|
|
Robbanáspont |
The Chill
Factor 1999 |
Gyakran panaszkodnak az
aktív mozinézők, hogy miért mindig ugyanazokat az arcokat kell látniuk
a vásznon, hát most itt a nagy áttörés, az egy darab David Paymer-t kivéve
csupa új arcot láthatunk a vásznon.
A film egyfajta rutinos akciófilm benyomását kelti,
mintha az író tudni vélte volna, hogy mitől döglik a légy, és hogy milyen
egyszerű dolog létrehozni egy kis meneküléses akciót, amiben a tét mondjuk
egy egész amerikai város elpusztítása valami súlyos vegyi fegyverrel.
Szinte bárki úgy érzi, hogy könnyű lehet ilyet csinálni, különösen azok,
akik ezer filmet láttak már, és tegyük fel L.A.-ben élnek. A film két
írója, Mike Cheda és Drew Gitlin még nem büszkélkedhetnek komolyabb filmírói
múlttal, Cheda ezelőtt 79-ben adoptált egy H. G. Wells darabot, Gitlin
számára pedig ez a film egyenlő a szüzesség elvesztésével. Valahol persze
el kell kezdeni, egyedül az a kérdés, hogy hogyan.
Mint mindig és mindenhol, íróból is pont kétféle
létezik. Van aki kívülről látja magát, mint írót, hogy "mindenféle" forgatókönyveket
ír, és ebből él, és kész, és alig várja, hogy az elsőn túlessen. A másik
típus viszont mindig ara gondol, hogy miféle új filmmel léphetne be az
írók társadalmába, amely új filmjét esetleg 5-10 év múlva is simán hivatkozási
alapként lehet majd tekinteni. A mi kis párosunk mindenképp a könnyedebb
írók közé tartozik, Cheda-nak nyilván elege lett abból, hogy a nagy forgatókönyvet
üldözze, inkább csináljunk valami egyszerűt, amit gyorsan el lehet nyomni.
|
|
Gitlin
pedig nyilván egy könnyed és gyors kezdő, akit csak az érdekelt , hogy
a nevét végre ott lássa egy film feliratai között, és közben meg volt
róla győződve, hogy filmet írni könnyű meló. Mármost ehhez képest a végeredmény
siralmas, ráadásul alapvető hibái is vannak a forgatókönyvnek, ami miatt
egy isiben simán elégtelent kellene kapnia a párosnak. Nevezetesen nincs
szex a filmben, de még egy női főszereplő sem. A másik, szintén jellemző
magabiztos-kezdő hiba, hogy egyedül a főszereplő(k) túlélésére koncentrálnak,
de arra nem gondolnak, hogy ezért meg is kellene küzdeniük.
Nevezetesen van két fej, akik összekerülnek, Cuba
Goooding jr. (oké, ő egyáltalán nem ismeretlen), na és van a Skeet Ulrich,
aki teljesen Johnny Depp-es. És akkor ők menekülnek együtt. Skeet Ulrich
az elején egy kis étkező konyháján dolgozik, és a hely tulajdonosnője
céloz rá, hogy ismeri a múltját. Amikor a hadsereg ex tisztje megjelenik
náluk a kis magán-kommandójával, várjuk, hogy Skeet Ulrich figurájáról
kiderüljön, hogy olyan, mint Casey-bácsi az Úszó erődben, hogy szakács,
de kommandós is, ha már említették a múltját. De erről ne is álmodjunk,
egyáltalán nem tud verekedni. És ez még mind semmi, de a kommandósokat
sem ők intézik el, azok egyszerűen a természeti tereptárgyak által szenvednek
balesetet, pl. egyikük, aki egy autó tetejéről lő rájuk, nem veszi szre,
és beveri a fejét egy kiálló sziklába. Oké, a végén van valami küzdelem
féle, de egy kiképzett katona egy sima kis szakács-csávóval szemben, aki
vagy 15 kilóval könnyebb nála .., szóval érdekes. Lényeg, hogy hőseink
nem sok mindent tesznek a túlélésük érdekében, gyakorlatilag simán végigbliccelik
a filmet, bárcsak mi is ezt tehetnénk ..
-klee-
|