PROGRAM
|
PROGRAM |
 |
Elvis és Nixon Toldi, október 13. péntek, 17.30, Kossuth 2, október 7. szombat, 23.15,
A film Elvis Presley életének egy kevéssé ismert epizódját kíséri nyomon: a tablettáktól állandó bódulatban élo sztár 1970-ben megszökik luxusvillájából, és bíborszínu színpadi kosztümjében, aranyövvel, hatalmas gallérral és egy pisztollyal elindul a Fehér Házba, felajánlani szolgálatait az elnöknek, hogy tiszteletbeli szövetségi ügynökként segítsen távol tartani az ifjúságot a kábítószertol. A film kiszínezi a valóságot, ám olykor a legelképesztobb jelenetei a legvalóságosabbak.  Egy
97-es televíziós produkció vajon mit tud nyújtani egy 2000-res közönségnek?
Elvis meets Nixon, olcsó kis történelmi esemény, egy fotó készült a Fehér
Házban, a tegnapi nap hírei közt a helye, sőt, a 70-es évekéi között.. Viszont ahogy elkezdődik a film, egyből felvillanyozódunk, mert eléggé jó a humora, és sok bevágás van benne, meg zene, szóval tényleg megüti a televíziós mércét a jó értelemben, mert leköti a figyelmet. Mindez azonban még semmi, egy 1970-es karácsony előtti hétvégébe csöppenünk a felvezetés után. Eddigre azt tudjuk egy közepesen rövid életrajzi klip-összeállításból, hogy milyen párhuzamok adódtak a két híres ember életében. (Röviden: nagyok voltak, majd kicsit lesüllyedtek, majd ismét felbukkantak, újult erővel. És akkor jön ez a hétvége, Elvis egyszercsak lekopik otthonról. Az otthona úgy néz ki, hogy az apósa és könyvelője folyamatosan számon kéri tőle a kiadásokat, és arra próbálja rávenni, hogy valahogy gondoljon a jövőre, mert nem megy már olyan jól, hogy 3 ezer dollárokat csak úgy elköltsön, amire Elvis azt feleli, hogy ajándékra költötte. Erre a könyvelő számon kéri a hat darab Mercedes-t, amire azt mondja, 6 darab nagy ajándék. Elvis rendszerint egész este a testőreivel bulizik, csakhogy most a testőrök megígérték a családjaiknak, hogy korán hazamennek. És Elvis csalódott lesz, de azérrt kiosztja az ajándékokat, néhány új pisztolyt, mindenki örül, de Elvis kicsit unatkozik otthon. Ott ül az üres szobában, amíg a felesége és a többiek tévét néznek, és nem igazán tud mit kezdeni magával. A film profi volta itt már rendesen látszik, mert a sok tucat Elvis-életrajzi filmmel ellentétben itt nem kell unalmas és zsánerszerű beállításokat bámulnunk amiben Elvis ül, meg áll, meg minden, itt a narrátor gyorsítja be az eseményeket, ráadásul humoros formában. Ennek megoldásnak a legnagyobb előnye, hogy teljesen tiszteletlen a Királlyal kapcsolatban, és így jön be a humor. Úgy kezeli, mint egy sima sztárt, amihez hozzájárult, hogy a 90-es évekre a sztárok életét már másképp és pontosabban lehetett látni és ismerni. Elvis ebben a filmben ugyanolyan fej, mint bármelyik Tarantino hős. És akkor elmegy bulizni, sosem megy sehova a testőrei nélkül, (5-6 darab), mindent ők fizetnek, stb. Most ott áll a Memphis-i reptér pultjánál, és saját maga vesz jegyet Washingtonba, és mindenkivel haverkodik, meg minden. Egy helyi tévés éppen egy karácsonyi riportot próbál összehozni az unalmas helyszínen a karácsonyfa alatt, amikor meglátja Elvist, ahogy a cola-automatát rugdossa. A gépen Elvis vizet kér, hogy a speed tablettáit be tudja venni. A narrátor meg is jegyzi, amikor megérkezik Wahshingtonba, hogy jól fel van puffadva az arca. Amúgy lila ruhát visel, és nála van egy bot, a tetején egy nagy gombbal, mint amit a királyok használnak, és így közlekedik. Taxzik, bulizik, majd este még gépre ül, és átugrik L.A.-be, a haverjához, Bobby Bishop-hoz. Mielőtt elindul, megkéri Bobby-t, hogy szerezzen egy orvost, hogy az allergikusan felpuffadt arcát lelohassza. A történet közben folyamatosan megszólalnak az akkori résztvevők, amiben megint jó, hogy vicces, hiszen mindez 27 évvel később történik (elvileg), amikor a Király már nem él. És mégis tök humoros. Valószínűleg a legjobb Elvis ábrázolás, amit valaha látni lehetett, még a dikumentum filmeknél is sokkal jobb. Elvis egyébként mindig fegyvert hord magánál, és két rendőri igazolványt, amit kibulizott, és a narrátor, mint Elvis minden titkának tudója elárulja nekünk, hogy Elvis szeretne csatlakozni a kormány drog ellenes háborújához, mint valami minden ügynök flett álló különleges ügynök. L.A.-ben sem marad sokat, és máris úton van a Fehér Házhoz, hogy bedobjon egy levelet Nixonnak, amiben elmondja, hogy mit szeretne, (ezt a különleges marshal-i igazolványt). Nixon ezalatt nagyban aggódik a Vietnám-ellenes tüntetéseken, és a karácsonyi ajándéklistáját írja, ott van mellette Haldeman, aki szemlátomást unja az elnököt, szóval Nixon folyamatosan visszatér az ellenség-listájához, amit az ajándék-listánál is jobban dédelget. Az ellenség-lista élén Paul Newman és Jane Fonda állnak, de Daniel Schorr-t, a neves zsurnalisztát is rá akarja tenni egyből harmadiknak, és Haldeman-t meg akarja győzni, hogy ezeket az embereket valahogy ki kellene nyírni. A South Park legjobb részei nem tudnak ennél többet mutatni. És meg kell jegezni, hogy láttuk az Elnök Összes embere c. filmet, és azAnthony Hopkins-os Nixon filmet is, és mindkettő nagyon jó, de az a Nixon ábrázolás, amit itt Bob Gunton művel, az mindent felülmúl. (Bob Gunton pl. a Remény Rabjai-ban volt a börtönigazgató.) És akkor végre létrejön a nagy találkozó, hiszen Nixon kapva kap Elvis levelén, és már csak annyit, hogy ez a találkozás is egy külön esemény, és nagyon vicces. Művészet ez a film, iszonyatos fantázia kell ahhoz, hogy valaki elképzelje, hogy egy létező ember mit csinál, vagy mit csinált az adott helyzetekben, (emiatt sótlanok általában az életrajzi regények és filmek), csak persze a fantáziához humor is kell, ami segít elviselni az alkotónak mindazt, amit maga előtt lát, és ebben a filmben mindkettő nagyon megvan. Irigykedve néztük a filmet, és arra gondoltunk, mekkora élmény lenne, ha nekünk is lenne ilyenünk, egy magyar film, amiben pl. Orbán Viktor találkozik egy befutott zenésszel, akár magyarral, akár külföldivel. Az Elvist (nagyon jól) játszó Rick Peters-t hamarosan a Gun Shy c. filmben fogjuk látni. Mindenképp ajánljuk a filmet (október 13 péntek Toldi) cspv
|
hivatalos oldal: http://www.datanet.hu/titanic
