ÉGHAJLATUNK JÖVŐJE

Godwin O.P. Obasi professzornak, a WMO főtitkárának üzenete
forrás: https://www.met.hu/szieszta.phtml?mid=1317&al_men=5

Minden évben megünnepeljük a Meteorológiai Világnapot. Ilyenkor a Meteorológiai Világszervezet (WMO) konvenciójának 1950. március 23-i hatályba lépésére emlékezünk. Az idei év témája: "Éghajlatunk jövője". Az éghajlat alapvető fontosságú az élet fenntartásában a Földön, mivel jelentős hatása van az élelmiszerek biztosítására, az élet- és vagyonvédelemre, a vízkészletekre, a szabadidő eltöltésére valamint a fenntartható fejlődésre. Ráadásul az éghajlat bizonyos mértékig befolyásolja az emberek hangulatát, jellemét, sőt még gondolkodásmódjukat és kultúrájukat is. Mindemellett egyre bizonyosabbá válik, hogy az emberiség megváltoztatja a Földet körülvevő vékony levegőréteg jellegét, ezáltal beleavatkoznak az éghajlat alakulásába. Az idei Világnap témáját azért választottuk, hogy megvilágosítsuk az éghajlat védelmének szükségességét, mint a jelen és jövő generációk jólétének forrását. A Világnap kiváló lehetőséget biztosít arra is, hogy felhívja a nagyközönség, a döntéshozók, a média és a civil társadalom figyelmét a WMO és a nemzeti meteorológiai és hidrológiai szolgálatok szerepére ebben a törekvésben.

Ismeretes, hogy a múltban is történtek változások az éghajlatban, de ezeknek okai természeti jellegűek voltak. A jelen változásokért, mint az 1860-as években kezdett műszeres felmérések óta megállapított átlagos globális hőmérséklet 0,6 oC fokos emelkedéséért, nagyrészt az emberi tevékenységek okolhatók. Tény, hogy a feljegyzések szerint az 1998-as év volt a legmelegebb, míg 2001 a második legmelegebb. A XX. század legmelegebb évtizede a 90-es évek voltak, és valószínű, hogy a XX. századi felmelegedésnek foka és időtartama magasabb illetve hosszabb volt, mint bármikor az elmúlt 1000 évben. A megfigyelt felmelegedés oka az üvegház-gázok koncentrációjának növekedése a légkörben. A legfőbb üvegház-gáz, a széndioxid az 1750-es körülbelüli 280 ppmv-ről 2001 végére 370 ppmv-re nőtt, ami több mint 32 %-os emelkedés. Ugyanebben az időszakban a metán és a dinitrogén-oxid koncentrációja 151-gyel, illetőleg 17 %-kal növekedett.

A felmelegedés következtében a globális átlagos tengerszint emelkedése 10-20 cm között volt. Becslések szerint ez az emelkedés tízszerese az elmúlt 3000 év átlagos emelkedésének. Az utóbbi 50 évben az északi féltekén a tengert borító jégréteg kiterjedése 10-15 %-kal csökkent. Az elmúlt évszázadban a tavak és folyók éves jegesedésének időtartama körülbelül két héttel rövidebb lett. Az utóbbi 40-50 évben az Északi Jeges - tenger jegének vastagsága 40 %-kal csökkent a késő nyári kora őszi időszakban. A legutóbbi 100-150 évben a hegyi gleccserek nagymértékű visszahúzódása figyelhető meg.

Az elmúlt 30 év során számos példátlan extrém időjárási és éghajlati esemény, úgy mint árvíz, trópusi ciklon és aszály volt a világ különböző részein. Globálisan a hidrometeorológiai katasztrófák száma az elmúlt 10 évben megduplázódott. Az ismétlődő aszályok és az elsivatagosodás több mint 1,2 milliárd ember életét komolyan veszélyeztetik, hiszen megélhetésük kizárólag a föld termőképességétől függ. Az 1997/1998-as El Nino, mely az elmúlt évszázad legerősebbike volt, becslések szerint 110 millió embert érintett, és a világgazdaságot csaknem 100 milliárd US$-ral terhelte. A biztosítótársaságok által összeállított statisztikák azt mutatják, hogy az 1950-1999-es időszakban a természeti katasztrófák, melyek főleg az időjárással és éghajlattal álltak összefüggésben, 960 milliárd US$ gazdasági kárt okoztak. A legtöbb kárt az utóbbi évtizedekben jegyezték fel.

A legnyilvánvalóbb bizonyítéka a globális felmelegedés hatásának a növény- és állatvilág változásaiban mutatkozik meg. Az északi félteke egyes részein a vegetációs időszak közel 11 nappal hosszabbodott meg az 1960-as évek eleje óta. A tenyészidőszak változásainak egy része az enyhébb telekkel függ össze, mely a globális felmelegedés rendszerének része körülbelül 1970 óta. További változás, hogy ugyanazon növények az Alpok nagyobb magasságaiban teremnek, a madarak tavasszal korábban rakják le tojásaikat, és a pillangók észak felé terjesztik vonulási irányukat. A Déli Jeges - tengeren a vegetáció a legdélibb szigeteken gyarapodik és az Antarktiszi félsziget felé terjed. Az ilyen változások az éghajlattal való összekapcsolása az elmúlt évszázad tudományos és műszaki fejlődésének következtében lehetséges.

Az első erőfeszítések a Föld éghajlati rendszerének szisztematikus vizsgálatára a Nemzetközi Meteorológia Szervezetnek (IMO), a Meteorológiai Világszervezet (WMO) elődjének idején történtek. 1929-ben létrehozták a Klimatológiai Bizottságot. Az 1950-es évektől kezdve a technikai fejlődés eredményei, mint a radarok, a műholdak és számítógépek, hozzájárultak a légköri folyamatok magas színvonalú kutatásához, megfigyeléséhez és multi - diszciplináris tanulmányozásához. Az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején egy példanélküli aszály a Száhel-övezetben és egy hosszantartó lehűléses időszak aggodalmat ébresztett a jövő éghajlata iránt. Ugyanakkor a légkörben megfigyelt növekvő mennyiségű széndioxid arra késztette a WMO-t, hogy 1976-ban kiadja első irányadó állásfoglalását a légköri üvegház-gázok felhalmozódásának jövőnk éghajlatára vonatkozó lehetséges hatásáról.

1979-ben a WMO összehívta az első Éghajlati Világkonferenciát, amely az Éghajlati Világprogram (WCP) és egyes elemeinek megalakításához vezetett. A WMO meghívott egyéb szervezeteket, például az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programját (UNEP) és a Nemzetközi Tudományos Tanácsot (ICSU), hogy együttműködjenek a kutatásokban. 1988-ban fokozódott az aggodalom az emberi tevékenységek éghajlatra tett hatása miatt, illetve az éghajlatváltozásnak a nemzeti gazdaságokra, elsősorban a fejlődő országok gazdaságára kifejtett hatása miatt, a WMO az UNEP-pel együttműködve megalakította az IPCC-t (Intergovernmental Panel on Climate Change - a Klímaváltozás Kormányközi Testülete). A Fórum feladatai közé tartozik az éghajlatváltozásról szóló tudományos információk értékelése, a társadalmi-gazdasági hatások felmérése, valamint a megfelelő válaszstratégiák kidolgozása. Megalakulása óta az IPCC három értékelő jelentést adott ki. Az első értékelő jelentés (1990) után a WMO és UNEP között tárgyalások kezdődtek egy Klímaváltozási Keret-megállapodásról, amelyet azután 1992-ben az ENSZ Környezetvédelmi és Fejlesztési Konferenciáján (UNCED) Rióban írtak alá. A második értékelő jelentés (1995) az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény (UNFCCC - United Nation Framework Convention on Climate Change) Kyoto-i Egyezményének (Kyoto Protocol) megtárgyalásához vezetett.

A 2001. szeptemberében kiadott harmadik értékelő jelentésében az IPCC megállapította, hogy "Új és erősebb bizonyítéka van annak, hogy az elmúlt 50 évben megfigyelt felmelegedés nagyrészt emberi tevékenységeknek tudható be." Az ilyen megállapítások, valamint a jövő éghajlatára vonatkozó előrejelzések a komplex légkör-óceán cirkulációs modellek eredményein, az energiafelhasználás alakulásának és az üvegház-gázok emissziójának előrejelzésén alapulnak. Míg a jövő előrejelzéseiben sok a bizonytalanság, a bizalom, hogy a klímamodellek képesek hasznos becsléseket adni, jelentősen nőtt. Ezt mutatja a jelenlegi éghajlat, az El Nino/déli oszcilláció és monszunok, valamint bizonyos elmúlt éghajlati időszak (pl. az 1994-es Pinatubo vulkáni kitörés hatása a globális átlagos felszíni hőmérsékletre) megfelelő modell szimulálása.

A harmadik IPCC értékelő jelentés szerint a globális átlagos felszíni hőmérséklet az 1990-2100 közötti időszakban 1.4-5.8 oC fokkal emelkedik. Ez az előrejelzett felmelegedés sokkal nagyobb, mint a XX. században megfigyelt változások, és nagyon valószínű, hogy példa nélküli az elmúlt legalább 10 000 évben. A tengerszint emelkedést 9-88 cm-re becsülték az 1990-2100 közötti időszakra. Ennek jelentős társadalmi-gazdasági hatásai lennének, mivel sík szigetek, kikötők, mezőgazdasági területek, tisztavízforrások, turisztikai területek és termékeny parti vidékek lennének veszélyeztetve.

Az előrejelzések szerint a csapadékmennyiség növekedni fog a XXI. században. Az alacsony szélességi fokoknál néhány régióban csökkenés, néhányban pedig növekedés következik be. A középső és magas szélességi fokoknál a csapadéktevékenység fokozódik. Aszályok és árvizek gyakoribbá válhatnak.

A jelenlegi előrejelzések azt mutatják, hogy a következő 100 évben az El Nino események amplitúdójában kevés változás vagy csekély növekedés lesz. Ugyanakkor a magasabb hőmérséklet miatt az El Nino eseményekkel kapcsolatos szélsőséges árvizek és aszályok súlyosabbak lesznek. Az is valószínű, hogy az ázsiai monszun csapadék változékonysága növekedni fog.

Az északi féltekén az előrejelzések szerint a hótakaró vastagsága és a tengert borító jégréteg kiterjedése tovább csökken, valamint a gleccserek és jégsapkák visszahúzódása folytatódik. Mostanában már valóban megfigyelték, hogy az Egyenlítő közelében, a Kilimandzsárón lévő jégsapka az utóbbi években visszahúzódott.

Az éghajlatváltozás az emberek egészségét is összetett módon befolyásolni fogja. Lesznek közvetett hatások (pl. kevesebb hidegfronti stressz de több melegfronti stressz a mérsékelt övi országokban) és közvetlen hatások, melyek a betegséghordozók (pl. szúnyogok), víz-eredetű kórokozók körének változásával, valamint a víz- és levegőminőség változásával függenek össze. Míg néhány faj gyarapodhat mennyiségben és kiterjedésben, az éghajlatváltozás növeli más, sebezhetőbb fajok kihalásának és így a biológia sokszínűség csökkenésének veszélyét. A korall-halálozás meghaladhatja a 95 %-ot, helyenként bizonyos fajták kipusztulásával.

Míg ezek az előrejelzések az elkövetkező 100 évre vonatkoznak, nagyobb aggodalomra ad okot, hogy az emberek által előidézett éghajlatváltozás évszázadokon át továbbra is folytatódni fog, még akkor is, ha az üvegház-gázok kibocsátását teljesen lecsökkentenék, mivel néhány üvegház-gáz, mint például a széndioxid, hosszú életű. Ez hasonló a fluor-klór-metánok kiürüléséhez, melyek az ózonréteg csökkenéséért felelősek.

Mindemellett pillanatnyilag az emberiségre a legközvetlenebb veszélyt a viharok és egyéb szélsőséges időjárási és éghajlati események intenzitásának és gyakoriságának növekedése (árvizek, aszályok, városi hőhullámok és az alacsonyan fekvő tengerparti területeken a tengerszint emelkedésének hatása) jelenti. Bár részletes lokális előrejelzések az éghajlatváltozásra nem állnak még rendelkezésre, érdemes feltételezni, hogy az utóbbi évtizedekben megfigyelt változások tovább folytatódnak, sürgős és fokozódó kihívásokat jelentve életünk sok területén. Ahhoz, hogy megtervezhessük az éghajlatváltozás veszélyeivel szembeni fellépést, fel kell térképezni a lehetséges jövőbeli események körét és meg kell határozni azokat az elképzeléseket, melyekkel leginkább megfelelhetünk ezeknek a kihívásoknak. A jövőben a technikai fejlődés gyorsuló tempója a bizonytalanságok szűküléséhez fog vezetni, és így jelentős befolyása lesz arra, hogyan kezeljük az éghajlattal kapcsolatos ügyeket. Ebben a tekintetben az éghajlati folyamatok jobb megértése, a számítógépes és műholdas lehetőségek folyamatos bővülése egyre jobb előrejelzéseket eredményezhet helyi és regionális szinteken egyaránt. Tudósok dolgoznak a globális felmelegedés mérséklésére irányuló technológiai megoldásokon is. Sok esetben a valós kérdés, hogy ezek gazdaságosan megvalósíthatók és ugyanakkor környezetvédelmi szempontból elfogadhatók-e. Jelenleg a megújítható energiaforrások jelentik a legígéretesebb utat a széndioxid kibocsátás csökkentése felé.

Az éghajlatváltozás mérséklése érdekében eddig tenni szándékozott intézkedések nem alkalmasak a jövőbeli éghajlatunk megóvására. A nemzetközi közösségnek el kell kezdenie cselekednie az UNFCCC és annak Kyoto-i Egyezménye értelmében annak érdekében, hogy megfelelően csökkentsék az üvegház-gázok kibocsátását a légkörbe, és intézkedéseket kell tennie az éghajlati előrejelzések bizonytalanságainak csökkentésére. E cél érdekében a WMO és a nemzeti meteorológiai és hidrológiai szolgálatok továbbra is vezető szerepet játszanak a kulcsfontosságú tudományos és technikai kérdések megfogalmazásában és terjesztésében.

Ezen kérdések között az első a fejlesztendő szisztematikus megfigyelésekre, ill. a múltbeli éghajlati időszakok rekonstruálására vonatkozik. A meteorológiai és kutatási-fejlesztési célú műholdakról származó megfigyelések fejlődése ellenére visszaesés következett be az alapvető, eredeti helyű megfigyelési hálózatokban a világ sok részén, különösen a fejlődő, és azok közül is a legfejletlenebb országokban. Szükség lenne több adatra a sarki és óceáni területekről is az éghajlati szélsőségek jobb mennyiségi becslése érdekében. A WMO, hogy a kihívásoknak jobban megfeleljen, tovább erősítette az Időjárás Megfigyelési Világprogramját (WWWP) az időjárás és éghajlat megfigyelésére, a Globális Légkör Megfigyelési Programját (GWA) a légkör kémiai összetételének nyomon követésére, valamint a hidrológiai megfigyelő hálózatait.

A második problémakör a bizonytalanságok megnevezése, melyek velejárói a hosszú távú előrejelzéseknek. Lényeges erőfeszítések vannak folyamatban, különösen a WMO által szponzorált Éghajlat-kutatatási Világprogram (WCRP) keretében, annak érdekében, hogy javítsák az éghajlati előrejelzéseket a modellezés fejlesztése által. Ezeknek az erőfeszítéseknek a célja, hogy jobban meg lehessen ismerni az éghajlati folyamatokat, az egész krioszféra szerepét, az üvegházhatású gázok jövőbeli kibocsátásának előrejelzését, e gázok nyelőit és forrásait, a fauna és flóra, a föld- és tengerfelszín, valamint a mély-tengerek szerepét. Szintén szükséges tanulmányozni a felhők sugárzásra gyakorolt hatását. A WCRP legfőbb eleme az éghajlat változékonyságának, az éghajlati variációk egyre hatékonyabb előrejelzésének és az antropogenikus klímaváltozások mind finomabb becslésének tanulmányozására a Klímaváltozékonysági és Előrejelezhetőségi (CLIVAR) Projekt. Ezen kívül, az éghajlati modelleket tovább kell fejleszteni, hogy jobban szimulálják az éghajlatváltozás és szélsőséges időjárás regionális és lokális hatásait.

A harmadik témakör arra vonatkozik, hogy minden ország számára szükséges, hogy az éghajlati tudomány előrelépéseit hasznosítani tudja. Ezért a WMO Éghajlati Információs és Előrejelzési Szolgáltatási (CLIPS) projektje segíti az országokat az éghajlati adatok és évszakos előrejelzések alkalmazásában olyan területeken, mint vízgazdálkodás, mezőgazdaság és katasztrófavédelem.

Végezetül, a nemzeti és nemzetközi erőfeszítések koordinálását szolgáló nemzetközi intézményi keretet erősíteni kell annak érdekében, hogy a kutatási eredményeket, megfigyelési adatokat és egyéb forrásokat a legteljesebb körben előnyösen hasznosítani lehessen. Elsősorban a nemzeti meteorológiai és hidrológiai szolgálatoknak meg kell kapniuk a szükséges támogatást az éghajlat és időjárás megértéséhez és szolgáltatások nyújtásához.

Ezen témakörök kidolgozása elősegíti, hogy az IPCC meg tudjon válaszolni kiemelkedő fontosságú kérdéseket a negyedik értékelő jelentésében, melyet 2007-re terveznek. A jelentés fókuszában többek között az előrejelzési bizonytalanságok csökkentése és nemzeti szinten jobb előrejelzések biztosítása fog állni. E tekintetben meg kell említeni, hogy a 2002-ben Johannesburgban tartott Csúcstalálkozó a Fenntartható Fejlődésről felhívta a figyelmet az olyan kihívások megválaszolásának kötelezettségére, mint a szegénység enyhítése, a fogyasztási és termelési minták megváltoztatása, a természeti katasztrófák enyhítése, valamint a természeti erőforrások védelme és megfelelő kezelése a gazdasági és társadalmi fejlődés érdekében.

Ahogy haladunk előre az új évezredben, reményeim szerint a nemzeti és helyi hatóságok, akadémiák, a privát szektor, a nagyközönség és a média mind inkább értékelni fogja a WMO és a nemzeti meteorológiai és hidrológiai szolgálatok közreműködését az éghajlatváltozás témakörének kezelésében. A WMO rendíthetetlenül folytatni fogja erőfeszítéseit annak érdekében, hogy jobban megérthessük éghajlatunkat és a fenyegető veszélyeket, együttműködik a világ közösségével azért, hogy biztosítsa az éghajlat védelmét és megőrzését a jövő generációi számára.