|
|
Charlie
Angyalai
Charlie's Angels 2000
A hetvenes évek egyik kiváló
gondolata volt, hogy ne csak autókat, testőröket, kutyákat tartson egy
menő fej, hanem angyalokat is, és ha valami
gubanc van, az ellenségre uszíthatja őket, az akció végén pedig kiosztja
a cukorkákat, például egy kis tengerparti napozást meg egy két koktélt.
Az angyalok
természetesen szexi csajok, beépített extrákkal. Ránézésre ugyanolyanok,
mint bármelyik cica-csaj, tehát nyilván tudnak bárokban táncolni, gyorsan
ruhát cserélni, tűsarkút és parókákat hordani, és a pedikűr terén sem
ejtették őket lábfejre. Szóval ránézésre ez van, de itt vannak az extrák,
amiktől tényleg azok, amik, illetve azok, akiket mi a mozikban nézünk.
Karate-mozdulatok, fejjel téglatörés, forma 1-es autóvezetés, céllövés,
satöbbi, vagyis minden, amire egy .. férfinak szüksége van. Csak persze
ezek a komoly és bika tulajdonságok nincsenek meg sem Charlie-nak, sem
az ügyfeleinek akik hozzá fordulnak, vagyis a férfiak nőktől bérelnek
férfitulajdonságokat, amiben az a jó, hogy a szokásos férfi harci gépek,
izom, acél és kungfu költemények helyett egyszerűen fiatal csajokat kelljen
bámulnunk, ha már úgy is moziban vagyunk.
Ennek az alapgondolatnak
köszönhette a sikerét az egykori tévésorozat is. Minek bámuljon a néző
egy erőlködő Chuck Norris-t, inkább rakjunk be valami cica-csajokat, jobban
esik majd tévé előtt a vacsi, plusz sokkal olcsóbb is lesz, mert a csaj
szereplők minden akció nélkül is bármikor ki tudnak tölteni pár percet.
A Charlie Angyalai,
mint mozifilm,
persze nem nagyon utazik az akció nélkül való időkitöltésre. Van benne
anyag (mármint pénz) bőven, kerek 92 milla, és az egész úgy van felépítve
(vagy összedobva), hogy a nézőnek kellemesen káprázzon a szeme, mintha
egy hatalmas tévéképernyő előtt ülne, és a szemével bekapott volna egy
színes és rugalmas rágógumit.
Valójában egyáltalán nem az a kérdés, hogy mennyire érdemes megnézni egy
ilyen filmet, vagy hogy hol helyezkedik el a kultúránkban, mert ezek nyilvánvaló
paraméterek: mindenki tudja, miről van szó, és annyira érdemes megnézni,
amennyire valaki úgy gondolja, hogy így akarja agyonütni az időt.
Kérdés viszont
az, hogy önmagához képest mennyire sikerült jól.
|
|
A tavalyi James Bond (A Világ Nem Elég) például kevésbé volt jó, mint
az azt megelőző (A Holnap Markában), a Mission Impossible még unalmasabb
volt, mint az előző, Shaft (az eredetijeit játsszák a TCM c. csatornán)
az újdonság erejével hat, de nem kívánunk neki egy második részt (és magunknak
sem), Charlie Angyalai ezekhez képest talán a legjobb eredményt produkálják,
de persze csak azért, mert ettől a filmtől vár az ember a legkevesebbet.
A Világ Nem Elég nagyon erősen próbálkozott, beleadott apait, anyait,
de a végeredményen ez csak kicsit dobott. A Mission Impossible-ok a trailer
szintjén igényesek, tehát effektíve vannak bennük akciók, és azok jól
is néznek ki, de arra senki nem számítana, hogy a film főakciója közben
az ásítás készül épen agyonnyomni az embert. A Charlie Angyalai még csak
nem is unalmas, mivel annyira habkönnyű. Ott bohóckodik nekünk Bill
Murray, akit az Idétlen Időkig c. (téli) filmben kedveltünk meg,
és akire azt is lehetett hinni akkoriban, hogy James Belushi, de persze
ez tévedés volt. Bill Murray tehát vidámságot visz a filmbe, remek. Az
angyalok viszont mit hoznak? Szexet? Akciót? Románcot? Stílust? Konfliktust?
Tartalmat? Humort?
Nos, egyiket
sem igazán,
de legalább próbálkoznak, és végül az egész eléri a viccesség szintjét.
Drew Barrimore, aki nemcsak színészi státuszt, de producerit is élvezett
a film létrehozása során, úgy tűnik, egyfajta leánybúcsút tartott magának.
Mielőtt hozzáment volna a pasijához, és isten veledet mondott volna az
édes életnek, előbb megörökítette magát a gyermekkora idején népszerű
sorozat filmváltozatában, három bombázó csaj egyikeként. Persze fogalmazhatnánk
úgy is, hogy két bombázó csaj mellett, harmadikként, de nincs értelme.
A három angyal egyike meztelenül lezuhan egy hegyoldalon, és két szexről
csevegő kisfiú lakásának oldalában landol. Melyik angyal ez? Dylan, mármint
Drew Barrimore. Az, hogy kövér, egyáltalán nem zavaró, másrészt meg vicces,
harmadrészt pedig reméljük, meglesz az a kedvező hatása, hogy a kevésbé
tökéletes alakú lányok, akik látták, leadnak egy-két adagot a gátlásaikból
(A Spice Girls kivétel, de ők mutánsok, és egyébként sem az alakjukért
utáljuk őket, csak azzal lehet őket cikizni).
Egyszóval,
mondhatjuk azt, hogy viccesnek minősülő film, de persze inkább vicces,
mint film. A jegy árát végül is megéri, de az időt már nem annyira.
-joey
tribiani-
|