Fel a fejjel!

Miközben első gyermekét várja, Emma megtudja, hogy mellrákja van. Az orvosa abortuszt javasol, mivel összeegyeztethetetlennek tartja a szükséges kezelést a terhességgel. A nő élettársa, Simon egy másik orvost, doktor Morint ajánlja neki, aki meggyőzően állítja, hogy nincs szükség a terhesség megszakítására. Emma ismét bizakodni kezd. A teste, amely nemrég rútul becsapta, most ismét az élet színterévé válik, immár kettőjükért kell egyszerre megküzdenie.

Az izlandi származású, filozófiát és pszichológiát tanult rendezőnő első nagyjátékfilmjéről így vall: “Találkoztam a betegségüket méltósággal viselő férfiakkal, nőkkel és gyerekekkel. Felfedeztem egy olyan világot, amelyről soha nem beszélünk igazán őszintén, egy hideg és sima, tompa fémes hangokkal teli világot. Miért én? Miért ők? Hogyan lehet valami értelmet találni erre az irracionális dologra, erre a betegségre, amely belülről rágja testünket? Honnan lehet erőt meríteni nap nap után, hogy végigmenjünk ezen a megterhelő kezelésekkel teli, végtelennek tűnő úton? A film szándéka szerint ennek a harcnak a lényegét közelíti meg klinikai egyszerűséggel, részletességgel, körülírás és kendőzés nélkül, mindig az arcokat mutatva egész közelről. Együttérzés, távolságtartás és humor mentheti csak meg az érzelgősségtől. Ez a film nem a bátorságról szól. Szereplői nem hősök, csak egyszerűen nincs más választásuk, mint küzdeni.

Filmbeli alakításáért a főszereplőnő, Karin Viard a legjobb színésznőnek járó César-díjat kapta 2000-ben. A magyar közönség idén két filmjét is láthatta a mozikban, mindkettőt női rendező irányításával forgatta: Catherine Corsini Az új Éva, és Diane Kurys A század gyermekei című munkáit.

Solveig Anspach eddig rövidfilmeket és dokumentumfilmeket rendezett.

vissza