztva meglehetősen intenzív módon képesek hatni, és nem holmi szolid "háttérzeneként".
A LOMO egy barátságos vizuális fekete mágia. Túl sok infó érkezik, és túlságosan ismerősek, nincs idő, sem lehetőség felfogni - de nem is kell. A fotók egy-egy ott és akkor lenyomatai, a LOMOgráfia ehhez képest az impresszionizmussal rokon, mert az ott-és-akkort egy az egyben, mint élményt rögzítik, és nem mint ott-és-akkort, ami élmény is. A fotós maximálisan szubjektív, és az utókorbéli néző sem egy ismeretlen- vagy általános valaki, hanem maga a fos vagy egy barátja - vagy bárki, aki gyakorlatilag nem érdekes sem a fotós sem a fotó sem az élmény szempontjából ...
A LOMOgráfia dózisokban hat, és egy-egy lökést ad az embernek ... LOMO képeket max 10-12 percig lehet nézni ... mert utána valamit feltétlenül csinálnod kell, vagy valami levezetés jellegűt ... vagy szellemi pörgést, kreatív gondolkozást ... vagy fotókat ...
A LOMOgráfia természetének megfelelően e kiállítás is "csak" demonstráció ... egy dózis, egy löket, amely megmutatja, milyen izgalmas a LOMO ... hogy olyan képeket tudsz létrehozni, amiket nem percekig, de évekig nézhetsz, akkor sem unod meg ... Példák LOMO képekre ... egy kis ízelítő ... ha belegondolunk, a lomográfia magyar nagykövetségén - a Fogasházban nem a falakon látható képeket állították ki, hanem ... magát a LOMOGráfiát :))
lásd videónkat a megnyitóról:
