![]() |
![]() |
![]() |
|
![]() |
Intimitás (Intimité/Intimacy, 2000.) összes film ' ![]() Egy angliai nagyvárosban (valószínûleg Londonban) él Jay, a negyvenes elvált férfi, munkáját tekintve bártulajdonos. Szerdánként megjelenik nála egy nõ, Claire, szeretkeznek, aztán a nõ elmegy, és ez így megy már régóta. Ezeken a randevúkon nem beszélgetnek, csak szerelmeskednek, így igazából semmit sem tudnak egymásról, és ez lesz majd a fõ konfliktusa a filmnek. Jay-ék egy az egyben Az Utolsó Tangó sztoriját élik újra, ott is zökkenõmentesen mentek a dolgok addig, míg az egyik fél nem akart többet tudni a másikról. Itt Jay lesz ez a fél, egyszer követni kezdi Claire-t, megtudja, hogy férje és gyereke van, amúgy pedig amatõr színésznõ. Amikor kiderül, hogy Claire-nek jól kiépített élete van, és nem a semmibõl tér be Jay-hez, elkezdõdnek a lelki zavargások: rá kell éreznünk, hogy Claire szerelmes Jay-be, miközben Jay fejében is kavarognak a gondolatok, és mi, nézõk, megpróbálhatjuk összerakni a képet. Az a baj, hogy a film a történetre koncentrál, ami pedig nem olyan nagy dobás, és ezáltal csak néhány jelenet áll össze egy hangulat-egységgé, amikor úgy érezhetjük, valóban belekerültünk egy filmbe, és ott számunkra követhetõ dolgok történnek. Azért adódnak szép képek is a filmben, amikor például Claire sétál a városban - Jay-jel a nyomában- , és õsziesen süt a napfény a haján. A színészi játékokban nincs hiba, fõként a Claire-t játszó Kerry Fox (Sekély Sírhant) meggyõzõ, bár neki nincs könnyû dolga, mert egyrészt egy tehetségtelen színésznõt kell alakítania, másrészt azt az érzelmi káoszt kell érzékeltetnie, amit a kissé lekezelt férje, illetve Jay együttes jelenléte okoz. A szex-jelenetek annyira realista stílusban készültek, hogy már-már egy dogma-filmet látunk magunk elõtt, miközben Jay és Claire szeretkeznek, olyan, mintha mi is ott lennénk a szobában, ami eléggé megdöbbentõ élmény. Az Intimitás népszerû lesz a mûvészfilmek kedvelõi körében, bár mi nem éreztünk benne semmi különös eredetiséget, azért a minõségi filmek közé tartozik, és ezen kívül képes rá, hogy valós érzelmi bonyodalmakról tudósítson, ami már nem kevés. |