Amelie Csodálatos Élete   összes film '' Az Amélie egy gyönyörû és zárkózott párizsi lány néhány mozgalmas napját mutatja be, mialatt mi az utóbbi évek egyik legjobb hangulatú francia filmjét láthatjuk. Jean-Pierre Jeunet, a film rendezõ-forgatókönyvírója most elõször készített vidám és pozitív végkifejletû filmet, az eddigi filmjei (Delicatessen, Alian 4, Az Elveszett Gyermekek Városa) amellett, hogy sikeres és jól elkészített darabok voltak, nem dobták fel a nézõiket, szemben az Amélie-vel, ami hetekre kellemes filmes befolyásoltságot okoz. A történet sokrétû és összefogott, és minden pillanatában eredeti fordulatokkal áll elõ. Amélie egy klasszikus szépségû párizsi lány, aki egy kávézóban dolgozik, dinamikus belsõ, és visszafogott külsõ életet él, mígnem egy adott pillanatban elhatározza, hogy attól fogva láthatatlan tündérként megpróbálja rendbe tenni ismerõsei életét. Nagyon jól áll neki ez a szerep, és jól is csinálja, elõször csak komoly tekintettel felméri a lehetõségeit (megalázott fûszeres-segéd, hipochonder trafikosnõ, akinek szerelemre lenne szüksége, depressziós szomszédnõ), aztán apró lányos fondorlatokkal elsimítja az élet által okozott gubancokat. Szimpatikus történet, ami ráadásul jó ritmusban is pereg, a történetet aláfestõ képeknek pedig olyan hangulatuk van, mint amilyen egy tavaszi koradélután lehet Párizsban. A film további erõsségét a színészi játékok adják: nemcsak a fõszereplõnõ, Audrey Tautou alias Amélie játszik fantasztikusan, hanem a Mathieu Kassovitz (Nino), magyar származású színész-rendezõ is, nem beszélve a mellékszereplõkrõl, akik életszerû és hiteles karaktereket formáznak meg. Amélie és Nino úgy mozog a filmben, mint két titkosügynök, mint Godard két kései fõszereplõje, nehezen kiszámíthatóak és ötletesek, és mindemellett õk produkálják az utóbbi idõk legszebb csókjelenetét. Az Amélie minden egyes nézõjének kellemes 2 órát fog jelenteni, olyan élményt, ami után ismét kissé elfogultak lehetünk a francia filmekkel szemben.