BÍBOR FOLYÓK cikk
Les rivieres pourpres

Rendező: MATHIEU KASSOVITZ
Producer: Alain Goldman
Forgatókönyv: Jean-Christophe Grandé és Mathieu Kassovitz
Jean-Christophe Grangé regénye alapján
Operatőr: Thierry Arbogast
Zene: Bruno Coulais
Főszereplők: Jean Reno (Pierre Niémans), Vincent Cassel (Max Kerkerian), Nadia Fares (Fanny Ferreira), Dominique Sanda, Karim Belkhadra, Jean-Pierre Cassel

105 perc

Franciaországi bemutató: 2000. szeptember 27.
Gyártó: Légende Entreprises - Gaumont - TF1 Films Production a Canal+ részvételével

Magyarországi forgalmazó: Intercom
Tartalom
Ugyanazon napon, egymástól 300 kilométer távolságra, két rendőrre két különleges ügyet bíznak. A tapasztalt Niémans, aki bűnügyekben tévedhetetlen ösztönnel rendelkezik, viszont titkolt és fájdalmas lidércnyomások gyötrik, Guernonba, az Alpokban lévő egyetemi városba megy egy csonkításos gyilkosság helyszínére. Max Kerkérian, fiatal, magányos férfi, egykori autótolvaj, aki az éjszaka és a veszély iránti vonzalma miatt választotta a rendőrség kötelékét, egy sarzaci temetőben folytat nyomozást egy 1982-ben eltűnt gyermek sírkővének meggyalázása ügyében. A két nyomozás hamarosan összekapcsolódik. A gyilkosságok megsokszorozódnak. Az igazság minden feltevésen túlmegy és a két rendőrt a magas hegyek közé, a halál és a jég kapujához vezeti.
Alkotók és szereplők
MATHIEU KASSOVITZ

1967-ben Párizsban született. Kassovitz Félix magyar karikaturista unokája, Pierre Kassovitz francia rendező fia. Nem iskolában, hanem a gyakorlatban tanulta ki a filmezést és a színjátszást. Három rövidfilmet készített, mielőtt első egész estés játékfilmjét leforgatta volna 1993-ban.
Mathieu Kassovitz maga írja filmjeinek forgatókönyveit is.

Filmjei:

rendezései:
rövidfilmek:
1990 - Tetű Pierrot (Pierrot le pou)
1991 - Cauchemar Blanc
1992 - Gyilkosok (Assassins)
1998 - Első cikkely (Article premier)
játékfilmjei:
1993 - A mesztic (Métisse)
Párizsi Fesztivál: A zsűri különdíja
1995 - Gyűlölet (La haine)
César-díj a legjobb filmért és a legjobb vágásért
1997 - Gyilkos[ok] (Assassin[s])
2000 - Bíbor folyók (Les rivieres pourpres)

szerepei:
rövidfilmek:
1990 - Tetű Pierrot (Pierrot le pou), r: M. Kassovitz
1992 - Gyilkosok (Assassins), r: M. Kassovitz
1993 - Maria Papadopylou virágai (Les fleurs de Maria Papadopylou), r: Dodine Herry
1994 - Valamit akart csinálni (Elle voulait faire quelque chose), r: Dodine Herry
Előtte... de utána (Avant... mais apres), r: Tonie Marshall
1995 - Rohadt ajtó (Putain de porte), r: Jean-Claude Flamand, Delphine Quentin
játékfilmek:
1993 - A mesztic (Métisse), r: M. Kassovitz
1994 - Férfiak mélyrepülésben (Regarde les hommes tomber), r: Jacques Audiard
César-díj a legjobb fiatal színésznek
1996 - Csinálj magadból hőst (Un héros tres discret), r: Jacques Audiard
Az én pasim (Mon homme), r: Bertrand Blier
1997 - Gyilkos[ok] (Assassin[s]), r: M. Kassovitz
1998 - A vágy és kis gyötrelmei (Le plaisir et ses petits tracas), r: Nicolas Boukhrief
2001 - Amélie, r: Jean-Pierre Jeunet
forgatás alatt: A káplán (Le vicaire), r: Costa Gavras

JEAN RENO
1948-ban Casablancában született. Spanyol szülők gyermeke, eredeti neve: Juan Moreno. René Simonnál tanult színészetet, majd katonai szolgálatot teljesített Németországban. Visszatérve Simonnál és Voutsinas-nál folytatta szakmai tanulmányait. Utána színpadon, televízióban lépett fel. Első filmszerepét Costa-Gavras bízta rá. Hatalmas népszerűségre vígjáték-beli szerepeivel és "kemény fickók" alakításaival tett szert világszerte.

Jelentős szerepei:
1979 - Női fény (Claire de femme), r: Costa-Gavras
1982 - A sans-souci-i járókelő (Le passante du Sans-souci), r: Jacques Rouffio
1983 - Élethalálharc (Le dernier combat), r: Luc Besson
1984 - A mi történetünk (Notre histoire), r: Betrand Blier
1985 - Metro (Subway), r: Luc Besson
1986 - I love you, r: Marco Ferreri
1987 - A nagy kékség (Le grand bleu), r: Luc Besson
1988 - A nagy kékség (Le grand bleu), r: Luc Besson - hosszú változat
1990 - Nikita, r: Luc Besson
1991 - A Marhakonzerv akció (L'opération Corned-Beef), r: Jean-Marie Poiré
Az arany álarcos férfi (L'homme au masque d'or), r: Eric Duret
1992 - Loulou graffiti, r: Christian Lejale
1993 - Jöttünk, láttunk, visszamennénk! (Les visiteurs), r: Jean-Marie Poiré
1994 - Léon, a profi (Léon), r: Luc Besson
1995 - Francia csók (French Kiss), r: Lawrence Kasdan
Szarvasgombák (Les truffes), r: Bernard Nauer
1996 - A jaguár (Le jaguar), r: Francis Veber
A lehetetlen küldetés (Mission: Impossible), r: Brian De Palma
1997 - Boszorkányszerelem (Un amour de sorciere), r: René Manzor
1998 - Jöttünk, láttunk, visszamennénk II. [Időalagút] (Les visiteurs II: Les couloirs du temps) r: Jean-Marié Poiré
Godzilla, r: Roland Emmerich
Ronin, r: John Frankenheimer
2000 - Bíbor folyók (Les rivieres pourpres), r: Mathieu Kassovitz
VINCENT CASSEL
Filmjei:
1988 - A gólyák a saját fejük után mennek (Les cigognes n'en font qu'a leur tete), r: Didier Kaminka
1991 - A paradicsom kulcsai (Les clés du paradis), r: Gérard Junot
1993 - Így legyenek (Ainsi soient-elles), r: Lisa Alessandrin és Patrick Alessandrin
A mesztic (Métisse), r: Mathieu Kassovitz
1995 - Gyűlölet (La haine), r: Mathieu Kassovitz
Házasságtörés: használati utasítás (Adultere [mode d'emploi]), r: Christine Pascal
Miért ne? (Pourquoi pas?), r: Carmine Amoroso
1996 - A lakás (L'appartement), r: Gilles Mimouni
Tanítvány (L'éleve), r: Olivier Schatzky
1997 - Doberman, r: Jan Kounen
A Földközi tenger (Méditerranée), r: Philippe Berenger
1998 - A vágy és kis gyötrelmei (Le plaisir et ses petits tracas), r: Nicolas Boukhrief
1999 - Jeanne d'Arc, r: Luc Besson
Elisabeth, r: Shekhar Kapur
2000 - Bíbor folyók (Les rivieres pourples), r: Mathieu Kassovitz
2000 - Farkasok szövetsége (Le pacte des loups), r: Christophe Gans
Forgatás alatt: Ajkamon (Sur mes levres), r: Jacques Audiard
NADIA FARES
Filmjei:
1997 - A nők lába alatt (Sous les pieds des femmes), r: Rachida Krim
Jézus démonjai (Les démons de Jésus), r: Betrand Bonvoisin
1999 - Nagy szájak (Les grandes bouches), r: Betrand Bonvoisin
2000 - Bíbor folyók (Les rivieres pourpres), r: Mathieu Kassovitz
Majmok kastélya (Le château des singes), r: Jean-François Laguionie

A film születése
Jean-Christophe Grangé második regényét 1998-tól kezdődően nagyon sokan szerették volna megfilmesíteni, végül a Légende Entreprises szerezte meg a jogokat. Jean Reno, aki szintén a regény lelkes hívei közé tartozott, jelezte, amennyiben megfelelő rendezőt találnak, szívesen eljátszaná Niemans szerepét. Amikor Mathieu Kassovitz elvállalta a rendezést és Vincent Cassel is csatlakozott, a terv végleges formát öltött. Az író és a rendező ettől kezdve közösen dolgoztak az adaptáción, ami Kassovitz számára újdonság volt, hiszen eddig mindig saját maga írta filmjeit. A csapat is összeállt, hiszen a három rendező - Besson, Kounen és Kassovitz - közös hollywoodi produkciós céget alapított lB2K néven, és szakember-gárdájukat szívesen kölcsönzik egymásnak, ha csak tehetik. Besson csapatából jött az operatőr, a hangmérnök és Jean Reno is.
A film komoly kihívást jelentett a stáb minden tagja számára; az utolsó jeleneteket 3000 méter magasságban a Mont Blanc-on forgatták, az oxigénhiány miatt többen rosszul lettek, ami lecsökkentette a jelenetek időtartamát. A -15 fokos hőmérséklet tönkretette a felszerelés egy részét, s a korai napnyugta csak napi három óra forgatást tett lehetővé. Komoly fizikai erőpróbát ígénylő jeleneteket kellett filmre venni, de az eredmények igazolták az erőfeszítéseket. 2000 márciusában fejezték be a forgatást, és a Cannes-i filmvásáron egy tíz perces demo-anyag bemutatása után a külföldi forgalmazók sorban álltak a filmért. A nemzetközi eladásoknak köszönhetően a film teljes költségvetése, 95 millió frank, két nap alatt megtérült, vagyis a film már több hónappal a bemutató előtt jó befektetésnek bizonyult.

Interjú Mathieu Kassovitz rendezővel

- Hogyan került kapcsolatba Jean-Christophe Grangé könyvével?

- Először a barátaim beszéltek róla, de sokáig nem jutott időm az elolvasására. Végül csak sikerült. Aztán amikor éreztem, képes lennék filmre adaptálni a regényt, akkor hívott Alain Goldman és kérték, gondolkodjak rajta. Nagyon lelkes voltam; éreztem, hihetetlen helyszínekre és cselekményre van lehetőségem e történetben. Nézőként vágyódtam arra, hogy megfilmesíthessem ezt a regényt. Olyan jó ilyen jellegű filmeket nézni akár otthon DVD-n, akár szombat este moziban a barátnőmmel, aki, amikor fél, hozzám bújik...

- Ön közismerten az amerikai filmek bolondja...

- Igen, imádom William Friedkint. Az ördögűző (The Exorcist) az egyik legkedvesebb filmem és imádom az akciófilmeket. Az ilyen jellegű filmekben a látvány nagyon fontos. Szerintem egy rendező számára ez a csúcspont, olyan, mint amikor egy festőnek felajánlják, hogy nagyobb vászonra, többféle ecsettel, sokféle színnel dolgozhat. Azonkívül szeretem az olyan filmeket, amelyeknek kezdete és vége van. Van vagy ötven film és huszonöt rendező, amiket s akiket szeretek, de számomra Spielberg a legnagyobb.

- Csak amerikai kedvencei vannak?

- Nem, a francia filmesek között a 40-50-es évek rendezőiből merítek, illetve a 70-es évek Yves Robert rendezte filmjeiből.

- A Bíbor folyókat Amerikában is bemutatják?

- Igen, és a színészek maguk fogják angolra szinkronizálni a szerepüket, a maguk akcentusával. Ezt megtehetik, hiszen az Alpokat a világon mindenütt a francia identitás részeként ismerik. Az amerikaikat saját földjükön sosem lehet legyőzni, másfajta az érzékenységük és háromszor annyit költenek az ilyen jellegű filmekre, mint mi, tizszer annyi speciális effektet használnak. Az amerikai bemutató azért fontos a számomra, mivel ez a film egyfajta üzenet azoknak, akikkel az USA-ban dolgozom: "Ime, ez van, erre vagyok képes; ha vannak ötleteitek vagy forgatókönyveitek, akkor én ezt tudom nyújtani". Ugyanakkor meg kell maradni realistának. Nem ez lesz az év sikerfilmje.

- Nem jelentett nehézséget együtt dolgozni a regény írójával?

- De igen. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy Jean-Christophe hatalmas munkát végzett, amikor a 400 oldalas regényt l20 oldalas forgatókönyvvé alakította. Ezután közösen dolgoztunk, s ő volt mindig az első, aki azt monda: "felejtsük el a könyvet, azért vagyunk itt, hogy filmet csináljunk". Végülis csodás volt együtt dolgozni vele.

- Azt olvastam valahol, hogy a filmkészítésben a forgatás nem tartozik kedvenc elfoglaltságai közé. Igaz ez?

- Igen. Nem szeretem ezt a szakaszt, mert olyan pillanatokban kell döntéseket hozni, amikor az ember még nem tudja pontosan, mit is akar csinálni, és amikor a döntések megszületnek, minden beindul. Ezért mindig a lehető legtovább késleltetem ezt a pillanatot. Aztán amikor végül megadom a jelet az indulásra, akkor általában már túl késő van és állandó rohanásba vagyunk.

- Amikor a Gyilkos(ok) című filmjét bemutatták, tisztában volt azzal, hogy a film bizonyos értelemben bezárja a kapukat ön előtt?

- Valóban ez történt, de én ennek nem voltam tudatában a készítéskor, mint ahogyan az sem járt a fejemben, hogy a Bíbor folyók siker lesz-e vagy sem. Az ember olyan filmet csinál, amely megfelel az adott pillanatbeli lelkiállapotának. Ez a Gyilkos(ok) esetében ugyanolyan igaz, mint ennél a filmnél. Ha az ember belevág egy tervbe, akkor formában kell lennie. Vannak olyan filmterveim, amelyeket két évvel ezelőtt képtelen voltam megírni és amelyeket most talán újra előveszek, mert most olyan a lelkiállapotom, hogy képesnek érzem magam rá.

- Ma hogyan viszonyul a kritikához?

- 12 éves korom óta ugyanazt gondolom, vagyis számomra a kritikusi szakma nem szakma. Azért fizetik a kritikusokat, hogy mások munkáját kritizálják. Először is azt gondolom, hogy a kritikusoknak a közönséggel együtt kellene nézniük a filmeket, jegyet kellene váltaniuk az előadásra, nem pedig mindig maguk között maradni, a vetítés közben is egymást és egymás reakcióit figyelve. Számomra ez olyan, mint egy szekta, ahol mindenki mindenkit ismer, és ahol a tagok minden hétfőn összegyűlnek. Aztán csillagokat biggyesztenek a filmek mellé. Emiatt aztán egy csomó filmet nem nézünk meg, pedig lehet, hogy zseniális művek, csak a kritikusok ízlése nem jó.
Beszélgetés Jean Renoval

- Hogyan került kapcsolatba a filmtervvel? Azonnal magával ragadta?

- Olvastam a könyvet és nagyon tetszett. Olyan emberekről szól, akik inkább emberek, mint rendőrök, és ez izgatott benne. Azonkívül kedvem volt ezzel a "családdal", Kassovitz-cal, Cassellal együtt dolgozni. Szeretem Kassovitz filmjeit.

- Köztudott Kassovitz és Luc Besson barátsága és a figyelem, amellyel egymás munkáit kísérik. Nem érezte úgy Kassovitz-cal magát, mint annak idején, amikor Besson volt kezdő?

- Nem. Először is, mert Kassovitz nem a pályája kezdetén van és azért sem, mert amikor Bessont megismertem, még nem készített filmet. 20 évesek voltunk.

- Milyennek találta Vincent Casselt?

- Ő még, szerencsére, nincs tisztában összes adottságával és lehetőségével. Rengeteg eddig még kiaknázatlan lehetőség lakik benne. Ki merem mondani: döbbenetes karrier előtt áll még, amit bármilyen műfajban elérhet. De hasonlóan sokra tartom Nadia Fares-t is és remélem, hogy ennek a filmnek köszönhetően sokkal több lehetőség nyílik majd meg előtte. Ő még kevés tapasztalattal rendelkezik, de ez csak jó neki.

- Lehet, hogy sematikusnak hat a kérdésem, de úgy tűnik, hogy az utóbbi időben Franciaországban inkább csak vígjátékokban szerepel, míg Amerikában a Bíbor folyók-hoz hasonló filmekben. Örül, hogy egy ilyen jellegű filmet végre Franciaországban forgathatott?

- Amerikában is ahányszor megkérdeznek, mindig azt felelem: Franciaországban lakom és ha módomban áll, a jövőben is ott szeretnék élni. A Bíbor folyók nagy kihívás volt számomra elsősorban azért, mert az utóbbi időben krimik nemigen készülnek moziforgalmazásra. És hogy mindezt Mathieu Kassovitz-cal csinálhattam, külön öröm volt számomra.