Filmszemle 2000 feb. 3-8.
A 31. Filmszemle már egy új irányvonalat képviselt elődeihez képest, ami nem volt szimpatikus, de azt sem mondhatjuk, hogy a feltétel nélküli szomorúság ásta volna be magát közénk és a rendezvény közé. Ez az új irányvonal csak pillanatokra jelent meg, de a hatását folyamatosan éreztette, hiszen az egész rendezvényt ennek alapján szervezték meg. 
A Corvin moziban hiába is próbát volna valaki jegyet venni, vagy a programot szerezni a vetítésekről. Amíg tavaly a Corvin jelentette a filmszemle fő helyszínét, idén egyszerűen nem vehetett részt a forgalomban. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a Kongresszusi Központ visszaszerezte régi pozícióját, a filmszemle elsőszámú helyszíneként. 
Korábban a filmszemle egy kettős arcú jelenség volt, egyrészt volt a Kongresszusi helyszín, a Magyar Film palotája, másrészt volt, illetve voltak a belvárosi helyszínek. A filmszemle rendezvény két arca közt a különbség mindig is drasztikus volt. A belvárosi helyszíneket egyfajta nyitott fesztivál atmoszféra jellemezte, ahol lehetett találkozni, bóklászni, fesztiválozni, beszélgetni. A kongresszusi Központ ehhez képest a szakma fellegvára volt, ami nem a földből nőtt ki, hanem az égből ereszkedett le a felhők szintjére. 
A magyar film piaca nem vásárlói piac ("szívásos"), hanem eladói ("nyomásos"), vagyis annál jóval kevesebb film készül, hogy a közönség kedvére válogathasson. Ezt a szituációt is kétféleképpen lehet kezelni Lehet nyitni a közönség felé, ahogyan tavaly a Corvinban Sas Tamás elmondta viszonylag történelmi jelentőségű mondatát e TV2-nek adott interjújában, hogy rájött, hogy nem a közönségnek kell felnőnie a magyar filmekhez, hanem fordítva. A nyitáshoz nagyban hozzájárultak a belvárosi szemle-helyszínek. A csúcs a 27. Filmszemle volt, amikor remek hóesésben kóborolhattak a filmbarátok a néhai Uránia, a Puskin és a néhai Broadway között, esetleg útbaejtve a Szlovák követség épületét, ami szintén helyszín volt. Ebben az évben a szemle nyitóünnepsége a kongresszusi központban a Szeressük Egymást Gyerekek c. többrendezős film volt, és a helyszínen úgy lehetett megítélni, hogy nem aratott nagy sikert, inkább mindenki az Urániába vágyott Sztracsatellát nézni, ott volt az igazi akció. A lényeg, ami talán magyarázat nélkül is kidomborodik, hogy a nyitott fesztivál-atmoszféra és a Kongresszusi Központ ütik egymást. Kicsit ugorva az időben, tavaly a Kongresszusi Központ, Corvin, plusz Puskin egészen kellemes konstrukció volt ismét, és külön élvezet volt a Corvinban a kártyás belépési rendszer, és az, hogy a Puskin is filmszemlés helyszínnek minősült, és nemcsak helyszínnek, ahonnan követni lehet az eseményeket. A Puskinos vetítéseket rendes "nyílt" premierekként lehetett értékelni, és a becsvágyó filmek, mint az Európa Expressz egész stábbal nézte végig a filmet, együtt a közönséggel. 
Idén - a tavalyihoz képest- amolyan lapos-fagyos hangulat uralkodott. A Puskin, noha abszolút teltházakkal vetítette a filmeket, "szinkronban" a Kongresszusi Központ vetítéseivel, külsős, mellékhelyszínként vett részt a rendezvény menetében. Az itteni vetítéseknek nem volt fesztivál hangulatuk, és a mozinak sem volt fesztivál-mozi szerepe, helyette a "magyar filmek premier előtti vetítési helyszíne" címet kaphatta volna leginkább. És akkor haladjunk beljebb, a Kongresszusiba, a szemle egyetlen élő helyszínére. Iszonyatosan kedves emberek, iszonyatosan drága büféárak, és iszonyatosan exkluzív atmoszféra. A legelső és a legutolsó filmre nem is lehetett bemenni sima sajtóbelépővel, (Mészáros Márta Naplója és a Napfény Íze), hanem direkt belső meghívókra volt szükség. A helyzet úgy lett kialakítva, hogy a közönség "idegenben játsszon", ami a tavalyi Sas Tamás mondattal direkt ellentétes felállás. Ugyanakkor ezért az exkluzív kivitelezésért nem hibázathatóak a szervezők, hiszen ez is csak egy marketing stratégia. Megnézzük, milyen a termék, (a magyar film), és úgy adjuk el, hogy a legjobb legyen az eredmény. Az exkluzív  verzió révén a közönséget sikerült semlegesíteni, és így nem a nyúl vitte a puskát, nem a filmek jelentek meg a közönség előtt, hanem a közönség tehette tiszteletét a magyar film új termékei előtt. Ennek a marketing stratégiának csupán egy helyteleníthető részlete van, mégpedig az, hogy nem feltételezi, hogy a magyar film változhatna. 
A 31. filmszemle kapcsán pozitív fejlemény volt a "magyar film pont hu" létrejötte, a Filmvilágos Schubert Gusztáv főszerkesztésében, valamint a Tilos rádiós Csejdy András felelős szerkesztésében. 
A szemle filmjei, ..., hát, eléggé vicces címek futottak, mintha egy cecelégy szépen végigcsípett volna minden alkotót a mezőnyben. Például Nincsen nekem vágyam semmi, Pannon Halom, Balra a Nap Nyugszik, Egyszer élünk, Szeptember, Zárás, Tanítványok, A lélek súlya, Félválófél, Árnyékban, Szomorú vasárnap, Veszett idők, Téltemetés, Vége, Akasztottak, Nagyapáti Kukac Péter mennybemenetele, A mi szerelmünk, Hipochonder, Gyilkosok, Film ..., El Nino, egyszerűen hihetetlen filmcímek, hát ezt érdemli a közönség, akikből a filmek élnek? És nemcsak a filmcímek ilyenek, mert mondjuk a Jadviga Párnája, ami amúgy nem is egy depresszív cím, egy olyan filmet takar, amiben szegény Bodó Viktornak sikerül meghalnia, (idén ez már a második).  Mégdurvább az Anyád !, a szúnyogok, ahol az "Anyád!" a főcím. Nagyszerű, nem is említve, hogy mennyire borzasztó egy film, már ha annak érdemes nevezni. Jancsó Miklós, maga így nyilatkozott a filmről, hogy ez nem is annyira film, inkább egy "fricska". Normális esetben, ha valaki ennyire nem veszi komolyan magát, mások sem szokták komolyan venni, és a komolynak itt nem a vicces az ellentéte. 
Az igazi filmszemle-érzés végül egy nappal a filmszemle után köszöntött be, a Puskin moziban, amely akkor már nem filmszemle-periféria volt, hanem egy remek programot kínáló mozi. A remek Program pedig a Ponyvapotting című videófilm volt. Teltház, és mindenki élvezte, és mindenki nevetett. A Ponyvapotting, Gayer Zoltán és Molnár Péter filmje egy Leslie Nielsen stílusú ömlesztet paródiafilm, a Trainspotting és a Ponyvaregény, valamint a Veled is Megtörténhet nyomán, illetve nyomában. Egészséges, és határozottan élvezetes filmecske, bár szerepel benne néhány kép eredeti az eredeti filmekből, ami elég nagy hiba, mert nem volna rá szükség, másrészt meg mert egészen áthidalhatatlan copyright konfliktusba keveri magát a film ezzel. Összvissz vagy 3 darab zene nem legális és az átvett jelenetek, amúgy teljes joggal vehetne részt a forgalmazásban, és az nagyon jó volna, mert sziporkázóan stílusos, és eredeti film, és nagyon jó szórakozást kínál. 
Hát ennyi volt a 2000-res filmszemle, reméljük, jövőre jobb lesz.