Lucien Hervé fotóiról
:::: a fotós és az építészet találkozása (1. rész / 3)
A művészet és a befogadók viszonya, illetve, ami köztük lejátszódik, fekete mágia - vagy inkább fehér folt, egy roppant kevésé feltérképezett terület (a művek részéről az előbbi, a befogadók részéről az utóbbi :)). Lucien Hervé fotóit befogadni roppant tanulságos élmény, egyrészt egy fantasztikus művész művében, világában mártózunk meg életre szóló élmény formájában, másrészt saját bőrünkön tapasztaljuk, mit csinál a fejünkben, hogyan bomlik ki odabent egy befogadott komplex információcsomag - egy műalkotás ...
::::: 1. a fotós és az építészet találkozása
Lucien Hervé egy felfedező, aki körülbelül úgy fedezte fel Le Corbusier művészetét, mintha egy időutazó, aki a távoli jövőben élve már anyanyelvi szinten rendelkezett a jövő magas intelligenciájú látásmódjával, egyszer csak visszatért volna, hogy briliáns kutatóként feltérképezze a modern építészetet ...
Lucien Hervé művészetének kulcsa a felfedezés. Egy nyelv felfedezése. Egy gondolatiságé és a nyelvé, amely annak nemcsak közvetítője, de vibráló megnyilvánulása, autentikus alapközege is. Lucien Hervé első találkozása során (Le Corbusier művészetével) felfedezett valamit, ami egy ősrobbanást idézett elő. Hervé egyetlen nap alatt mintegy 650 fotót készített Le Corbusier "Cité Radieuse"-éről. Szerelem első látásra. Amikor pedig Le Corbusier meglátta a fotókat - detto. És mi a szerelem, ha nem a racionális, lineáris adat-feldogozás sebességét és sávszélességét meghaladó nagy intenzitású információ-csere, amely során két egzisztencia a gondolatnál sebesebben grammra és milliméterre pontosan feltérképezi a másikat, és felfedezi, hogy az a számára várakozások feletti módon ideális?:)
Lucien Hervé művészete révén a világ hasonló módon eshetett szerelembe a modern építészettel ... s közben Lucien Hervé fotográfiájával is - detto.
Unité d’Habitation Rezé in Nantes
A találkozás időpontja 1949. A fotográfia ekkorra már minden tekintetben kibontakozott - mint művészeti ág, mint populáris képi kultúra, és mint divatos médium is. A képes lapok révén világszerte sok millió háztartásában ismert, előszeretettel fogyasztott sőt, alkalmazott jelenséggé vált (köszönhetően pl. a Leica-másolat kameráknak és a 35 mm-es filmnek). Időben túl vagyunk már a Bauhaus-on, az expresszionizmuson, az amerikai precizionizmuson is, de André Kertész és Henry-Cartrier Besson képeinek felbukkanására sem kell már várnunk.
Lucien Hervé nem mint egy tehetséges pioneer robbant be a fotográfiába, hanem "csak" mint egy tehetséges fotós, aki más tehetséges fotósok műve után és mellett is újat és eredetit tudott alkotni. Megújította az építészeti-fotózást - épületek dokumentálása, "lefotózása" helyett egy építész fejével és szívével gondolkodva fedezte fel az építészeti alkotásokat, hihetetlen érzékenységű vizuális tanulmányok (gyönyörű fotók) formájában. Műalkotásokból műalkotásokat hozott létre - megértve, interpretálva és megvilágítva az eredeti művet.
------------------------------------------------------
Ami a műfajt illeti, Lucien Hervé előtt már 100 évvel, az 1850-es években is születtek lélegzetelállító épület- illetve építkezés fotók, lásd Philip Henry Delamotte fotóit a lebontott, majd egy másik Londoni helyszínen újraépített The Crystal Palace-ről. Az 1930-as években pedig Margaret Bourke-White is készített jó néhány olyan fotót, melyekre rá lehetne fogni, hogy nem is Amerikában, hanem Párizsban készültek, és hogy például André Kertész vagy éppenséggel Lucien Hervé készítette őket. Láthattunk izgalmas, a 20-as évek expresszionista filmjeinek képi világát idéző épületfotókat a japán Yoshio Watanabe-től is (Ochanomizu Station, 1933), vagy említhetjük Berenice Abbott fotóit már 1929-ből, melyek egyáltalán nem állnak távolt Hervé művészetétől, stílusától. Ilse Bing is lefotózta az Eiffel tornyot, már 1931-ben úgy, hogy az építmény mint struktúra, szerkezet, geometria jelent meg a képen, amely a dinamika és statika elménkre gyakorolt lenyűgöző hatását domborította ki, és nyilván nem ő volt az egyetlen, hiszen az Eiffel-torony szerkezetiségével (és egy óriási fémszerkezet finom eleganciájával) nyűgözte le a világot. Boris Ignatovich is készített már építkezésről úgy fotót, hogy abban az ember és vas, mozgás és tömeg, izzadtság és merev erő találkozása olyan expresszív, mint egy Vertov- vagy Eisenstein film valamelyik jelenete (Hervé kedvence).
Nem mondhatjuk, hogy Hervé előtt ne láthattunk volna már "Hervé stílusú" fotókat, mégis, amikor Hervé fotói megjelentek, átütőek tudtak lenni. Először is magát Le Corbusiert vették le a lábáról, ami csodás dolgok kezdetét jelentette.
Hervé egyszerre érzett rá egy nyelvre, egy gondaltrendszerre - az építészet részéről, és a fotográfiáéról egyaránt. Nehéz másképp látni műveit, mint egyfajta megvilágosodás állapotában elkövetett fantasztikus, extatikus műveket. Megvilágosodás mind az építészet, mind a fotográfia tekintetében. Hervé előtt az épületfotózás a Philip Delamotte munkásságának megfelelő dokumentatív műfaj volt (persze, készültek kifejezetten gyönyörű, "Hervé stílusú", dokumentáción messze túli képek is, de a kritikus tömeg nem volt meg, az emberek és a szerkesztők számára is az épületfotó továbbra is egyfajta dokumentáció volt, megmutatni, hogy hogy néz ki az épület, egyfajta semleges közvetítés).
Hervé azonban a barrikádra vitte a műfajt, és elegáns művészi egyszerűséggel, közvetlenséggel képes volt a világot egy vadiúj látásmóddal megajándékozni. Képei (ez valójában minden képre igaz valamilyen mértékben) megtanítják a nyelvet, a gondolkodást, a látásmódot a befogadónak - a befogadás pillanatában. Képei, ahogyan Kulesov beszél a kameráról - "felszabadítják a látást". Kulesov persze filmkameráról beszél, és gondolatmenetében a mozgás és a vágás azok, amik a felszabadítást végzik. Hervé fotó-kamerája ugyanezt teszi, forradalmi és expresszív (és expresszionizmuson túli) módon szabadítja fel a látást - a fény, az árnyék és a kompozíció eszközeivel.
Hervé képeit áthatja az eleven geometria élvezete, a gondolkodás, a formák zeneként való megélése, az egyéni élmény, az 'impresszió' ünnepe. Impresszió ... ha belegondolunk, már maga a fotográfiai eljárás sem más, mint "impressziók" rögzítése, a lencsén keresztül a fényérzékeny nyersanyagra beeső fényé :)
folyt: >> 2. rész - építészet szubjektív nézőpontból
