Tito marsall
szelleme
(Marsal, 1999.)
A november 30-tól
december 10-ig megrendezésre kerülő Európai Filmhét műsorában szerepel
többek közt a Tito marsall szelleme c. horvát vígjáték is.
A film
nem csupán vígjáték,
hanem egyben egy politikai szatíra is, ahogy már a cím is érzékelteti,
a szocialista éra tér vissza néhány napra egy kis horvát faluba,
Tito, a nagy diktátor megjelenésével. A film nem sok időt tölt az
alapszituáció bemutatásával, a kezdő képsorok egyből belevágnak
az események fősodrába: egy öreg veterán temetésén az emberek furcsa
hangokat hallanak, és megjelenik előttük rég eltemetett "vezérük",
Tito marsall. A látomás rögtön felbolygatja a falu lakosságát, s
szükségessé válik egy külső szakértő bevonása is, megérkezik Stepan,
a rendőr, hogy kivizsgálja a történtek valóságtartalmát. Tito, a
volt Jugoszlávia diktátora még elég élénken él a horvát falucska
lakói emlékezetében, és a dolgok kezdenek furcsa menetet venni.
A polgármester, Luka kitalálja, hogy idegenforgalmi látványosságként
tudná használni Titot, a helyi szocialista mag pedig úgy érzi, végre
megint eljött az ő idejük. Kis idő múlva kiderül, hogy a szellem
csak a gyönyörű tanítónő apja volt, aki elszökött az elmegyógyintézetből,
amúgy pedig mániája, hogy ő a marsall. Ha azt gondoljuk,
hogy ezután
minden visszazökken a rendes kerékvágásba, nagyon tévedünk, mert
a "szocialista szellemi turizmus" jövedelmező forrásnak tűnik Luka
és a helyiek számára, a volt partizánok pedig ragaszkodnak a rég
nem látott vezérükhöz, úgyhogy elkezdenek berendezni egy múzeumot
az ál-Tito számára. Stepan egyre reménytelenebb harcot vív a felvilágosult
világ küldötteként, és még az újonnan érkezett két titkosügynök
sem tud javítani a Tito-megszállottságon. Az ügynökök, Sculic és
Mulderic, az X-akták c. filmsorozat főszereplőit mintázzák, ezzel
együtt nagyon esetlenül mutatnak a fekete napszemüvegeikkel a falusiak
között.
Stepannak
van két segítőtársa is, az egyik egy harci gép-fiú, aki fegyvermániás,
a másik pedig a jamaicai marihuánások horvát kiadása. Természetesen
a fiatal rendőr beleszeret a tanítőnőbe, az egyetlen, korban hozzáillő
és szép hajadonba a városban.
A politikai
szatírák jó esetben kellemes vígjátékok is egyben, Vinko Bresan,
36 éves fiatal rendező filmjében ez szerencsésen összejött. A cselekmény
előrehaladtával meglepetten vesszük észre, hogy egy szellemre is
lehet egy politikai berendezkedést alapozni, ahogy ezt a partizánok
tették, akik miközben fogva tartják az ál-Titót, szocialista felvonulásokat
és gyűléseket rendeznek a falu főterén, és hamar elérik, hogy az
embereknek ne is jusson más lehetőség az eszükbe, minthogy így,
2000 környékén még mindig szocializmusban kell élniük.
A film
forgatókönyvét a rendező, Vinko Bresan az apjával, Ivo Bresannal
együtt írta, akit a volt Jugoszlávia, és most Horvátország legjobb
forgatókönyvírójának tartanak. Vinko Bresannak ez a második játékfilmje,
de ezzel több európai filmfesztivál díját elnyerte.
Aki szerette
Bacsó Péter Tanu-ját, az ezt a filmet is élvezni fogja, jókat szórakozhatunk
a spontán koncepciós pertől kezdve, a füves fiatal rendszerellenes
beszédén keresztül az összes furcsaságon, amit az okozott, hogy
a kis faluba néhány napra visszatért a szocializmus.
-junior-
|