|
|
A
John Malkovich Menet
Being
John Malkovich 1999
Akartál már valaha
valaki más lenni? Képzeld el, hogy sorban állsz, este 9 után, egy irodaház
7 és feledik emeletén, görnyedve, mert alacsony a mennyezet, és 200 dollárt
fizetsz, hogy egy negyedórára valaki más lehess, pontosabban: John Malkovich.
Jól
hangzik. Különleges filmötlet, Spike Jonze, rendezésében, aki korábban
a Beastie Boys Sabotage c. klipjét készítette -egyebek közt. A Szereplők
szintén különlegesek, ha John
Cusack neve
feltűnik a stáblistán, az 99%-ban jót jelent, Catherine
Keener hozzá képest ritka,
mint a fehér holló, de aki látta a Csapnivaló c. filmet, egy jó időre megkedvelte
a színésznőt, akár örökre is. De tegyük fel, hogy először látjuk, akkor
is kiemelkedő. Lássuk, "kik vannak még"? Cameron
Diaz, ja, és John
Malkovich, személyesen.
A
film ötlete gyakorlatilag Truman Show kaliberű találmány, egyszerűen elképzelni
is vicces, ahogy valakinek, miután a cím első fele megvan, hogy "Being",
először átfut a fején a gondolat, hogy John Malkovich. Miért pont ő? Meg
egyáltalán, mi ez a különleges filmélményt ígérő szupersó?
A
film határozottan Kafkai módon vezeti be magát, Craig, (J. Cusack) viszonylag
szépen éldegél feleségével együtt, akit Cameron Diaz alakít. Azért csak
viszonylag, mert Craig hobbija kicsit nagyra nőtt, és minden idejét kitölti,
vagyis nincs munkája, amiből pénzt keresne. A Hobbija bábozás, és báb-művésznek
nevezi magát. A felesége, Lotte, (C. Diaz) lágy hangon javasolja neki,
hogy amíg a bábművészet nem válik ismét jövedelmező műfajjá, keressen valami
átmeneti állást. Mivel már nagyon kiesett a pikszisből a sok bábozás miatt,
az összes álláshirdetés közül csak egyet tud bekarikázni: "keresünk kimondottan
alacsony termetű, ügyes kezű akta-kezelőt". Mindezt egy olyan lakás közepén,
amelyben Lotte állatokkal foglalkozik, papagájok, csimpánzok állnak az
egykor egy rövid időre bizonyára boldog házaspár közé, illetve folyamatosan
ott tartózkodnak.
Craig
végül megkapja a munkát. A liftet vasrúddal kell szétfeszíteni a két emelet
között, a főnk éppen 105 éves, a felesége és titkárnője elmebeteg, és mindenki
görnyedve közlekedik az iroda egész területén. Craig elsőre beleszeret
Maxine-be,
(Catherine Keener). Ott ül, bombázó fehér rucijában.
Maxine
gyakorlatilag egyből kiszűri Craig-et, hogy színtisztán nem az esete, nincs
mit tenni. Aztán jön a nagy találmány, Craig egy szekrény mögött felfedezi
a kicsi ajtót, amin belépve John Malkovich fejében
találja magát. Ez elég egyszerűen van megoldva, ő néz ki Malkovich fejéből,
és kész. Aztán 15 perc múlva a New Jersey-i autópályán pottyan ki a rendszerből,
(szó szerint, mintha az égből pottyanna oda). Elújságolja Maxine-nek,
aki hamar rájön, hogy üzlet van benne. És amikor a cég, a Lester Inc. Bezár,
egy kis papírfecni hirdeti, hogy itt található a J. M. Inc. Ez nagyon jól
hangzik, de a poén nem itt van eltemetve, hanem ott, hogy Lotte is kipróbálja
ezt a menetet, és rájön, hogy transzvesztita akar lenni, vagy transz-szexuális.
Lényeg, hogy fiú bőrben érzi jól magát, női aggyal. Innen műár csak egy
köpés a fura szerelmi háromszög, Craig és Lotte egyaránt Maxine-be szerelmes,
Maxine viszont egyedül John Malkovich-csal szeret randizni, meg ilyenek.
Így a házaspár felváltva
ugrál
bele Malkovich bőrébe, hogy lefeküdhessen Maxine-nel.
Vannak
a filmben meglepő és jó humorok, de egészét tekintve nem egy erős humorú
film mégsem. Vannak benne jó jelenetek, méginkább jó megoldások, de nem
lehet könnyen rámondani, hogy jó film. Amolyan aranyos kis művészfilm,
ami noha nagyon eredeti ötleten alapul, igaziból utánérzések
egyvelegének tűnik. Látszik, hogy humoros akar lenni, látszik, hogy olyan
akar lenni, mint a Brazil, vagy bármelyik Monty Python, de valahogy mégsem
jön neki össze. Nehéz megmondani, hogy miért, de van egy pár tippünk. Nem
használták ki a rengeteg lehetőséget, ami abban rejlett, hogy John Malkovich
egyszerű hétköznapjaiban kalandozzunk, mert ne feledjük, a néző is kicsit
azért fizet be a filmre, amiért a filmben szereplő kliensek egy körre. De
ennél is zavaróbb, hogy az egész Malkovich-ból csak annyit látunk, hogy
lányos hangon beszél, ami azért baj, mert ha valakiről, akkor Malkovich-ról
tényleg van elképzelése az embernek, hogy milyen lehet. Izgalmas, változatos,
élénk személy. Ehhez képest a film, nem hogy nem erősíti meg az elképzelésünket,
de mintha direkt cáfolni akarná azt, ezzel a film egyetlen fix pontját
téve labilissá,
hiszen nem azért ültünk be, hogy egy merőben más képet kapjunk, és azt
is csak a felület mentén, és annak is csak az legyen a poénja, hogy John
Malkovich esetleg homoszexuális, de legalább is bizarr módon magányos,
és egyetlen barátja egy fiú, Charlie Sheen. A humorossággal pedig az a
gond, hogy ha egy film humoros akar lenni, akkor
azt el kell döntenie, és vállalnia kell, és nem ér az elvont, intellektuális
szféra-humorokból nagy ritkán előugrani egy-egy rendes poénnal, mert mire
észrevesszük, hogy hoppá, ez egy humor
volt, illetve az is akart lenni, addigra visszasüppedünk a film kiegyensúlyozottan
lapos menetébe. Ezzel együtt érdemes megnézni, csak nem John Malkovich
miatt, mert belőle van a legkevesebb, de Catherine Keener nagyon jó benne,
egyébként meg egy érdekes, jó tűrhető, alacsony költségvetésű művészfilm.
-floyd-
|
A
Függőkert
The Hanging Garden
- 1997
A művészfilmek
barátainak esetleg csemegeként hangzik a Függőkert címe, hiszen a Kert
remek film volt, és ha már valami egyszer "kert", akkor talán nem is lehet
rossz. Félretéve a viccet, valami miatt tényleg úgy lehetett érezni, hogy
a Függőkert igazi csemege lesz, ha másért nem, hát azért, mert kanadai
film, egy Alliance Produkció, mint például a Sweet Hereafter, és Sarah
Polley ebben is szerepel, noha nem főszereplő.
Minél
időseb és sikeresebb egy filmes, annál gyakrabban hangoztatja, hogy a film
lényege a történet-mondás. (Érdekes módon hazánkban inkább mesélésnek nevezik
ugyanezt). A történet-mondásnak drasztikusan két verzióját tudjuk elkülöníteni,
az egyik ugye a narráció, amikor, mint egy híradóban, egyszerűen tudatják
veled, amit tudnod kell, mint például a nagyszerű Amerikai Szépség-ben.
Ennek a módszernek a szöges ellentéte amikor nemcsak, hogy nem mondanak
semmit, de mutatni is csak úgy mutatnak, mintha egy idegen partiba csöppentél
volna, neked kell összeraknod
a képet, és ajkár a film teljes hosszán keresztül várhatod, hogy leessen
a tantusz. Önmagában ez sem egy rossz módszer, lásd Hatodik Érzék.
Lényeges
viszont az, hogy már a film elején kapjál valami infót, amin el tudsz indulni,
amit a Függőkert nem igazán valósít meg, de sebaj, tegyük fel, hogy ettől
még bármilyen jó is lehet egy film.
Az
film elején, mintegy előzményként "értesülünk" arról, hogy Sweet William
az apja által szinte katonai neveltetésben részesül a növények virágzási
periódusainak és nevének pontos ismerete terén. Ezt a kiképzést ráadásul
nem valami botanikus botanikus kertben kapja, hanem a saját kertjükben,
amiben nagyon komoly kis vegetáció
burjánzik. Amikor a kis Sweet William rosszul mond, vagy csinál valamit,
az apja rendesen megüti. Ekkor a kép bevörösödik, és ez a film legjobb,
és egyben egyetlen művészi effektje.
Aztán
egy új, külön címmel ellátott rész következik, "legényszerelem" címmel.
Ebben a részben már a (korban) középső Sweet
William-et látjuk, aki
legalább százötven kiló, és élete első szexuális élményét egy fiúval szerzi
be. Anyukája kicsit megijed, hogy a fia rossz irányban halad, ezért a helyi
szexuális szolgáltatásairól híres nőhöz elviszi, hogy kialakuljon valami
William és a női nem között. Ebben
a középső részben William húgát Sarah Polley alakítja, természetesen kitűnően,
minden élénkséget belevisz a szerepbe, olyat is, ami nincs is benne. Ez,
mondjuk, ránk is fér, mert különben éppen kezdenénk álomba zuhanni. A filmnek
egyébként semmi köze nincs a világ nyolc csodája közt sokáig számontartott
Semiramis féle függőkerthez, sem Madonna Secret Garden-jéhez. Ez is itt,
a középső részben derül ki, amikor William felakasztja magát. Ah, so! Milyen
naivak voltunk, hogy függőkertet vártunk, és közbe akasztó kertet kaptunk,
mindkettő "hanging garden",
de azért mégsem mindegy. És akkor is naivak vagyunk, amikor azt várjuk,
hogy William súlyának hatására a kötél elszakadjon. Ebben pedig volna ráció,
hiszen, amiről még nem beszéltünk, a film előzmény-része után és a középső
kort felölelő, (eseményekben persze változatlanul nem bővelkedő) rész között
a jelenben vagyunk, a film elején.
Ebben
a jelenben játszódó részben William egyáltalán nem kövér, sőt, határozottan
sportos az alkata. Az esemény, melyekből a film minden harmadában körülbelül
egy van, itt most az, hogy a nővére megházasodik. Alig várja, hogy William
megérkezzen, aztán végre meg is jön, és megtörténik a házasságkötés. A
film középső része után ismét a jelenben vagyunk, és csak majd ott tudjuk
meg, hogy a testvér, Rosemary
miért
akarta annyira, hogy William megérkezzen. A helyzet ugyanis az, hogy William,
ahogy 10 év távollét után hazajön, mindenütt az emlékeibe botlik, ami úgy
jelenik meg, hogy néha ott ül mellette az asztalnál a kis William is. Sőt,
amikor kimegy a kertbe, mindig ott lóg a fán a pufi
William. Ezt megoldani nem volt nehéz, nem úgy, mint Van Damme-ot duplikálni
az Időzsaruban, hiszen mindegyik William-et külön szereplő játssza. És
azt tudjuk meg a film végén, hogy azt a lógó William-et nemcsak William
látta folyton, hanem Rosemary is. Sőt, ha ez nem volna elég, még az apa
is. Egyszercsak William úgy dönt, hogy levágja onnan fiatalkori sajátmagát,
és akkor az apa tiltakozni próbál, sőt, konkrétan ki a akarja ásni a föld
alól, ahova a jelenbeli William ásta. Azért kellett tehát Williamnek sietni
az esküvőre, mert az esküvőt
a kertben tartották, az alatt a fa alatt, és Rosemary remélte, hogy ettől
majd eltűnik onnan a dagi William.
Meg
lehetett volna oldani a filmet jól is, ha egyik idei kedvenc filmünk mintájára
kiderül, hogy William meghalt, és hogy az egész esküvőn is csak szellemként
vett részt, ettől talán még össze is állt volna valami kép. Így azonban
az idei év Joe Black-jével találkozhattunk a film megtekintése során. Thom
Fitzgerald első filmje volt ez, tavaly még készített egyet. Ez csupán úgy
jöhetett létre, hogy az "Akasztási Kert" című filmje megnyerte a 97-es
Genie Awards-ot, (két díjat is), valamint a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon
ugyanebben az évben a legjobb kanadai film címét is megkapta, a Sweet Hereafter-rel
holtversenyben.
(A világ legabszurdabb holtversenye).
Fura,
annyira nagy dobás lenne, hogy egy srác dagi és homoszexuális? Vagy hogy
azzal a sráccal jön össze a nővére, akivel William annak idején szexelt?
Vagy hogy eltemeti a látomás-akasztott sajátmagát, (amikor meg sem halt)?
Mindenesetre nagyon úgy tűnik, hogy komoly feladatra vállalkozik, aki végig
akarja ülni ezt a másfélórát.
-floyd-
|
|