King Kong

A King Kong nemcsak igazi klasszikus, igazi amerikai klasszikus, valódi kultfilm, de egyben jókora közhely is, mármint abban az értelemben, hogy mindenki úgy érzi, már ezerszer látta, kívülről tudja - mint ahogyan a Most Jövök a Falvédőről c. filmben is "mindenki olvasta" Az Amerikai Demokrácia c. könyvet. Az ember élből idegenkedik az újra-feldolgozásoktól is, hiszen az egésznek (alapesetben) a néző oldalán semmi értelme, lévén, hogy bármikor kiveheti az Odeonból kedvenc filmjét, még ha azt éppen 30 évvel ezelőtt forgatták is. Az egyetlen ráció a remake-ek készítésében (hangsúlyozzuk: alapesetben) az, hogy újra piacra lehet dobni az adott filmet, ami által nemcsak az ősi rajongók veszik ki tékákból (2-3 évente egyszer), hanem az egész világ mozinézői váltanak rá jegyet egyszerre.

Ami a King Kong-ot illeti, az ember hajlamos megfeledkezni a tényről, hogy amit eleddig "a King Kong"-nak neveztünk, az maga is egy remake, az 1933-as King Kong remake-je, és ha már itt tartunk, a filmek szentségénél, azt is érdemes figyelembe venni, hogy készült később, ugyanattól a rendezőtől (John Guillermin) egy folytatás a "King Kong Él" című meglehetősen morbid címmel, amit hazánkban szolidan csak King Kong Visszatér-ként forgalmaztak (mégsem adhattak olyan címet, hogy King Kong Mégis Él, vagy azt, hogy King Kong Visszatér - a Halálból). E második rész jellemző módon már nem Jessica Lange főszereplésével jött létre, hanem a nála 7 évvel fiatalabb Linda Hamilton-éval, aki akkor már túl volt a Terminátor 1-en, tehát nem kellett volna elvállalnia csak azért, hogy befusson. Amennyire megértjük, sőt hálásak vagyunk neki azért, hogy a Terminátor 3-at visszautasította, annyira nem volt szép húzás elvállalnia Jessica Lange szerepét, de mindegy, a jó tettek és rosszak esetében mindig azt kell figyelembe venni, ami legutoljára történt.

Az 1976-os King Kong, aminek munkacíme jellemzően az volt, hogy "King Kong - A legenda újjászületése) igazi kult-filmmé vált. Ennek oka nem kereshető kizárólag abban, hogy kasszasiker lett, hiszen '75-ben már ott volt a Cápa 1, amely, tekintve, hogy jóval kevesebb pénzből készült (12m a King Kong 20m-jével szemben), jelentősebb üzleti sikernek tekinthető.

A megoldást két másik fronton kell keresnünk, az egyik a romantikus történet, a másik a speciális vizuális effektusok csúcsminősége. Dino De Laurentiis, amikor a King Kong remake elkészítését bejelentette, legendássá vált megjegyzéssel indokolta meg, hogy miért lesz nagy siker a King Kong a Cápához képest is. Azt mondta tört angolsággal, hogy "amikor cápák meghalnak, senki sem sír, amikor majmok halnak meg, az emberek zokogni fognak". És lőn.

A másik faktor nyilvánvalóan a vizuális effektusokban keresendő. Akkoriban, a Lucasfilm, illetve az Industrial Lighst and Magic által kidolgozott forradalmian új trükkfelvételi technika piacra kerülése előtt (1 évvel) az emberek a mozitól, a filmektől már nem csupán történeteket váltak, de elképesztő látványélményt is. Nos, a King Kong a maga 20 milliós költségvetésével (a Csillagok Háborúja 1 - hasonlóan a Cápához, kb. 12 millióból készült) készen állt erre.

Hasonlóan a Spielberg cápájához, King Kong is hidraulikával működött, csak éppen sokkal szofisztikáltabban. Szemben az 1933-as eredetivel, a 76-os Kong már nem animáció révén jött mozgásba, ehelyett egyrészt elkészítették a 650 kilós, 12 méter magas "verzióját" azokhoz a jelenetekhez, melyekben Kongnak fel kell emelnie Jessica Lange-t , vagy simogatnia kell, tenyerén hordoznia, meg ilyenek. Ez azonban még mind semmi, mert a kisebb Kong, akit egy kitűnő maszkba bújtatott ember játszott - kicsinyített díszletek között, ugyancsak fel volt szerelve némi hidraulikával, sőt, éppenséggel pont ez adta az ő varázsát.



A hidraulikák segítségével az ember méretű Kong képes volt a legkülönfélébb mimikákra, úgymint mosolyogni, szemöldököt ráncolni, dühösnek lenni, és örülni, ahogyan a rendező megkívánta. A nagy Kong pedig tudta rángatni, emelgetni a karját, mindkét lábát be tudta hajlítani, elfordította a csípőjét, ha kellett, fel tudta húzni ajkait, hogy kimutassa a foga fehérjét, vagy hogy éppen mosolyogjon. Glen Robinson, aki a mechanikus effekteken dolgozott, úgy fogalmazta meg, Kong varázsa a hidraulika kifinomultságában rejlik.

Ezért lehetett hát szeretni King Kong-ot, mert nem valami puszta szörnyeteg volt, hanem egy érző lény, akit a roppant finom mozgásokra képes, távirányított hidraulika hozott létre.

Ahogyan a történet maga sem puszta horror volt, amely csupán egy óriásmajom pusztító ámokfutásáról szól, hanem egy szívvel és érzelemmel telített románc, amelyben a gyönyörű New York-i lány és a hatalmas szörnyeteg szavak (és persze szex) nélkül szerelmesek egymásba - a végsőkig.