a filmekhez ..
PROGRAM

Az öröm háza

Kossuth 1, október 6. péntek, 19.30, Kossuth 1, október 14. szombat, 19.45,

Nagy-Britannia
2000
Rendezo: Terence Davis
Forgatókönyv: Terence Davis (Edith Wharton regénye alapján)
Operator: Remi Adefarasin
Vágó: Michael Parker
Zene: Adrian Johnston
Szereplok: Gillian Anderson, Eric Stoltz, Dan Aykroyd, Laura Linney, Elisabeth McGovern, Anthony La Paglia, Jodhi May, Terry Kinney, Eleanor Bron
Kópia: 35 mm
Színes
135 perc
hause_f.jpg (42756 bytes)
Életrajzi ihletettségu filmjében, a Távoli hangok, csendéletben Terence Davis családi összejövetelek fragmentumaiból rajzolt keserédes képet a háború utáni Angliáról. Akkor is ezt a módszert követi, amikor a 1905 körüli New York-i tablót munkásmulatságokra cseréli, és Martin Scorseséhez hasonlóan (aki Az ártatlanság korából készített filmet) o is Edith Wharton regényeihez fordul inspirációért. Az íróno szívfájdító regénye, Az öröm háza bemutatja, leleplezi és végso soron elítéli egy káprázatos letunt világ társadalmi berendezkedését.
Az öröm háza nyomán készült Davies-film egy szokatlan szerelemrol szól egy olyan korban, amely a legkevésbé sem volt kedvezo a szokatlan szerelmek számára, s az eredmény Martin Scorcese remekmuvén is túltesz. Davis kifejezo arcokra, a kimondatlan mögöttes tartalmakra és a kor gazdag kifejezési kultúrájára összpontosít, s megrázó képet rajzol egy asszony társadalmi hanyatlásáról és végül a kiközösítésérol, mert képtelen volt megfelelni az erkölcsi normáknak.
Ez az asszony Lily Bart, a ragyogó, független társasági lepke, aki arra áhítozik, hogy gazdag férjet fogjon magának a Long Island-i víkendeken, a mediterrán hajókirándulásokon vagy az operában. A bogaras nagynénikéje jövedelmére építo Lily helyzete botrányosan rosszra fordul, amikor bájai egy régi pénzember, Gus Trenor és az újgazdag zsidó üzletember, Sim Rosedale nemkívánatos figyelmét is felkeltik. Friss táptalajt nyújt a rosszindulatú pletykálkodásnak, hogy az arisztokrata George Dorset Lily-re bízza felesége ballépéseinek a titkát. Nagynénje meghal, de elmarad a hiába várt örökség: barátai elutasítják.
Nála van azonban egy csomó szerelmes levél, amelyet Dorset felesége írt Lawrence Seldon ügyvédnek. Ennek segítségével elérhetné, hogy visszatérjen az elegáns szalonok világába és helyreálljon a jóhíre. Ez a zsarolósdi csak annyiban sántít, hogy Lily is szerelmes Seldonba, és nem akar a férfinek kellemetlenséget okozni. Egyelore. Mert ahogy egyre mélyebb nyomorba süllyed, mi más választása maradna?
  Az Öröm Háza (The House of Mirth 2000) Viszonylag nyomasztó század lejei kosztümös film egy nő folyamatos lecsúszásáról. Scally ügynök meglepően jól szerepel, csak sajnos pont ő a főszereplő, Lily Bart, aki egyre lejjebb csúszik.
Az, hogy a film jó, már hamar kiderül, mert a kosztümök itt kivételesen nem kliséket jelentenek. Az átgondolt és koncentrált rendezés lehetővé teszi, hogy a századeleji kellékek és kosztümök, (valamint a jól megírt történet és dialógok) segítségével a nézőket ne az unalomba küldje, hanem vissza az időben.
Adva van egy férfi és egy nő, mindkettőjüknek házasodnia kell, a férfinak azért, hogy a pozícióját megerősítse, a nőnek pedig azért, mert egyszerűen nincs más választása, ha életben akar maradni. Pedig szívesen lennének egymással, legalább s a férfi (is) ezt mondja, de Lily érzi, hogy igaziból egyedül ő gondolja ezt komolyan. Megdöbbentő jeleneteket látunk, amikben elvileg nincs is semmi különös, sima társasági élet-képek, egy hétvége itt, egy meghívás ott, viszont ezek az alkalmak Lily részére létfontosságúak, mivel ezek még azok az idők, amikor egy nőnek egyszerűen össze kell házasodnia egy férfival. És Lily jobban tenné, (illetve tette volna), ha komolyan veszi ezeket a tünékeny alkalmakat, hogy egy férfival összejöjjön. De persze nem így alakul. Nem fogja fel, hogy mennyire éles a helyzet, és kicsit lazán kienged a kezeiből egy, illetve összesen kettő darab lehetőséget, és kész is. Mint egy nagyon feszes sakk játszma egy nagyon kemény ellenféllel, Lily-nek ettől kezdve nincs sok lépése. Megtesz szinte minden tőle telhetőt, de a folyamat megállíthatatlan.
A történet előzménye sajna, hogy Lily-nek felhalmozódott vagy 1000 dollár adósága társasági bridge játszmákon, (azt csinálta, amit a férfiak), amely adósság kiegyenlítésére segítsége kér egy bankártól, Dan Aykroyd-tól, (akit a Beugró c. filmben a méhek ölnek meg, és aki a jelen filmben nyújtott viselkedéséért ezt meg is érdemelte), aki segít befektetni a nő szerény jövedelmét. Viszont eljön a nagy nap, amikor Aykroyd cserébe le akar feküdni Lily-vel. Ott ülnek az operában egy külön kis box-ban, az egész társaság látja őket, majd távoznak a férfi kérésére. Ahogyan Lily legyezgeti magát és próbál kitérni a lekopás elől, egyszerűen megdöbbentő. (Hogy ilyen megtörténhetett egy nővel.) És amikor Lily közli, hogy nincs szex, és hogy ha tartozik valamivel, azt pénz formájában óhajtja kiegyenlíteni, Aykroyd mond egy számot, azt mondja kilenc ezer dollár. Ez a szám aztán végképp megpecsételi Lily életét, és elképesztő, hogy a film ezt milyen érzékletesen és korhűen tudja megmutatni.
Mindennek a tetejébe izgalmas is a film, csak persze nem a szokásos módon. Az egyetlen film, (mostanában), amihez hasonlítani lehet, az Az Évszázad Gyermekei volt, de ez jobb annál, és noha egyértelműbben szomorú a történet, sokkal kevésbé nyomasztó, mármint ha egyáltalán nyomasztó, (mert szerintem nem az). Fura látni, ahogy a nők akkoriban éltek, mint a háziállatok, gyönyörű kertekben, vagy egy jachton, "elvoltak" mint a befőtt, de nem volt jó neki, és ez a filmből kiderül, és ez jó, hiszen más filmekben mindig csak a szegény nők sorsát láttuk "szegénynek".
cspv

 

hivatalos oldal: http://www.datanet.hu/titanic