Jack Ryan: Árnyékügynök

A nézőnek az az érzése, hogy a film megcsúszik egy banánhéjon, és innentől végigszánkózza a teljes műsoridőt, valójában azonban ez tervezve van. A helyzet az, hogy a gagyiságot fokozatosan vezetik be. Először van egy villanás, aztán .. egyre több. A vége felé pedig már készpénznek vesszük, hogy ez a film ilyen. Körülbelül ennyi. Most elsősorban néhány emlékezetes megcsúszást említenénk fel, ez minden bizonnyal elég lesz ahhoz, hogy képet tudj alkotni a film minőségéről.

Először egy kis fizikai probléma adódik, ez a banánhéj, amivel minden kezdődik. Adott egy 150 kilós fickó, akivel az egyetemi tanársegéd testalkatú főhősünknek el kell bánnia. Világos, hogy ez lehetséges, de az is világos, hogy nem úgy, ahogyan a filmben látható. Először is, egy bérgyilkos ha egy szobában elővesz egy pisztolyt, akkor picit fura, hogy ha nem sikerül eltalálnia a tőle 3 méternél közelebb lévő célpontot. Másodszor, ha egy 150 kilós alakkal akar valaki elbánni, akkor talán nem birkóznia kellene, mert abban sok esélye nincs. Mindegy, ezek a filmek már csak ilyenek, a cél nem az, hogy bármi értelmeset a vászonra vigyenek, hanem csak hogy rágógumiztassák a szemed, cserébe a jegy áráért.

Ennél durvább persze az a rész, amikor Jack Ryan azt mondja az őt beszervező CIA ügynöknek, hogy de magukat nem kedvelik az emberek, fogolykínzások, miegymás, és utána várja, hogy a CIA-s mondjon valamit, amivel valami magyarázatot ad arra, hogy mitől lennének ők a jófiúk, de nem mond semmi értelmeset – a forgatókönyvíróknak nem jutott eszükbe semmi:) Erre Jack Ryan: tud maga ennél jobbat is, nemde? Persze tudok, mondja a CIA-s – csak most nem mondom meg .) Konkrétan átugorják ezt a részt.

Később, amikor Keira Knighley megtudja, hogy a pasija CIA-s, azt reagálja, hálistennek, én meg már azt hittem, hogy megcsalsz. Nehéz megtippelni, mennyire tartották humorosnak ezt a fordulatot forgatókönyvírás közben, de valószínű, hogy nem a frappáns és humoros jellege miatt tartották mg, hanem azért, mert cél volt a „cég” image-ének a reparálása (a mi – állítólagos – szórakoztatásunk leple alatt).

A filmben figyelemreméltó, hogyan csináltak Oroszországból újra ellenséget. Új világháborút jelentettek be, amelyben az USA ellenségei tönkre akarják tenni a dollárt. Miközben az átlagpolgár popcornt helyez a szájába, és szórakozottan rágicsál, a fejébe szépen beinjekciózza a film a töltetet, miszerint bármilyen eszközzel meg kell akadályozni a dollár árfolyamának zuhanását, plusz, kőkemény elszántsággal igyekszik belevésni a néző fejébe, hogy ismét terrorveszély van.

Nos, mit mondhatnánk ... reméljük, nem lesz annyira sikeres, hogy tévésorozatot csináljanak belőle (mert a harmadik harmadban már nyíltan a Szupercsapatot koppintotta), másfelől viszont tökmindegy, mert ha ne ebből lesz ember-butító sorozat, akkor valami másból. A film miatt a következő „művészeket” írtuk le: Keira Knightley, Kenneth Brannagh, Kevin Costner. Basszus, menyi K-betű ..