2012-11-13

Xantus János – avantgárd filmművész

Egy közösség, egy társadalom, egy kultúra kitünteti a művészeit. Erre készülünk itt és most, menet közben – mert nincs semminek sem vége, csak … mégis. Azt mondják, minden ember egy gondolat – nos, ez felületes megfogalmazás, minden ember (vagyis potenciálisan minden ember) egy gondolatmenet, egy diskurzus vezérfonala. Xantus János egy hihetetlen izgalmas diskurzus, egy elképesztően friss és eredeti beszélgetés fonala a magyar kultúrában – és most ez véget ért, hiszen mától nem készül több Xantus-mű. Tragikus ez a visszavonhatatlanság – ugyanakkor … ennél talán még fontosabb műve pompás visszavonhatatlansága!!!

Nyár óta készül a cikkünk az Eszkimó Asszonyról, plusz a '80-as évek magyar avantgárdjáról, amely Xantus filmjével, azon belül pedig Mariettával indult, a Diorissimo-val. Óriási jelentősége van, s maga az esztétikum is elképesztő. Az, hogy az Eszkimó asszony fázik az egyik legjobb magyar film, ever, tényleg csak minimális konstatálása a helyzetnek.

Arról van ugyanis szó, hogy a '80-as évek elején létrejött egy alternatív diskurzus, egy alternatív kultúra, egy avantgárd, amely aztán … köddé vált (amikor a Szovjetunió összeomlott és lebontotta magát). De a Szovjetunió, illetve a rendszer lebontását a művészek társadalma hajtotta végre Európa-szerte, amin belül a magyar avantgárd élvonal volt.

Ez óriási jelentőségű tény … de ez mind semmi ahhoz képest, hogy mekkora szépség-élményt okozott kultúránk fiataljai számára hosszú évtizedeken keresztül!! Maradjunk most csupán ennél az apró ténynél … az okozott szépségélménynél … Xantus János, nincsenek szavak, hogy ezért a szépségélményért a hálánkat kifejezzük !!!!

„Papírvékony jég a hullámokon minden hatalom” – mondja a Trabant dalszöveg (Vető János), de ugyanilyen papírvékony egy értelmező típusú filmrendező aktivitása is. Adott egy filmes, aki szeretné elkészíteni a kor-képet, a képet, amelyben mindenki ráismer a korra, egy képet egy mozi-film formájában. Xantus János megcsinálta. Minden idők 3 legkultikusabb magyar filmjének egyikét készítette el (Megáll az Idő, Kutya éji Dala, Eszkimó asszony fázik – ez utóbbi kettő Jeles Álombrigád-jával egy évben, 1983-ban!!). Ez azonban nem holmi sportteljesítmény, hanem művészi és emberi érzékenység, elképesztő látásmód, egy karizmatikus tehetség eredménye, amely révén képes volt az emberekből, személyekből és a valóságból kihozni azt, amit.

Xantus János egy pimasz (pimasz módon ellazult) művész, aki természetes lazaságát egyetlen percre sem fogta vissza, sőt, arra használta, hogy a többi laza (leglazább) művésszel együtt eszméletlen izgalmas dolgokat hozzon létre. Az Eszkimó Asszony pimaszsága nem ismer határt. A budapesti valóságot egyedülálló módon jelenítette meg a maga (VALÓSÁGOS) kettősségében!!

Adott egy valóság a kisemberrel Kőbányán, a panelben, és adott egy valóság valahol a dombon, egy műterem ”lakásban”, egy ház mellé épített műterem lakrészben. Adott egy csöves életmódot folytató, nulla forintból és szerény fizetésből élő férfi – és adott egy művész, aki bármelyik lányt megkaphatja, és aki a város felett él. Gyönyörű és pontos, és felkavaró – nemcsak a keret, hanem minden egyes részlet!

Nincs szó semmiféle szentimentalizmusról, például úgy, hogy Laci utálná magát azért (ahogyan Tolsztoj), hogy nem dolgozik :))) Ilyenről szó sincs!! És ez a pimaszság! A valóság zavarba ejtő megfestése. Budapest a '80-as években! Boguslaw Linda – a művész, akit csak a szabadság és a szerelem érdekel !!! Meg a művészet, a gyönyörű és felkavaró zene!!!

Az Eszkimó Asszony nem holmi osztályharcról, hanem a szabadságról szól, és Xantus János oly módon domborította ki, mi ez a jelenség … amire a magyar kultúrában roppant kevés a precedens … Ma is megborzong az ember .. Ma is, mindig is …

Egy felfedező, nyitott szellemű fiatal művész, aki a '80-as évek budapesti filmes avantgárdját elindította, s aki a világ legelvontabb fogalmát, a szabadságot képes volt eszméletlen finom és maradandó módon megjeleníteni filmen .)))) Örökké ható módon …
Úristen, Xantus János!!!! Most is pontosan ugyanaz a fiatal filmrendező, mint pár éve, 1983-ban!! Látjuk magunk előtt a mozi-still-eket, „Eszkimó asszony fázik”, és alatta „Xantus János”, a legjobb magyar filmrendező név, Bódy Gábor, Jeles András és persze Erdély Miklós neve mellett!! Most is ugyanaz van, hogy fordulhatott elő, hogy mégis … ???

Sebaj, értjük … kiröppentél az űrbe, a lá „Kalandra fel!” … de hát ez csak egy űrséta … semmi több … nem igaz?

Tök jó, mert mondjuk a hiányod eszméletlen nehéz lenne elviselni …

Xantus János, te egy zseniális művész vagy! A szabadság, a szépség és az elmúlás leggyönyörűbb, legfelkavaróbb megjelenítésének művésze – lásd az elveszett halacskás fülbevaló a tengerparton, a kagylóhéjak s kavicsok között …

A közösség megbecsüli a zseniális művészeit …
és ragaszkodik hozzájuk …
örökre.

......................................................................

Tudod, hogy soha sincs vége
tudod, hogy mennyi elég.
Kéne egy kis hely az agyban
Én túlélni szeretném.

Eljött a ma a tegnapra
és ugyanez lesz holnapra,
elmentél, hiába várok,
de jól vagyok, ha nem hiányzok

Várok is meg már hiába,
látod? minden be van zárva.
Nem megyek, hiába kéred,
úgyse talállak meg téged.

Nem megyek, hiába várod,
rég kiürült ez a város,
nem hiszem, hiába kéred,
nem értem, minek beszélek.

Nyáron alszom téli álmot,
és szavakat nem találok.
Szörnyűek ezek az esték,
ha nem fognál most leesnék.

Leestem és összetörtem,
látom magam a tükörben:
fénylő arccal a sötétben,
fáradtan és összetörten.

Ránéztem és összetörtem,
sokkal jobb ez, mint hittem.
Vagy rosszul vagy jól vagyok,
nem voltam és itt vagyok.

Tudod, hogy soha sincs vége,
tudod, hogy mennyi elég.
Kéne egy kis hely az agyban,
én túlélni szeretném.

Eljött a ma a tegnapra,
és ugyanez lesz holnapra.
Elmentél, hiába várok,
de jól vagyok, ha nem hiányzok neked.

-jepe-

2012-11-13