|
|
Január-Csapda
Érdekes
volt ez a január, ha választani kellene, hogy melyik stimmel a "januárban
minden 2X annyi időbe telik" és a "januárban
mindig 2X annyi dolgot akarnak csinálni az emberek"
között, az utóbbira voksolnánk.
Talán az lehet a január csapdája, hogy amikor elkezdődik, nem is arra gondolsz,
hogy a következő 31
napban mi mindent kell csinálni, hanem hogy az egész következő évben. Visszatérve
a voksolásra, a Csapnivaló Awards egész jól sikerült, azt lehet mondani,
hogy bevált, így jövőre számíthatunk a másodikra. Az ideális
január egyébként, (most
már látszik), úgy nézhet ki, hogy Csapnivaló Awards, utána Sundance Park
City-ben, majd Filmszemle Budapesten. Persze, sajnos a hétköznapi halandóknak
a Sundance-et egyáltalán nem könnyű beiktatniuk a januárjaikba, de ha tudod,
hogy mit akarsz, máris félúton vagy a cél felé. Egy szó, mint száz, bocs
a viszonylag késői megjelenésért.
|
"John
Malkovich Belsejében" |
Akartál
már valaha valaki más lenni? John Cusack és Catherine
Keener egy céget indítanak, JM
Inc. néven, a szolgáltatás, amit kínálnak nem más, mint hogy megtapasztalhatod,
milyen lehet John Malkovich-nak lenni. Gyakorlatilag egy szobáról van szó,
amiben van egy lyuk, és ha oda bemész, egyszerre csak John Malkovich fejében
találod magad. Hihetetlenül eredeti történet, és ráadásul ez még csak a
kezdet, hiszen még nincs is szó a kölcsönhatásról a John Malkovich fejében
tartózkodók és John Malkovich között. Spike
Jonze filmjét csak
úgy jellemzik, hogy "na ezt aztán még álmodban sem találtad volna ki".
Már ott nagyon szürreális az egész szituáció, hogy egy forgatókönyv-író
(Charlie Kaufman) egyszercsak leül a gépe elé, és
leüti "Being John Malkovich",
(A John Malkovich Menet). Már itt, az alkotói folyamat legelején annyira
szokatlan, sőt, mindennel ellenkezik, amit a filmgyártásról tudunk, (mármint
az emberiség), és ez még csak a kezdet, mer a jóember, (Charlie
Kaufman) tényleg megcsinálta,
megírta és befejezte (első) forgatókönyvét, és bizony a film már kész is
van, be is mutatták, (99 nov), már rég behozta az árát is, (13 millió),
sőt többet, (20 millió), és Januártól már a szomszédos országokban is játsszák,
pl. Svájc, és alig várjuk, hogy hozzánk is elérjen. Már csak az a kérdés,
hogy miért pont John Malkovich? Ha egy színészt kell választani az összes
közül, illetve egy híres embert, aki saját magát el tudja játszani egy
filmben, (kívülről belülről), akkor miért pont ő a sok közül? De
ahogy elolvasod a címet, ahogy kimondod, "Being John Malkovich", támad
egy olyan érzésed, hogy Charlie
Kaufman jobb személyt nem is választhatott volna a célra, és nem is gondolhatjuk,
hogy egyetlen percig is filózott volna, hogy "na ki legyen?". Mindenesetre
érdekes elképzelni, milyen érzés lehetett John Malkovich számára egy olyan
filmben forgatni, ami őbenne játszódik, és az ő nevét viseli, és a csapókon,
a diszpókon, de még a színész öltözőkocsikon is az áll: "Being John Malkovich".
John Malkovich feleségét Cameron Diaz alakítja, John
Cusacknak a filmben hosszú
haja van, Catherine Keener-t
a Csapnivaló c. filmből már kedveljük, John Malkovich-ot pedig már senkinek
nem kell bemutatni, (vagy mégis?), szóval minden adott egy igazán különleges
filmhez, amit tényleg alig várunk.
A
Napfény Íze, amit a tengeren
túl egyszerűen "Sunshine"-nak hívnak a Torontói 20. Genie
Awards-on megkapta a
legjobb film díját, január 30.-án. Robert
Lantos, a film producere,
(Alliance Atlantis Productions) köszönetet mondott Kanadának, a választott
hazájának amely lehetővé tette, hogy az eredeti hazájáról filmet gyárthasson.
Azt is megjegyezte, hogy örült, hogy ilyen komoly és minőségi verseny alakult
ki ezért
a díjért barátaival, David Cronenberg-gel és Atom Egoyan-nel.
Kevin
Williamson forgatókönyve
a Scream 1. egészen jól bevált, a film 15 milliós költségvetésének több,
mint felét az első hétvégén be is hozta. Idióta horror-baromság, mondhatná
bárki, de szó, ami szó, voltak benne nagyon izgi megoldások,
amik miatt Kevin Williamson megérdemli, hogy a horrorfilmek egyik mestereként
tiszteljük, vagy legalább is kedveljük.
Ha
egy gyönyörű lány meghal egy filmben, az mindig nagyon húzós, senki nem
örül neki, különösen, ha főszereplő. Ehhez képest a Scream 1. elején Drew
Barrymore hihetetlen
brutalitás áldozata lesz, rögtön a film elején. Ekkor még direkt utálja
az ember a Scream 1-et, de az élet megy tovább, és még ha tévében nézzük, akkor
sem kapcsolunk át, hát még nem a moziban, ahova direkt szórakozni mentünk,
(és a coca-colánkból még csak egy-két korty fogyott el.) Semmi értelmeset
nem lehet találni a történetben, mégis működik, mert benne van, hogy az
élet megy tovább, hogy az előző főszereplő már nem a főszereplő, satöbbi.
A film, a Scream 1. nagy színésznője Rose
McGowan, (Tatum) is sajnos
meghal, és ennek sem lehet örülni, (az a garázsajtó elég durva volt), de
mégis elmondhatjuk, hogy itt most olyan filmet láttunk, amiben nem a megszokott
filmes törvények uralkodnak, (például eléggé szűk a védett karakterek száma,
akikről nem kell lemondanunk a film során), és ez a kis másság üdítő tud
lenni. Nem is említve a videótékás srácot, aki folyton komoly szabályokkal
dobálózik, hogy "hogyan
éljünk túl egy horrorfilmet",
ami a film legjobb eleme. Szinte zseniálisan jó az a jelenet, amikor tékás
barátunk a tévében néz egy horror-filmet, és egyedül maradt a szobában,
és ordítozik a filmben szereplő színésznővel, hogy "nézz hátra!", miközben
a gyilkos éppen mögötte van.
A
Scream 1. nemcsak egy futó kaland volt, gyakorlatilag a következő Scream-ek
teljesen hűségesen követik, másolják az első rész vázát. A második rész
tanulsága az volt, hogy óvintézkedéseket kell tenni, hogy a forgatókönyv
darabjai ne kerüljenek fel az internetre. Egy-egy forgatási nap során sok
alkalom nyílik egy-egy oldal "elemelésére", így határozottan komoly erőfeszítéseket
kellett tennie a gyártó cégnek, hogy ez ne fordulhasson elő. Ennek eredményeként
elmondhatjuk, hogy a Scream 3. szűzen
jelent meg a mozikban, Február 4.-én, minden idők legtöbb mozijában egyszerre.
Ez az "epizód", a harmadik és utolsó, 40 millióból készült, Neve Campbell,
(Sidney Prescott), és David Arquette (Dewey seriff-helyettes, szegény Tatum
bátyja, éltben pedig Rosanna és Patricia Arquette tesója) az első részből
tették meg ezt a hosszú utat idáig. A horrorfilm, amit a Scream 3-ban néznek,
a "Stab 3" főszereplője most Jenny McCarthy, az MTV tavalyelőtti szex-dívája,
(Sarah Darling), aki Tatum-ot alakítja ebben a film-a-filmben Stab 3-ban.
A Scream 3. minden idők legjobb februári nyitását produkálta bevétel terén,
amely egyben a Miramax eddigi legjobb bevételét is jelenti egy megnyitó
hétvégén, 34,7 millióval, és ami még szebb, az amerikai sajtó szerint a
film tök jó!
|
Deepa
Mehta indiai származású
kanadai filmrendezőnő új filmjének forgatását hindu tiltakozók tették szinte
lehetetlenné. A film címe "Water", ami egy trilógia harmadik része, az
előző rész a "Fire volt. Az erőszakos tiltakozók,
(azért nem tüntetőknek nevezzük őket, mert konkrétan kárt tettek a film
előkészített helyszíneiben, és az eszközökben, ezzel mintegy 650
000dollár
kárt okozva a produkciónak) az ellen harcolnak, ahogyan Deepa Mehta az
özvegyeket ábrázolja a 30-as években, (India és a Hindu vallás nem a feminizmusról
híresek).
Mehta
stábjának természetesen volt engedélye a forgatásra, az "Information and
Broadcasting Ministry"-től ugyanúgy, mint az Uttar Pradesh állam (ahol
a filmet forgatják) hivatalától.
Az
anyagi káron túlmenően eléggé zaklatott körülményeket idézett elő, hogy
egy nappal a forgatás előtt még az is felmerült, hogy a filmet visszahívják,
mármint Kanada, ugyanaz az ország, amely 98-ban a trilógia első részét,
az "Earth"-öt delegálta az Oscar-ra a legjobb külföldi film kategóriájára,
pedig Deepa Mehta
nem Kanadában született. A forgatás szerencsére mégis elkezdődött, és reméljük,
hogy a film azon felül, hogy határozottan jó minőséget képviselő kanadai
művészfilmről van szó, valamilyen formában előbbre lendíti majd az indiai
nők helyzetét is.
Leonardo
di Caprio és a Beach c. film végre megjelent, az egykori Thaiföld-i konfliktusok
már a múltéi, hogy az érintetlen őstermészet érintetlenségének védelmében
támadták a produkciót, és mára már a
Beach "csak"
egy különlegesen kedves kis fiktív szigetet jelent, a hátizsákos utazók
álmát, ahol Leonardo a Titanic után partra vetődik. Persze az élet nem
habostorta, és a hátizsákosok jól egymás ellen fordulnak, mint ahogy a
turisták is utálják az olyan időszakokat, amikor sok a turista. Danny
Boyle, a Trainspotting
rendezőjének 40 milliós költségvetésű filmje 6.-án ünnepelhette premierét,
és világszerte 11-én mutatják be. Kis hazánkba is igen gyorsan meg fog
érkezni, előre láthatóan március 23.án, és természetesen az "A
Part" címet fogja viselni.
Közép-Amerika
legkisebb országában, El
Salvador-ban betiltották
a Stigmata c. filmet, amely hozzánk 10-én
érkezik meg. A filmre vonatkozó tilalmat aztán mégis feloldották, de igen
kemény megszorításokkal, például csak 18 éven felülieknek, és csak a nap
bizonyos óráiban vetíthetik, és szinte alig lehet reklámozni.
A filmet a Katolikus egyház elleni támadásként értékeli a (gazdaságilag)
nagyon elmaradott, nagyon vallásos érzületű, és nagyon pici ország.
Január
20 és 30 között Zajlott az idei Sundance Festival,
a helyszín továbbra is Park City, Utah. Tavaly egészen komoly vádak érték
a becses fesztivált, melyek szerint a Sundance is már csak a nagymozikkal,
mainstream-ekkel foglalkozik, és a művészibb, kisebb költségvetésű filmek
szépen mehetnek a Slamdance-re. A Slamdance fesztivál 95 januárja óta működik,
szintén Park City-ben,
a Sundance-szel egyidőben, idén január 22-től 29-ig. Idén, a Sundance szervezői
figyelembe vették a tavalyi kritikákat, és ennek megfelelően rendesen kielégítették
a Sundance iránt támasztott igényeit a közönségnek. A 11 napos fesztiválon
374 dokumentum, 719 nagyjáték, 254 nemzetközi nagyjáték és 1928 nemzetközi
rövidfilm közül állították össze a menüt, amely végül 112 nagyjáték, és
65 rövidfilmet tartalmazott. Ezek közül 71 világ-, 8 Észak Amerikai-, 18
pedig USA premier. A Sundance Festival-on a hab a Park City által kínált
remek síelési
lehetőség, a friss levegő, és a tél, (a 2002-es Téli Olimpiát itt fogják
megrendezni). A fiatal
színészek számára a rengeteg újságíróval való találkozás, a producerek
és rendezők számára pedig az a lehetőség kínálkozik, hogy forgalmazót találnak
a filmjeiknek. Így okkal nevezhetjük a független (indie) filmek forgalmazási
bölcsőjének a Sundance-et. Például tavaly a nagyszerű Go-t
is itt lehetett először látni. Idén -a nemzetközi sajtóvisszhang alapján-
azt lehet mondani, hogy a női filmesek tündököltek leginkább. A zsűri nagydíját
(Best Dramatic Feature Award) Kenneth Lonergan "You
Can Count on Me" (Számíthatsz
Rám) és Karyn Kusama "Girlfight"
(Csajharc) filmje döntetlenben nyerte meg. A közönség nagydíját (Audience
Award for Best Dramatic Feature) Raymond DeFelitta "Two
Family House" című filmje
nyerte meg. Jövő tavasszal egy 10 vetítő termes multiplexet adnak át Park
City-ben, amely lelátó szerű nézőtérrel, és THX (digitális) hang lejátszására
képes rendszerrel lesz felszerelve. Ez a 7 milliós beruházás végképp és
hivatalosan is moziparadicsommá varázsolja majd Park City-t, mind a sokezer
Sundance-re látogató, mind a helyi lakosok számára. A mozit létrehozó cég,
az RTA 98-ban kezdte pályafutását, és egyebek közt Aspen-ben, Palm Springs-ben
és Monterey-ben épített már mozikat.
Várjuk
az érkezését a Golden Globe díjas Amerikai
Szépség-nek, (február 17.-étől), várjuk
az
A
Csontember-t (The Bone Collector), amelyben
a nagyszerű és szintén Golden Globe díjas Angelina Jolie szerepel Denzel
Washington-nal, és mivel horrorfilm, sokat nem veszíthetünk, (márc 02).
Várjuk a Tehetséges Mr. Ripley-t,
Matt Damon-nal, Gwyneth Paltrow-val és Cate Blanchette-tel, és a Kettős
Kockázat-ot (Double Jeopardy) (dzsepördi)
Tommy Lee Jones-szal és Ashley Judd-dal, thriller kategóriában.
|
|