2009-01-11
Újra jön a Batman
második premierek
Miközben nagyban dúl a válság, az emberi leleményesség kiapadhatatlan forrása is tovább buzog - a moziforgalmazók egy új technikát fejlesztettek ki, amellyel gyakorlatilag mindenki jól jár. Az új technika lényege, hogy egy filmnek nemcsak egy premiere lehet, hanem akár több is - így mutatják be ismét a Sötét Lovag c. Batman mozit február 12-én.
A második premier önellentmondás, hiszen a premier azt jelenti, "első" - az első alkalom. Amikor egy fimet behoz egy forgalmazó, megvásárolja a jogokat, és
további jókora összegekért elkészíti a kópiákat, a szinkronnal vagy feliratokkal együtt. Addig ezt a filmet nem lehetett Magyarországon látni, de így már, hogy egy cég megvásárolta a magyarországi mozi-forgalmazás jogát, a film "be van hozva".
Innentől már csak az a feladata a forgalmazónak, hogy jókora hírverést csapjon a filmnek, ami miatt az emberek tódulni fognak a mozikba. Ja, mozik. Igen, a mozik döntik el, hogy egy filmre kíváncsiak-e még, vagy sem. Ezt annak alapján teszik, hogy az emberek kíváncsiak-e, így kerül be az emberi faktor a rendszerbe, és így jut minden film formailag egyenlő esélyekhez. Érdekes egyébként, hogy amíg a a nálunk fejlettebb országokban a forgalmazók legjobb tudomásunk szerint nem üzemeltethetnek mozit - addig nálunk például a Budapest Film és a Cinema City mozi-lánc tulajdonosok egyben forgalmazók is.
Az "újraforgalmazás" technikáját az Intercom találta fel, a Rómeó+Júliával, 1996-ban, illetve 97-98-ban a Miniszter Félrelép esetében (amit 1997. december 11-ét követően 1998. július 16-án is bemutattak - köszönet TheHungarian nicknevű olvasónk hozzászólásának - a szerk.). 2005-ben e technikát a Budapestfilm is átvette, amikor újra "behozta" a Passió c. filmet, egy évvel a "premier-premier" után. Nem kellett behozni, ez nyilvánvaló, nem kellett jogokat venni, nem kellett kópiát készíteni, egyedül csak reklámozni kellett, azaz a hét új filmjének járó reklámköltést kellett a Passióra fordítani - és elérni, hogy a moziműsorokban a hét új filmjeként jelenjen meg - újra.
A tehcnika bevált. Az világos, hogy ha a 3 db nagy költésből kettő kiesik, akkor sokkal jobb helyzetbe kerül a forgalmazó, de mégis hogyan lehetséges ez? Hogyan lehet ugyanazt a filmet újból premierfilmként elpasszolni? A válasz egyszerű. Azért, mert van iránta érdeklődés. A Passió esetében a Húsvét hozta meg az
érdeklődést. A Batman film esetében pedig az, hogy az emberek zöme mindig azt nézi meg a mozikban, amit éppen adnak. Rengetegen döntenek a pénztár előtt, hogy akkor most mit is nézzenek meg - a film e mozinézők számára ugyanúgy másodlagos, mint a filmipar számára, akik gyakorlatilag mozijegyeket árulnak, a film csak az ehhez szükséges eszköz. E mozinézők tömegeinek hatására nagyon változik a hazai mozikultúra. Ma már a premier-filmek jó esetben is csak néhány hétig maradnak bent a toplista valamely jó helyén - a 2 hónap hatalmas idő, a legtöbb film számára elérhetetlen (ezért jön ki általában 3 hónapra a DVD). Ma már nincs internetes jegyrendelés a Corvin moziban, pedig ott volt leghamarabb, ma már nincs, amikor pedig az internetes vásárlás az elképzelhető összes területet behálózta.
A fogyasztói kultúra világában a közönség a saját képére formálja a kultúrát. Az embereknek nincs idejük tájékozódni, mielőtt moziba mennek, megvan a maguk baja, a válság ezer tünetével. Könnyű megérteni, hogy szeretnék legalább a szórakozást anélkül megélni, hogy valamiféle előtanulmányokat, kötelező információkat bemagolnának. Szeretnének
szuverén felnőttekként odamenni a mozipénztárakhoz, és választani valamit, ami jól hangzik - ez a valami nagy valószínűséggel az lesz, amit éppen reklámoznak (a művész mozik belvárosi közönsége esetében ez kicsit másképp néz ki, bár itt is érvényesül a beharangozás, sőt, időnként még kötelező-látnivalókat is ki-kijelölnek e barátságos közönség számára). A lényeg persze mindig az, hogy a nézőnek jó estéje legyen, hogy a filmválasztása jól süljön el. Itt csak az a fura, hogy minél ritkábban megy moziba valaki (márpedig nagyon ez a tendencia), annál inkább tetszeni fog neki az, amit éppen lát (kisebb az összehasonlítási alap, plusz csomót költött az estéjére, és mindent elkövet, hogy jól érezze magát, ehhez még hozzájön, hogy ez nem TV, hanem mozi, meg egy szub- vagy mainstream kultúrához való csatlakozás alkalmi élménye). Ennek a látszólag szerencsés körülménynek (miszerint az ember tényleg csak nagyon ritkán elégedetlen a ritka mozizásával) viszont az a hátulütője, hogy a nagy élmények valószínűleg elmaradnak, mármint az olyan élmények, melyekről évek múlva is lehet beszélni. Ha ugyanis minden élmény egyformán nagy (illetve kielégítő) élmény, egyik sem fog kiválni. Egy olyan filmnek, mint a Walk The Line (A Nyughatatlan) vagy a Babel, a Richard Nixon Merénylet, a Kubrick Menet, a Once (Egyszer), a Fél Nelson vagy a Control (ezek jutnak hirtelen az eszünkbe az elmúlt 1-2 évből) nem szabadna beleolvadni a többi mozifilm közé.
A nagy élmények elmaradnak, és a nagy beszélgetések is, és a régi intellektuális társalgások helyét (vörös vagy fehérborral) átveszi a sörözős "szeretem / nem szeretem ezt a mozit" stílusú hitviták. A mozi művészet helyett fogyasztási cikké válik (mármint pusztán fogyasztási cikké - az, hogy a
művészet is fogyasztási cikk, az egy teljesen rendjén való dolog). Napi 4 órát ülnek az emberek tévé előtt (a magyarok - azok, akiknek kevés a pénzük, a tévé 30 napra 4 ezer forintért kínál szórakozást), és McLuhan korszakos megállapításának megfelelően a tévét nézik, és azt, amit a tévében van. Így ezer filmet látnak, ami viszont egy mozinézésben különleges, az a mozi. Amikor az emberek moziba mennek, mozi-élményt kapnak, és nem filmélményt (lefordítva "a mozit nézik", meg azt, amit éppen benne van).
Ez a változás, ez a kulturális áthangolódás már régóta folyamatban van ('90-es évek vége). Mára azonban ez a folyamat döntően átalakította a filmbefogadó kultúrát. Ami ma van, már nem az, mint pl. 10 éve, még csak nem is olyan természetű. Nem baj, a változás mindig jó is valamennyire. A jelenleg tartó változások révén (amely során a dvd és az otthoni képernyő kiszorítja/kiszorította) a moziban való mozinézést, lehet, hogy visszahoz majd valamit a film művészi és kulturális minőségéből, és a filmnézés ismét film-élmény lesz, és nem tv- vagy mozi-élmény. Mindez rajtunk múlik - ha kevesebbet néznénk tévét, már sokkal jobban járnánk.
Visszatérve az "újra-behozott" filmek esetéhez: jó ötlet! Az
embert mindig meglepi,. amikor pl. az Örökmozgó levetít egy régi filmet, mint amilyen a Patyomkin Páncélos (jan 13. kedd - 18:30 :)).
Az, hogy Húsvétkor ismét behozzák majd a Passiót, már nem is kérdés, de ha jövő karácsonykor ismét a Négy Karácsony, az Ausztrália, meg a Bedtime Stories c. filmek lesznek az új filmek, akkor lehet, hogy el fogunk gondolkodni, hogy tévé, mozi, egyre megy-e?
további jókora összegekért elkészíti a kópiákat, a szinkronnal vagy feliratokkal együtt. Addig ezt a filmet nem lehetett Magyarországon látni, de így már, hogy egy cég megvásárolta a magyarországi mozi-forgalmazás jogát, a film "be van hozva".
Innentől már csak az a feladata a forgalmazónak, hogy jókora hírverést csapjon a filmnek, ami miatt az emberek tódulni fognak a mozikba. Ja, mozik. Igen, a mozik döntik el, hogy egy filmre kíváncsiak-e még, vagy sem. Ezt annak alapján teszik, hogy az emberek kíváncsiak-e, így kerül be az emberi faktor a rendszerbe, és így jut minden film formailag egyenlő esélyekhez. Érdekes egyébként, hogy amíg a a nálunk fejlettebb országokban a forgalmazók legjobb tudomásunk szerint nem üzemeltethetnek mozit - addig nálunk például a Budapest Film és a Cinema City mozi-lánc tulajdonosok egyben forgalmazók is.
Az "újraforgalmazás" technikáját az Intercom találta fel, a Rómeó+Júliával, 1996-ban, illetve 97-98-ban a Miniszter Félrelép esetében (amit 1997. december 11-ét követően 1998. július 16-án is bemutattak - köszönet TheHungarian nicknevű olvasónk hozzászólásának - a szerk.). 2005-ben e technikát a Budapestfilm is átvette, amikor újra "behozta" a Passió c. filmet, egy évvel a "premier-premier" után. Nem kellett behozni, ez nyilvánvaló, nem kellett jogokat venni, nem kellett kópiát készíteni, egyedül csak reklámozni kellett, azaz a hét új filmjének járó reklámköltést kellett a Passióra fordítani - és elérni, hogy a moziműsorokban a hét új filmjeként jelenjen meg - újra.
A tehcnika bevált. Az világos, hogy ha a 3 db nagy költésből kettő kiesik, akkor sokkal jobb helyzetbe kerül a forgalmazó, de mégis hogyan lehetséges ez? Hogyan lehet ugyanazt a filmet újból premierfilmként elpasszolni? A válasz egyszerű. Azért, mert van iránta érdeklődés. A Passió esetében a Húsvét hozta meg az
érdeklődést. A Batman film esetében pedig az, hogy az emberek zöme mindig azt nézi meg a mozikban, amit éppen adnak. Rengetegen döntenek a pénztár előtt, hogy akkor most mit is nézzenek meg - a film e mozinézők számára ugyanúgy másodlagos, mint a filmipar számára, akik gyakorlatilag mozijegyeket árulnak, a film csak az ehhez szükséges eszköz. E mozinézők tömegeinek hatására nagyon változik a hazai mozikultúra. Ma már a premier-filmek jó esetben is csak néhány hétig maradnak bent a toplista valamely jó helyén - a 2 hónap hatalmas idő, a legtöbb film számára elérhetetlen (ezért jön ki általában 3 hónapra a DVD). Ma már nincs internetes jegyrendelés a Corvin moziban, pedig ott volt leghamarabb, ma már nincs, amikor pedig az internetes vásárlás az elképzelhető összes területet behálózta.
A fogyasztói kultúra világában a közönség a saját képére formálja a kultúrát. Az embereknek nincs idejük tájékozódni, mielőtt moziba mennek, megvan a maguk baja, a válság ezer tünetével. Könnyű megérteni, hogy szeretnék legalább a szórakozást anélkül megélni, hogy valamiféle előtanulmányokat, kötelező információkat bemagolnának. Szeretnének
szuverén felnőttekként odamenni a mozipénztárakhoz, és választani valamit, ami jól hangzik - ez a valami nagy valószínűséggel az lesz, amit éppen reklámoznak (a művész mozik belvárosi közönsége esetében ez kicsit másképp néz ki, bár itt is érvényesül a beharangozás, sőt, időnként még kötelező-látnivalókat is ki-kijelölnek e barátságos közönség számára). A lényeg persze mindig az, hogy a nézőnek jó estéje legyen, hogy a filmválasztása jól süljön el. Itt csak az a fura, hogy minél ritkábban megy moziba valaki (márpedig nagyon ez a tendencia), annál inkább tetszeni fog neki az, amit éppen lát (kisebb az összehasonlítási alap, plusz csomót költött az estéjére, és mindent elkövet, hogy jól érezze magát, ehhez még hozzájön, hogy ez nem TV, hanem mozi, meg egy szub- vagy mainstream kultúrához való csatlakozás alkalmi élménye). Ennek a látszólag szerencsés körülménynek (miszerint az ember tényleg csak nagyon ritkán elégedetlen a ritka mozizásával) viszont az a hátulütője, hogy a nagy élmények valószínűleg elmaradnak, mármint az olyan élmények, melyekről évek múlva is lehet beszélni. Ha ugyanis minden élmény egyformán nagy (illetve kielégítő) élmény, egyik sem fog kiválni. Egy olyan filmnek, mint a Walk The Line (A Nyughatatlan) vagy a Babel, a Richard Nixon Merénylet, a Kubrick Menet, a Once (Egyszer), a Fél Nelson vagy a Control (ezek jutnak hirtelen az eszünkbe az elmúlt 1-2 évből) nem szabadna beleolvadni a többi mozifilm közé.
A nagy élmények elmaradnak, és a nagy beszélgetések is, és a régi intellektuális társalgások helyét (vörös vagy fehérborral) átveszi a sörözős "szeretem / nem szeretem ezt a mozit" stílusú hitviták. A mozi művészet helyett fogyasztási cikké válik (mármint pusztán fogyasztási cikké - az, hogy a
művészet is fogyasztási cikk, az egy teljesen rendjén való dolog). Napi 4 órát ülnek az emberek tévé előtt (a magyarok - azok, akiknek kevés a pénzük, a tévé 30 napra 4 ezer forintért kínál szórakozást), és McLuhan korszakos megállapításának megfelelően a tévét nézik, és azt, amit a tévében van. Így ezer filmet látnak, ami viszont egy mozinézésben különleges, az a mozi. Amikor az emberek moziba mennek, mozi-élményt kapnak, és nem filmélményt (lefordítva "a mozit nézik", meg azt, amit éppen benne van).
Ez a változás, ez a kulturális áthangolódás már régóta folyamatban van ('90-es évek vége). Mára azonban ez a folyamat döntően átalakította a filmbefogadó kultúrát. Ami ma van, már nem az, mint pl. 10 éve, még csak nem is olyan természetű. Nem baj, a változás mindig jó is valamennyire. A jelenleg tartó változások révén (amely során a dvd és az otthoni képernyő kiszorítja/kiszorította) a moziban való mozinézést, lehet, hogy visszahoz majd valamit a film művészi és kulturális minőségéből, és a filmnézés ismét film-élmény lesz, és nem tv- vagy mozi-élmény. Mindez rajtunk múlik - ha kevesebbet néznénk tévét, már sokkal jobban járnánk.
Visszatérve az "újra-behozott" filmek esetéhez: jó ötlet! Az
embert mindig meglepi,. amikor pl. az Örökmozgó levetít egy régi filmet, mint amilyen a Patyomkin Páncélos (jan 13. kedd - 18:30 :)).
Az, hogy Húsvétkor ismét behozzák majd a Passiót, már nem is kérdés, de ha jövő karácsonykor ismét a Négy Karácsony, az Ausztrália, meg a Bedtime Stories c. filmek lesznek az új filmek, akkor lehet, hogy el fogunk gondolkodni, hogy tévé, mozi, egyre megy-e?
-zé-
2009-01-11