cspv logo
cspv szám: 67 / 04 tartalom
keresés

cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím Interjú Árpa Attilával Reklámok cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím

this is
cspv home
régi link, már nem működik

page number: 02 00629
film info
PREVIOUS articleNEXT article
2004-09-09

Arthur Király

King Arthur 2004.

Keira, a kegyetlen harcos
Olyan régen nem láttunk már "egy jó történelmi drámát" megfilmesítve, hogy éppen jókor jött Arthur király legendájának a legújabb feldolgozása, aki egyébként véletlenségből visszacsúszott kb. 1000 évet a történelemben, és előre nem kiszámítható módon a római birodalom végnapjainál bukkant fel.

Ennél a "történelmi eposz-filmnél" a rendező személye a legjellemzőbb, illetve ő a legérdekesebb a stáblistában. Antoine Fuqua a Kiképzés (Training Day) c. filmje miatt lett ismert, azzal együtt, hogy neki köszönhetjük a pompás '98-as Gyilkosok Gyilkosa-t is (The Replacement Killers), Mira Sorvino-val és Chow Yun-Fat-tel a főszerepekben, John Woo-val a produceri székben. A The Replacement Killers majdnem kultfilmnek számít, egyrészt a látványos akciójelenetek és a romantikus szál remek keverése miatt, másrészt pedig azért, mert ezzel a filmmel indult be az érdeklődés John Woo korai filmjei iránt, plusz ez volt az első film nálunk, amiben a Woo-Chow Yun-Fat páros együtt szerepelt. Akár kultfilm, akár nem, a The Replacement Killers egy igazán eredeti hangulatú és jó film lett, és erre még rátett Fuqua a Kiképzéssel, ami szintén magán viselte a sokoldalú akciófilm-rendező szakértelmének a jegyét. (Denzel Washington végülis megérdemelten kapta meg érte a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscart 2002-ben). Ilyen jó előzmények után Fuqua kis túlzással bármit kiadhat a kezéből, mindenre vevők leszünk, bármire, ami magán viseli a keze nyomát.

Az Arthur Király ebből a szempontból nem az igazi. Bár sok jó jelenet, hatásos harci kép, megfelelő mennyiségű erőszak és érzelem van benne, mintha nem is az általunk ismert Fuqua lenne a rendezője, annyira nem "jön át rajta" az ő eredeti rendezői stílusa és szemlélete. Pedig már a forgatókönyv is megkavarja a mindenki által ismert Arthur-legendát és mondakört, majd' 1000 évvel korábbra helyezi Arthur és lovagjainak létezését, úgyhogy ezek után nem is várhatunk egy átlagos feldolgozást. Amit egyébként nem is kapunk.

David Franzoni (aki másokkal együtt például a Gladiátor forgatókönyvét is írta) a középkor helyett a jól bevált római kort választotta Arthur számára igaz, itt most a római birodalom bukását közvetlenül megelőző időbe helyezte a cselekményt, amikor a birodalmat minden oldalról veszélyeztették barbár hordák. A mi Arthurunk ezúttal Britanniában védi a római birodalmat, és ebben egy szarmata harcosokból álló legyőzhetetlen kis csapat segíti, akikkel mint egy elit alakulat csap le a birodalom ellenségeire.

Valószínűleg nemcsak az ős-profi Franzoni, a szinte csak óriási kasszasikerekkel büszkélkedhető Jerry Bruckheimer producer (Flashdance, Bad Boys, Con Air, A Szikla, Armageddon, A Közellenség), hanem a rendező Fuqua is tisztában volt azzal, hogy a nézőket kár lenne fárasztaniuk részletes történelmi dramaturgiával, ezért hát nem variáltak sokat, kikiáltották a szászokat a főellenségnek, akiket a megszokott barbár imidzs-zsel láttak el, és ettől kezdve már egyszerűsödött a történelmi felállás. Arthur és lovagjai egyik életveszélyes küldetést végzik el a másik után, és alig várják már, hogy "leszerelhessenek", és mindenki visszatérhessen a hazájába, vagy ahova akar, a szarmata harcosok haza, Arthur pedig Rómába, ahol ugyan még soha nem járt, de látatlanban rettentő civilizáltnak és nyugis helynek képzeli.

A nagy visszavonulást persze minden egyes filmben megelőzi még egy un. "utolsó nagy meló", amit mi, gyakorlott mozinézők már mindenkinek megtiltanánk előre, hiszen ez eddig még egyetlen filmben sem sült el jól. Hát persze, hogy itt sem. Már amikor azt halljuk, hogy Arthur (Clive Owen) addig nem adhatja ki a szabadságleveleket a lovagjainak, amíg együtt ki nem menekítenek a szászok orra előtt egy fiút és családját, mi rögtön rosszat sejtünk. De Arthur, akit ebben a környezetben néha a római nevén, Artoriusnak hívnak, nem tehet mást, és elindul a teljesíthetetlennek tűnő küldetésre. Ez az életveszélyes hangulat egyébként az egész film felett ott lebeg, amit lefordíthatnánk arra is, hogy "nagyon izgalmas" a film, de ez egy kicsit más, itt szinte rendszert csinálnak abból, hogy a főhőseink az életükkel játszanak az összes harci jelenetben. Óriási túlerő, kilátástalan helyzetek - minden afelé mutat, hogy halálra izguljuk magunkat a hőseinkért, akikhez a film közepén ráadásul csatlakozik még egy harcias lány is. Keira Knightley ő, a filmben a kiejthetetlen Guinevra nevet viseli, akiről eddig csak azt tudtuk, hogy ő volt Arthur felesége (Guinevra királynőként), és aki egy törvénytelen, de szenvedélyes kapcsolatba bonyolódott Lancelottal, Arthur legjobb barátjával és leghűségesebb társával.

Ezt a szerelmi háromszöget a film teljes könnyedséggel egyszerűen kihagyja, bár max. 2 jelenet erejéig utal arra, miszerint Lancelotnak "bejön" Guinevra, ennél több nem történik ezen a fronton, ami ismét a mondakör laza kezelését jelzi a forgatókönyvíró részéről. Guinevra itt nemcsak gyönyörű, nemcsak királynői alkat (Keira tényleg mindent el tud játszani, a talpraesett focistalánytól kezdve az elrabolt hercegnőig mindent), hanem a férfiaknál is vérengzőbb amazon, aki késsel, íjjal, sőt, ha kell, puszta testével esik neki az ellenségnek. Keira/Guinevra harciassága nemcsak egy újszerű eleme az Arthur legendának, hanem még az a plusz pozitívuma is megvan, hogy pompás esztétikai elem, ahogy egy bombázó fiatal lány, kék harci festékkel befestve íjakat lő az ellenségre, és ordítva rohan a csatába. Ha már itt tartunk, a film egészének van valami erős vonzódása a látványos megoldások felé, a jól kinéző, monumentális jelenetek, vagy az érdekesen bevilágított hajnali felvonulások megpróbálják feledtetni a cselekmény gyöngeségeit, a történések kicsit zökkenős ritmusát. Pedig ez nem megy könnyen, sőt, a film közepén elfog minket az az érzés, hogy itt leginkább a csatajelenetek a fontosak, minden ezekre fut ki, és bár tagadhatatlanul izgalmasak, véresek és energikusak ezek a harcok, két összecsapás között nincs ideje semmilyen más történeti szálnak kifutnia magát.

Látunk szerelmet (Arthur és Guinevra), de az is kicsit elsietett, látunk barátságokat (lovagok egymás közt, illetve Lancelot és Arthur), amiknek csupán egy-két konfliktusába tekinthetünk bele, felbukkannak olyan fontos dramaturgiai elemek, mint a hősiesség, a bátorság, lojalitás és férfias kiállás, hűség, hazaszeretet, és hasonlók, de ezekkel meg az a gond, hogy túl nagy számban mutatkoznak, keveredve, és így egyenként nem kapnak elég nagy hangsúlyt.

Vagyis mindent egybevéve sok mindenen keresztül megyünk, miközben nézzük a filmet (izgulunk, meghatódunk, drukkolunk és meglepődünk, stb...), de közben nincs meg az a megnyugtató folytonosság-érzetünk, ami például a Gladiátornál tökéletesen megvolt. Olyan, mintha túl sok mindent szerettek volna bezsúfolni a filmbe, és mintha ettől legelőszöris az eredeti ötletessége sérült volna meg az egésznek.

A szereposztás is kicsit felemás: míg például Clive Owen, vagy Keira Knightley, illetve a legtöbb lovag-színész kiválasztása remek ötlet volt, addig az ellenség, a szászok vezéreit már a megszokás választotta ki. Stellan Skarskard többször játszik szuper-negatív karaktert, mint nem (Ronin, Dogville), mint ahogy itt is, a német Til Schweiger pedig volt már jó karakter is (A Mennyország Kapujában, Tűz Esetén), de róla valami miatt egyből az erőszak ugrik be a nézőknek, úgyhogy ezután már nem volt annyira ötletes őt barbár fenevadként szerepeltetni. (Mint ahogy a Bors nevű lovag is unalmas a nagy testű/meleg szívű kommersz karaktertípus megszemélyesítőjeként.)

Így, vagy úgy, egy jóként értékelhető történelmi eposz az Arthur Király, ami azonban lehetett volna sokkal jobb is. Nem kellett volna hozzá sok, hogy a Gladiátor "unokatesója" legyen, de azért így is elégedettek lehetnek az alkotók, mert az biztos, hogy jó ideig már csakis Clive Owen csodás mély hangja és remek arca fog eszünkbe jutni az Arthur király név hallatán.

-lidoc-
2004-09-09
cspv.hu
oldal: 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14