Vízcseppek a forró kövön

A helyszín Németország, a kor a ‘70-es évek. Az ötvenes éveiben járó kereskedelmi ügynök, Léopold, megismerkedik a tizenkilenc éves Franzzal. Meghívja magához, ahol egy szerelmi történet kezdődik köztük. Franz Léopoldhoz költözik. Egy napon azonban bekövetkezik egy apró, jelentéktelen dolog, amelyben nem jutnak dűlőre. Ettől kezdve már nincs többé közös “mi”, csak az eltérések léteznek. A zárt térben játszódó, fojtó hangulatú abszurd melodráma olyan különös, mint a címe ígéri. Nem véletlenül idézi fel bennünk Fassbinder világát, kedvelt témáit: a homoszexualitást, a másikon való uralkodást és a szadomazochista kegyetlenséget egy párkapcsolaton belül. A film forgatókönyvét François Ozon ugyanis a német rendező egy fiatalkori drámája nyomán írta, amely eddig nem került vászonra.

“Már régóta szerettem volna filmet forgatni egy párról, az együttélés nehézségeiről, a hétköznapok elviseléséről. A darabot egy színházi előadásban fedeztem fel, s rájöttem, hogy nincs szükség eredeti forgatókönyvet írnom, hiszen ez a darab már létezik. (...) A szerző, Fassbinder nagy erőssége a nézőt egy nem hétköznapi pár mindennapjaiba bevonni, s ezzel a párkapcsolatot univerzális nézőpontba helyezni. Gyakran mondogatta, hogy a marginalitás nem létezik. Állította, hogy az emberek, minél inkább a társadalmi normákon kívül élnek, annál inkább magukévá teszik az emberi kapcsolatok jellemző sémáit.” (François Ozon)

A film Teddy-díjat nyert a 2000-es Berlini Fesztiválon, a legjobb homoszexuális témájú műért, valamint a 2000-es New Yorki Homoszexuális Filmfesztiválon a Legjobb Játékfilm címet kapta.

François Ozon eddigi nagyjátékfilmjei:

1997 Nézd a tengert! (Regarde la mer)

1998 Sitcom

1999 Les amants criminels

Következő, még be nem mutatott filmje:

Sous le sable

vissza