A multicégeknél megvan a kidolgozott rituálé, hogyan kell kirúgni az embereket , hétvégén, mindig pénteken. Az ennél is durvább verzió az, hogy egyszerűen megszüntetik az illető fizetését (lásd a Hivatali Patkányok), aztán majd észreveszi magát, azt' egyszer csak már nem jön dolgozni.

A magyar képzőművészek minden külön értesítés nélkül akkor találkoznak a vérfagyasztó hírrel, amikor pályázni szeretnének. A magyar választók pedig soha. Választási ígéretekben nem szerepelt a képzőművészek embertelen megszorítása, ellehetetlenítése, a hírekben ugyancsak nem beszélnek róla, hiszen a festőművészek nem képeznek akkora hírértéket, mint pl. a valóságshow-k szereplői.

Óriási változás lesz ez - pályázni lehet ugyan, de csak 4 évente 1x. Ennek a megszorításnak a bestialitása abban rejlik, hogy egyetlen alkotóművész sem úgy él, hogy képes lenne 3 évekre felfüggeszteni a tevékenységét. Más a 'kevesebb pénz' - típusú megszorítás, és más az, hogy "fess kevesebbet"-alapon a művészeket időzárral büntetik, 4 évente 1x biztosítva számukra alkotói évet.
Akit egyszer kitüntettek, azt utána 3 éven keresztül azzal büntetik, hogy nem pályázhat. Ez büntetés, diszkrimináció. Mintha a képzőművészek támogatása valamiféle megkérdőjelezhető jogosságú segély lenne, mint például a bankoknak kiosztott mentőcsomagok. Pedig itt emberi életről, alkotásról van szó. Menyire becsüli meg az állam a művészeit? Vegyünk például egy 65 éves festőművészt, aki pl. 75 éves koráig mostantól maximum 2x részesülhet pályázati támogatásban - 10 helyett. Jó ez a társadalomnak? Jó ez valakinek? Leépíteni képzőművészetet? Leépíteni a képzőművészeket?

Ez konkrét barbarizmus, amely emberek életét lehetetleníti el, s teszik ezt úgy, hogy a hivatalt, a bürokráciát a hatalom karjaként alkalmazzák, a hatalom és az ember közé helyezve - az ember fölé helyezve. Egy egészséges társadalomban a bürokráciát építik le, nem az embereket, s nem a művészetet, egy egészséges társadalomban a hivatal az embert szolgálja, s nem egy olyan intézmény, ahol az embert alattvalóként kezelik, ahol 4 évet kell sorban állnia azért, hogy 1x pályázhasson.

------------------------------------------------------

Egy társadalom csak akkor működhet egészségesen, ha áthatja a szolidaritás (ami nem azonos a keménykedéssel :)). A társadalom minden rétege megérdemli a figyelmet és a támogatást, megérdemli, hogy életüket, munkájukat a kormányzat, illetve az állam tisztelje és segítse. Az idős emberek nyugdíja, szívgyógyszere fontos. A hátrányos helyzetű, szegénységben élő gyermekek, családok segítése fontos. A fiatalok oktatása fontos. A művészek munkájának támogatása fontos.

Ami a festőket illeti, a mai Munkácsyk a pályázatokon nyerhető évi 4-500 ezer forintotokat tipikusan arra használták, hogy vásznat, ecsetet, festéket vásároljanak belőle. A festészet nem olcsó mulatság. Eleve egy teljes életet igényel, de az anyagiak is komoly tényezőt jelentenek. A festők, képzőművészek ugyanennek a megszorításokkal terhelt, válságban senyvedő országnak az polgárai, ők is drágábban veszik a tejet, kenyeret, tojást, és őket ugyanúgy is sújtja a válság, mint mindenki mást. Ebben a helyzetben egyáltalán nem mindegy, hogy valakinek az állam beszáll a vászon- és festékvásárlásába, vagy a saját szájától kell megvonnia a falatot. Ha egy festőnek a festés és a kenyér közt kell adott esetben választania. Ha egy ország így bánik a festőivel, képzőművészeivel, az konkrét barbarizmus. Valódi leépítés. A képzőművészet szándékos, tudatos és céltudatos leépítése. megszorítás: a vérkeringés elszorítása. Ha a kormány pénzt vonna el, az csak egy megszorítás lenne. Az új regula azonban egészen más, ez valódi ellehetetlenítés, hiszen ha valaki négy évente csak 1x pályázhat, pontosan azt veszik el tőle, hogy életvitelszerűen festő lehessen, és ne egy őrült, aki a kisgyerekeitől, családjától pénzt von el, hogy kiélhesse alkotó vágyát, alkotási kényszerét.

Szegény Munkácsy most biztosan forog a sírjában egy ilyen barbár festészet-ellenes rendelkezés nyomán. Állami műalkotás-születésszabályozás. Amíg ezt felelős vezetőink (akik nyilván képesek a helyzet racionális újragondolására), helyre nem hozzák, magyar festők fognak a margóra kerülni, eltűnni, és művek nem fognak létrejönni - ami megengedhetetlen. Ugyanolyan, mintha valakik bemennének a Magyar Nemzeti Galériába és műveket égetnének el. E rendelkezés a jelen és a jövő Munkácsyjainak képeit égeti most el, a jövő Munkácsyjainak az életét teszi lehetetlenné. Így nem lehet emberekkel bánni.

lásd az exindex által belinkelt dokumentumot az NKA honlapján