Critical Mass 2008/1

A Critical Mass mozgalom eredeti gondolata az, hogy amikor a bringával közlekedni akarók száma elér egy kritikus tömeget, valami megváltozik. A hazai Critical Mass demonstrációk kezdetben még maximális hatékonysággal támogatták ezt a célt, mára azonban valami megváltozott, és persze egyáltalán nem biztos, hogy e cikk véleménye minden tekintetben mérvadó, de belegondolni nem árthat. A kérdés, amire választ szeretnénk kapni, az, hogy vajon tényleg megváltozott-e valami, illetve, hogy ha igen, mi az, és hogy jó-e ez a változás.



A CM egy sikersztori, évről évre, szezonról szezonra egyre többen, és többen jönnek el. A CM-es pólókon a felvonulók számát hirdető feliratok képezik a dekorációt, mint a katonák váll-lapján a csillagok. A CM, úgy tűnik, nevéhez hűen a tömegtől szól, a tömeg-létszám a mérce, amivel a sztori sikerét mérjük, s így a CM egy valódi sikersztori.

Sikersztori, éspedig nem is akármekkora. Ugyanakkor elgondolkodtató tény, hogy ha ezeket a tömeg-számokat nézzük, a magyar CM sokkal nagyobb siker, mint például a bécsi, miközben a bécsi bringautak hossza, vagy a bécsi biciklisek száma jóval nagyobb, mint a magyaroké. Az tehát a kérdés, hogy a tömören megfogalmazott hír, miszerint a magyar CM egy kiemelt sikersztori, bővebben kifejtve hogyan hangzik.

A helyzet megértéséhez a Margitsziget adja a kulcsot. A Margitsziget, Budapest Central Parkja, Coney Island-je az utóbbi 1-2 évben döbbenetes módon zsúfolttá tud válni a hétvégeken. E jelenség oka nem csupán az, hogy a budapestiek imádják a friss levegőt, hanem minden bizonnyal az is, hogy imádják a pénzköltéssel nem járó szabadidős programokat (melyek közül a múzeum látogatás, állandó kiállítások megtekintése már kiesett). Magyarországon 1-2 éve mérhető adat, hogy a lakosság 70-75%-a nem vesz részt nyaraláson (5 napnál hosszabb idejű vakáción). Ennek fényében máris érthető, miért vonz akkora tömegeket a Margitsziget - egy 2 milliós nagyvárosban.

A Critical Mass felvonulások kezdetben tüntetések voltak, demonstrációk. A bringások demonstrálták, hogy sokan vannak, hogy sokan vannak olyanok, akik bringáznának, ha lenne hol, ha lennének bringautak. A részvételi arány, a tömeg-számok azóta is egyre nőnek, pár dolog azonban nem követte ezt a növekedést. Kezdjük mindjárt a bringautak építésével - az eredeti célkitűzéssel. Mielőtt ebből vita lenne, a bringautak követelése nem egyenlő azzal, hogy bárki azt mondaná, a bringások csak és kizárólag a bringautakon közlekedhetnek - ez egy vicces kicsavarása lenne az egyszerű alap-gondolatnak.

A bringautak célja a biztonságos bringázás, a bringások szeparációja az autóktól - akármilyen formában vagy mértékben is, de mégiscsak szeparáció. Az autók 55-el mennek, a bringások pedig 20-szal, ez a dolog fizikája, és amíg úgy tekintjük, hogy darab-darab, mindkettő egyenrangú közlekedő egység, addig mindig egy szűk elit bringázásáról beszélünk, akik 30-35-el hasítanak a buszsávokban vagy cikáznak az autók között, és nem egy városról, melynek apraja, nagyja bringával közlekedik, ha/amikor kedve tartja. Mert mit szólnánk, ha 40-50 bringás nagymama vagy kisiskolás ugyanúgy szeretne a buszsávban haladni a Felszab és a Blaha között, vagy bármely keskeny út jobb szélén, mint mi?

Ha a bringások az autók közt mennek, az autóknak folyamatosan előzniük kell őket - (vagy a bringásoknak kell folyamatosan előzniük az autókat) ez pedig azt jelenti, hogy hacsak nem egy bringás elitről van szó, hanem egy tömegesen választott közlekedési formáról, egy bringaútnyi sáv kiesik az autók által használható útfelületből.

Ezt a „kiesést”, ezt a kerékpárforgalom által lefoglalt sávot pedig lehet civilizáltan elkülöníteni, ráírva, hogy „reserved” vagy civilizálatlanul, úgy, hogy a bringások Archimédesz törvényének megfelelően annyi bringautat kapnak, amennyit saját testükkel kiszorítanak a forgalomból :) Lehet az, hogy a város támogatja a kerékpáros közlekedést, és lehet az, hogy nem csinál semmit. Mellesleg figyelemreméltó tény, hogy ha nem épülnek utak, sávok, akármik, akkor hatékony gátat vetettünk a bringával közlekedők számának növekedésének, és így kevesebb bringautat követelő éhes szájat kell ígéretekkel betömködni.

Ahhoz, hogy az emberek tömegesen a bringázást válasszák közlekedési formaként, a tyúknak kell először lépnie: bringautakat kell felkínálni közlekedés céljából a potenciális bringásoknak. Amíg ez nem történik meg, addig az egész egy nagy hókuszpókusz, egy olyan termék hirdetése, amely nem kapható az üzletekben.



A Critical Mass demonstrációk sikersztoriként vannak elkönyvelve, azért, mert a résztvevő tömegek száma egyre nő. A demonstrációk célját képező bringaútépítés azonban továbbra is a megszokott szinten stagnál, de mit várunk egy olyan városvezetéstől, amely a legnagyobb bliccelőként 1 forintot sem tesz bele a saját tömegközlekedésébe (BKV), amiért az egész ország fizet?

A dologban az a legnyugtalanítóbb, hogy Critical Mass demonstrációk tömegadatainak papírformaszerű növekedésével nemcsak a bringaútépítés növekedése nem jár együtt, de a bringaútépítés követelése sem. Mára a CM felvonulás elveszítette demonstráció jellegét, és láss csodát, korábbi rendszerek felvonulásait idéző stílusban, idén a szervezők felülről letiltották „a bringautat akarunk” szlogent, barátságosan sugalmazták, hogy inkább a „minden út bringaút” szlogent lehet skandálni. Mit mondjunk, a Kritikus Tömeg - nem egy fejetlen tömeg.

"Minden út bringaút" egyenlő: „nincs is szükség bringaút építésre”. A hiba benned van, nem azért nem bringázol, mert nincs út, hanem azért, mert hibás vagy. Te vagy a hibás. A kormánytól, a várostól, Demszkytől meg nem kell követelni semmit, azt sem, amit megígértek. Szép dolog ám a bringás érdekérvényesítés.





A CM demonstrációk mára szemlátomást átmentek egy biciklis parádéba. Mindenki kivonul, megmutatja magát, és tök jó. Egy ingyenes rendezvény, ahol nincs belépő. Egy nap, egy délután, amikor bringázhatsz a városban (9 kilcsit bő 2 óra alatt). Ha futóversenyen szeretnél részt venni, az 2700 (vagy 3200?) forintodba kerülne, amit a szervező T-Com-nak perkálhatsz le (a reklám nem elég nekik). A CM ehhez képest sokkal jobb alternatíva a mozgással egybekötött szórakozásra, lévén, hogy ingyen van. Oké, hogy azt nem szabad mondani, hogy bringautat akarunk (ami azt jelenti, hogy nem szabad azt akarni, amit akarunk), de azért mégis tök boldogok lehetünk, hogy a város ezt adja nekünk - a parádés felvonulás lehetőségét.





Egy biztos, a CM demonstrációk sem pszichológiailag, sem egyéb módokon nem azt ültetik el az emberekben, hogy bringával közlekedni jó, praktikus, egészséges és trendi - hanem azt, hogy nincsenek bringautak, és bringával közlekedni különleges alkalom. Ha a demonstráció jellege megmaradt volna, a helyzet más lenne, de így, ezzel a pici kis változtatással a bringázásra való ösztönzés helyett a bringaútnélküliség drámai voltának vidám ünnepség formájában való ignorálásáról van szó. Érdekes adat, hogy az athéni bringás tüntetésről, amely pár hete zajlott a bringaútnélküliség miatt, szinte egyetlen mértékadó lap sem adott hírt, senki sem mondhatta a CM oldalán, hogy olvasd el ezt a kitűnő cikket a népszabiban az athéni tesókról:)

Amíg a CM tömeg-mérőszámai nőnek, nem szűnő erővel merül fel a kérdés, hogy miért áldozná fel valaki a vasárnap délutánját, amikor ti. bringázhatna egy jót, azért, hogy nagy tömegben több, mint 2 óra alatt megtegyen 9 kilcsit? Miért kellene rollereznie kilométereken keresztül, vagy megvárnia, hogy egy mellette álló lelkes figura lazán a fejére ejtse a bringáját? Miért kellenes biciklis parádén résztvennie bringázás helyett? Hát csak azért, mert jó móka, ritkán van ilyen, és ingyenes.

Régebben a CM egy nagy kollektív tekerés volt, egy demonstráció. Ma egy roadshow, egy parádé, egy lassan mozgó bicikli-kiállítás, egy felülről leosztott jelszavakkal történő felvonulás - azzal a különbséggel a szocializmushoz képest, hogy a Május 1 ruhagyár helyett most a T-Com a domináns nagyvállalat. Miért nem mondja meg senki a fiatal BMX-eseknek, hogy itt nem illik mások elé bevágni, hogy ez itt nem egy TV2-es parádé, hanem egy közlekedésről szóló demonstráció? A kérdések száma ezer.

De mit várunk? Az emberpark című akció eléggé jól megadta az alaphangot. Ami klímavédelemről, a klímaváltozás feltartóztatásáról szólt volna (minden normális országban), az egy ingyen-póló osztogatásra redukálódott Budapesten. Egy eléggé aluledukált műsorvezető olyanokat vicceskedett a mikrofonba, hogy a magyarok szeretnek sorba állni ingyen-pólóért, le vannak betonozva, és nem mernek elmozdulni onnan. Előadta, hogy azt csinálnak a pólókkal az emberek, amit akarnak, akár a kutyájukra is ráadhatják, hazahurcolhatják, stb, csak vegyék fel, hogy meglegyen a fotó.

Nyilvánosan égette az embereket azért, hogy sorban állnak a pólókért, miközben ő volt az, aki az egész akcióról úgy beszélt, mint egy ingyen-póló osztogatásról (nyilván valamely kereskedelmi tévé hangulat-embere lehetett). Eközben az agytröszt dumagép egyetlen szót sem szólt a klímáról. Konkrétan elvette a budapestiektől a lehetőséget, hogy méltósággal, rendesen csatlakozzanak egy globális projekthez. Ehelyett ingyen-pólóért sorban álló barmoknak titulálták őket. Jól felhívta a figyelmet, hogy a TV2-t kell nézni, meg az index.hu-t olvasni, ha értesülni akarunk erről az eseményről. A TV2 híradójában fél 7-kor el is mesélték múltidőben, hogy mi volt ez a felvonulás, honnan hova mentek, de azt, hogy bringaút, vagy klíma, nem említették, és múltidőben beszéltek az egészről, miközben még a „híradó” ideje alatt is tartott az esemény.

Tetejébe mindennek, az egész rendezvény egy olyan térről indult, amely nem is létezik, a Városház tér elnevezés eufemizmus, mivel e terület nem is szerepel a térképen, és ahol az emberpark tömegei naivan összegyűltek, ott hamarosan irodaház épül - annak ellenére, hogy ezt a budapestiek 80%-a ellenzi.





Na mindegy, a parádénak vége, kezdődhetnek a dolgos hétköznapok, és reméljük, a CM szervez majd idén egy-két olyan demonstrációt is, amelynek a célja a bringautak követelése.