 |
 |
|
|
|
 |
  |
 |
A Szörny
– Lake Placid
(1999)
Lake Placid, vagyis békés tavacska. Moziba járni szórakozás, de hogy a horrorfilmekben mi vonz minket (embereket) elég nehéz megmagyarázni. Tényleg az tűnik a legésszerűbb válasznak, hogy a változatosság és a kikapcsolódás. Induljunk ki abból, hogy ott vagyunk a nézőtéren, és most kezdődik a Lake Placid. Jó címválasztás, mert noha folyamatosan megizzasztja az embert, és igen sok felvételt sikerült annyira tökélyre vinniük, hogy szinte reflexből lebukik a néző a székek közé, valójában egy teljesen békés horror-filmről van szó. Békés, tehát nem sötét-horror, hanem világos, mondhatni egy horror-light. 
A Blair Witch Project-nél már megtanultuk, hogy az olyan helyszínek, amikre városiszonyunk tetőzésekor ábrándozva sandítunk a térképen, vagy esetleg egy természet-film csatornán, teljesen borzasztóak tudnak lenni a filmekben, és olyannyira, hogy esetleg egy életre el is megy a kedvünk attól, hogy ilyen helyre vetődjünk. A Blair Witch kipipálta az erdőt, most jöhet a tó mint olyan. A film első 25 másodperce az, amíg utoljára úgy tudsz látni egy festői környezetben meghúzódó, totál tisztavizű tavat, hogy mesés. Utána rájössz, hogy az igazi egy csempézett, belvárosi uszoda, sok emberrel. Sőt, a legtutibb dolog a szárazföld, autók, emberek, magas házak, stb. Annak ellenére, hogy bőven van benne horror-tartalom, és hogy az Anakondával is simán felveszi a versenyt, a Lake Placid mégiscsak egy bájos film. Az Anakonda jó példa, szintén víz, és szintén szörny. Csak ott ott van John Voight, az emberi gonoszság aktuális képviselője, és az egész film olyan fülledt. Ehhez képest a Szörny előnyére más műfaj. Elsősorban humorával vívja ki a tiszteletünket. Az írója és producere, David E. Kelley egyebek közt az Ally McBeal kreátora, és például a Chicago Hope-é, vagyis a televíziózás világából csöppent át egy körre. Ez pedig – szintén előnyére- meg is látszik a filmen. Mármost hogy kerül a főszereplő (csaj) a helyszínre? Ez minden horrorfilm kardinális kérdése. 
Itt Bridget Fonda paleantológus az egyik New York-i múzeum egyik termében vadul szuszog. Mi baja? - kérdi egy kolléganője, aki éppen belép. Meditálok. Te buta, azt a szülésnél kell így csinálni, most sokkal jobb, ha lassan veszel mély levegőket. Amúgy mi a baj? Elhagyta a pasija, mondja, majd a kolléganője rávágja, hogy tudja, mégpedig amolyan belső forrásból. Bridget elkezd hisztizni, hogy milyen dolog, hogy a barátnője és a pasija összejönnek, de nincs sok ideje, mert egy búvárt megevett a szörny, az isten háta mögötti Maine-ben, és találtak benne egy fogat, a szörny egyik fogát. 
Persze szinte hétköznapos dolog, hogy egy őslénykutatót küldenek egy ilyen baleset színhelyére, Bridget ki is kéri magának, hogy nem vállal területi munkát. De aztán perceken belül már ott is van, Maine-ben. És akkor megérkezik Oliver Platt, a gazdag családból származó elkényeztetett krokodilógus, aki Indiában együtt úszott a krokikkal, és körbepakolja a tábort krokodilcsapdákkal, és nagyon szemtelen a helyi Sheriffel. Oliver Platt-ot több filmből is ismerheti a filmbarát.
|
Először a Beugró-ban jegyezhettük meg talán az arcát, mert ő volt az, akinek méh-allergiája volt, és Lara Flynn Boyle úgy teszi el láb alól, hogy egy autópályán találnak rá, tátott szájjal az autójában, és éppen egy méh mászik ki belőle, szóval emlékezetes beállítás. Persze előtte az Egyenesen Át-ban is láthattuk, de lényeg, hogy ebbe a filmbe is remek színt hoz, szinte attól lehet félni, hogy ő maga nagyobb csapást jelent majd, mint a szörny. Egyből megmondja, hogy kroki van a dologban, és a jóembernek igaza is lesz! A Sheriff (Brendan Gleeson) sem humortalan. Már az első búvárhalálnál is jelen van, és állandóan arra panaszkodott már akkor is, hogy mindenki olyan szarkasztikusan beszél vele. Oliver Platt igazi kihívást jelent a számára. Amikor A Sherrif elveszíti az egyik emberét, mégpedig úgy, hogy a kroki leharapja a fejét, Oliver Platt nem késlekedik előállni egy békülő szándékúnak tűnő történettel. 
Egyszer azt álmodta, hogy elveszítette a fejét, és úgy rohangált, és mindenbe beleütközött, és az anyja nem engedte be a lakásba, a fiúk pedig a fejével fociztak, de ő örült, hogy befogadták, és részt vehetett a játékban. Nagyon utálják egymást, mégis, a végén, amikor Oliver Platt ismét a krokodil szájának közelébe kerül, a Sheriff az első, aki rohan őt megmenteni, szóval mindenki nagyon jó fej, és vicces. Bill Pullman sem rossz mint helyi vadőr. Amikor Bridget elmondja neki, hogy mennyire utálja, hogy it kell lennie, Bill Pullman ráveszi a lányt, hogy vallja be, ez az eddigi legjobb dolog az életében, és be is vallja. Máskor Bridget éppenséggel ordibál, mert nem tűri, hogy fejekkel dobálják. Az egészen végigvonul a televíziós író könnyed stílusa. Van egy néni, aki ott lakik ennél a tónál, ő az egyetlen. Megkérdik, hogy hogy halt meg a férje, a néni rávágja, hogy megölte. Aztán próbál szépíteni, hogy csak enyhítette a férfi szenvedéseit, de akkor is gyanús marad. És szerencsére mindenkinél van egy látcső, és így mindenki elmondhatja a csapatból, hogy nem hisz a szemének, amikor ez a néni kisétál a partra, és egy tehenet ad a krokinak, csak úgy, ebédre. Hat éve eteti. A férjét is a kroki ette meg, de balesetből, nem direkt … 
Vagy amikor a nénitől elkoboznak egy bocit, hogy csalinak használják Oliver Platt helikopterétől a vízbe lógatva, és Bridget folyton aggódik a krokiért, hogy nem kéne lelőni, de rögtön utána a kis tehenet félti, szintén olyan elemek, amik a horrorfilmekből sajnos folyton hiányoznak. Szóval tényleg humoros film, amúgy nem nagy dobás, de ha már ott vagy, egynek tényleg tök oké, csak Vancouver-be nem vágyik utána már az ember, legalább is nem azokhoz a tavakhoz ahol a filmet forgatták.. |
|
|
|
  |