A Mars Mentőakció

Mission To Mars 2000

Az amerikai filmgyártás azzal a fixa ideával küszködik, hogy minimum két évente elő kell hozakodnia valamelyik stúdiónak egy űrutazós-filmmel, különben a nézőkön erős elvonási tünetek jelentkeznének, hiányolnák a lebegést a vásznon, a bátor űrhajósok önfeláldozó merészségét, a houstoni központ profizmusát, és az ottani tapsviharokat egy-egy sikeres manőver után.

Miután átvészeltünk olyan (NASA-közeli) filmeket, mint A Gömb, A Kapcsolat, Az Apolló 13, az Armageddon, és társaik, most a Touchstone Pictures és a Spyglass Entertainment stúdiók közös produkciójában egy Mars-expedíciót izgulhatunk végig.

Brian De Palma a film rendezője, aki thrillerekben nagyon jó, viszont A Mars Mentőakció az első sci-fi filmje, és láthatóan kissé idegen neki ez a műfaj. Szándéka szerint egy újfajta sci-fi filmstílust szeretett volna alkalmazni, amiben több a valóságközeli utalás, ezért a stábban helyet kapott két "űrséta tanácsadó", és egy Mars-tanácsadó, akik olyan hivatásos űrhajósok és tudósok, akik beható ismeretekkel rendelkeznek az űrhajózásról, illetve a Mars bolygóról.

A film dramaturgiája nem bíz sokat a véletlenre, az első félórában különböző szereplők spontán megnyilatkozásaiból ismerjük meg a Mars-expedíció előzményeit, ezt az filmidőt a készítők láthatóan beáldozták arra, hogy a nézők képbe kerüljenek az űrhajósok motivációival, érzelmeivel kapcsolatban, így ezek az első párbeszédek elég mulatságosan hangzanak éppen a nem leplezett szándék miatt.

No, de végül elindul a Mars 1 csapat, négy fős legénységgel, akik nem találnak szívélyes fogadtatásra a Marson. Egy hatalmas tornádó-féle támadja meg őket, aminek az lesz a vége, hogy a maradék egy túlélő űrhajósért, Luke Grahamért (Don Cheadle) kell küldeni egy mentő-expedíciót, ez lesz a Mars 2, szintén négy fős legénységgel, Woody Blake (Tim Robbins) parancsnok vezetésével. Az akcióban Blake-en kívül részt vesz Blake felesége, Terri (Connie Nielsen), egy Phil nevű navigátor srác (Jerry O'Connell) és Jim McConnell (Gary Sinise), aki családi okokból mondta le a Mars 1 vezetését, de most végül mégis utazhat, és bebizonyíthatja, hogy tényleg ő a legjobb a Mars-utazásokkal kapcsolatban, ahogy ezt a film elején már megtudtuk. Jimet Brian De Palma bevált kedvenc színésze játssza, Gary Sinise, aki eddig kevés filmben játszott pozitív hőst.

Ő volt a gonosz szereplő a Váltságdíjban és Az Utolsó Dobásban (ez utóbbiban dolgozott először együtt De Palma-val),de ő volt Forrest Gump legjobb barátja is, illetve láthattuk őt az Apolló 13-ban is. Sinise-nek hihetetlenül szimpatikus arca van, talán ezért is kap negatív szerepeket, A Mars Mentőakcióban viszont kiegyensúlyozottan kedves karakter, úgyhogy lassan elfelejthetjük neki az eddigi filmbeli gonoszkodásait. A legkifejezőbb színészi eszköze a szeme, illetve a szeme alatti karikák, amivel kicsit kiismerhetetlenné válik a személyisége, ezért nem lepődtünk meg, amikor a korábbi filmjeiben hirtelen átváltott megnyerő rendőrből negatív hősbe.

Sinise ebben a filmben is igyekszik képességei legjavát nyújtani, figyelemreméltó például az a jelenet, ahol egy pillanatra zavarba kell jönnie, úgy, hogy már előre tudjuk, hogy most el fog pirulni, jól játszik, de valószínűleg ő sem gondol karrierjének csúcspontjaként a Jim McConnell-szerepére.

Tim Robbins-szal viszont méltatlanul mostohán bánik a forgatókönyv, ő sokkal jobb színész annál, mint hogy Blake kapitányként kellene tündökölnie.

A film hatóerejét nem a cselekménybe, mint inkább a látványba rejtették az alkotók, vagyis, nem kápráztatnak el minket váratlan izgalmak, viszont sokáig merenghetünk az anti-gravitációs képeken, az űrben való lebegéseken, a folyadékok a Mátrix-ban megismert furcsa mozgásán, sőt, meglepnek minket egy gravitáción kívüli tánccal is, amit Woody és Terri lejt, ezt a látványt 16 speciális effektus-szakértő és egy koreográfus felügyelte.

A Mars Mentőakció dramaturgiai tagolása - De Palma terveivel ellentétben sajnos követi azt a rossz sci-fi filmes hagyományt, miszerint a történet csak úgy tud előre döcögni, ha folyamatosan valami váratlan technikai probléma adódik az űrhajón, illetve az űrhajósokkal, és ezeket kell hirtelen megoldania a szereplőknek, aztán a végeredményből adódóan fog elágazni tovább a cselekmény, persze ezekből a "veszélyhelyzetekből" származik némi izgalom is, de nem túl sok.

A film vége felé már szemrebbenés nélkül vesszük tudomásul, hogy bármikor elfogyhat az oxigén, nőhet a légnyomás, kilyukadhatnak a szkafanderek, rengeteg külső tényező nehezítheti hőseink életét, de ilyenkor legbelül azért érezzük, hogy páran úgyis túl fogják élni ezt a nehéz expedíciót, amiben mellesleg önszántukból akartak részt venni a szereplőink, tehát nem izgulunk olyan nagyon, mint kellene és lehetne.

A film 2002-ben játszódik, mivel a szakértők szerint körülbelül ekkor fognak megjelenni emberek a Marson. A film terve abban az időben született, amikor a Marsról sokat hallhattak a nyilvánosság, mivel 1997 nyarán a NASA egy marsmobilt küldött a bolygóra, aminek segítségével képek készültek a Mars felszínéről. A filmben főszerepet kap egy ilyen hasznos kis marsmobil, ami a legénység előfutára ezen a veszélyes bolygón.

A film sokat köszönhet a látványtervezőinek, köztük a vizuális effektek főnökének, John Knoll-nak, aki a komputer-grafikák szakértője, ő tervezte a bátyjával együtt a Photoshop nevű programot, emellett pedig olyan filmekben dolgozott, mint a Baljós Árnyak, a Mission Inpossible, vagy a Háborgó Mélység c. filmek. A vágó, Paul Hirsch A.C.E is nemzetközileg elismert szakember, neki ez a 11-ik közös filmje De Palma-val, ő vágta a Csillagok Háborúja-trilógiát, amiért Oscar-díjat is kapott. A filmzenével viszont alaposan melléfogtak az alkotók, mivel Ennio Morricone olyan szörnyen bántó patetikus zenét kreált, hogy a film alatt többször eltereli a néző figyelmét a cselekményről a kizökkentő zenei aláfestés.

A Mars Mentőakció stábja együttműködési szerződést kötött a NASA-val, aminek alapján a NASA szakértői korrigálták a forgatókönyvet, felügyelték a technikai hitelességet és instruálták a színészeket az űrbeli tapasztalataik nyomán. A film után valószínűleg otthonosabban tudnánk mozogni a Marson, mint előtte, viszont nem biztos, hogy annyira vonzana minket a bolygó, mint például a Total Recall: Az Emlékmás c. Paul Verhoeven-filmben Schwarzeneggert, aki mindenképp csakis a Marsra szeretett volna eljutni.

-lyl-