A főszereplő az Avatar-ral befutott Sam Worthington, aki azóta már bebizonyította, hogy egy drámában egy pompásan helytáll, lsd. az Adósság c. legutóbbi filmjét. Itt most kevesebb játszanivalója akadt, de azt is remekül megoldotta, és alapvetően jó választás volt a hétköznapi és szimpatikus főhős szerepére. A sztori a klasszikus "heist" tipusú történet egy változata, amit magyarban "balhénak" szoktak fordítani, vagyis egy bankrablásos, vagy valamit ellopásos történetről van szó, ami ezúttal valami miatt egy izgalmas filmet ad ki.



Ha belegondolunk, visszafogott eszközökkel dolgozik a film: adott egy nem túl bonyolult történet, egyetlenegy fő helyszín, ahol a cselekmény 90%-a játszódik (plusz egy-kettő mellékhelyszín), két kézen megszámolható számú főbb szereplők, viszonylag kiszámítható végkifejlet, elválasztható jó és rossz oldal, stb...Mégis -bár a "heist-es" történetek a Soderbergh-féle Ocean's trilógia óta már alapvetően unalmasak- ez a film tudott valamit, mert mi mással magyaráznánk, hogy a fentiek ellenére izgatottan követtük az eseményeket, és tetszett, amit láttunk.



Az okok közzé tartozhat a remek színészválasztás, mivel ez egy kamaradarab, 8 szereplővel, elég fontos volt, hogy minden karakter a helyén legyen. És tessék: tényleg minden szereplő rendben volt, kezdve Sam Worthington a már említett átlagos fickó-tipusával, folytatva az Elizabeth Banks által játszott rendőrnő-tárgyalóval. Banks egyszerűen tökéletes, jó nézni, amit csinál, tulajdonképpen ő rakta helyére a filmet, biztos, hogy az ő talpraesett és komoly személyiségének sokat köszönhet a film. Rajtuk kívül van még egy fiatal párunk, a korahúszas években járó Joey és Angie, akik Nick családjához tartoznak, pontosabban Joey Nick öccse, Angie pedig a latin barátnője (ezt a latinságot a film emeli ki, nem mi). A többiek zsaruk (Edward Burns jópár év után visszatért a vászonra, plusz Titus Welliver is remek Dante Marcus főrendőr szerepében), illetve még ott van az egy fő "rossz ember", akit Ed Harris alakít, nagyon gonosz-gátlástalan alakban.



A történet tulajdonképpen megkapóan egyszerű (Nick-et csapdába csalta Ed Harris, és ezért ki kell őt rabolni, miközben Nick a párkányon álldogál - csak így "tisztázhatja a nevét", ahogy a filmekben ezt mondani szokták..), és azt, hogy ne egy totál sima rablásos film legyen, a párkányon kapaszkodó, ugrani készülő, vagy mégsem ugró (?) főhős jelenlétével próbálják elérni. Előre azt gondoltuk, nem lesz túl érdekes a film, amiben másfél óráig kapaszkodik valaki egy szálloda oldalán, és azt is gondoljuk, a "sima rablásos" filmek szezonja is elmúlt (kivéve az Olasz Melót), de a kettő együtt mégis eleget nyújtott ahhoz, hogy lekösse a figyelmünket, végig a film alatt.


Az alkotók egyik fő célja az lehetett, hogy a film érzékeltetni tudja a magasságban kapaszkodó ember lelkiállapotát, fizikailag is megpróbálja átadni azt az érzést, ami egy pár centis párkányról utcára való letekintéstől adódik, mert ez egy érdekes elem, amilyet így még nem láttunk, valljuk be. Ez a szédítő párkány-akció elég jól "átjött", és azt is érzékeltük, hogy New York kicsit cinikus, kicsit támogató és érdeklődő népe mennyire hangsúlyos a filmben (ahogy vagy biztatják Nick-et, hogy ugorjon le már végre, vagy látványosan drukkolnak neki, bármi okból is csinálja ezt a dolgot).

------------------------------------------------------